Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)

1902-04-27 / 2. szám

1

18

ORVOSI

11 E T I L A

Jelen állapot: Jobb szemen kifejezett trachomái! van papillaris túltengéssel, megvastagodással, felső szemhéj Wötöhártyáján finom hegekkel.

Bal szemi'és 3 mm. tág; alsó és felső szemhéjak nagy fokban elödomborodók, active, passive alig mozgathatók, tapintásnál az alsó és felső szemhéjak, külső és belső szemzugok alatt egymásba határ nélkül átmenő, porczkemény, kissé dudoros felsziníí, a szemgödörbe követhető, kifelé elég éles határú daganatot találunk, felette a szemhéj bőre és izomzat mozgatható. A szemteke kötöhártyájának látható része, főleg a félholdképü redő nagy fokban megvastagodott, sárgásvörös, kevéssé áttünö, a limbus felett körülbelül 2 mm.-nyíre kiemelkedő sánczot alkot, itt-ott kevés nyákos váladékkal fedett. A szemteke kötőhártyájának alsó feléből többrétegű, lelapult és megvastagodott, törékeny kötőhártyaréteg emelkedik a limbus felé. Alsó áthajlási redő feltűnően megvastagodott. Az egésznek képe olyan, mintha a kötöhártya alá valami megalvadó anyag volna befecskendezve.

A félholdképü redő tájáról nyert részlet amyloidnak és hyalinnak bizonyulván, a felső és alsó szemhéj daganata a bőrön és izomzaton ejtett metszésen át több részletben távolíttatott el. A félholdképü redő és alsó áthajlási redő vaskos tömegei ollóval metszettek ki. A kiirtott anyag sárgásvörös, áttünö, viaszfényü, kissé hajlítható, de inkább merev volt.

Az első eset górcsövi készítményei haematoxylin-eosinnel festettek, Müller-oldatban, majd alkoholban keményíttettek. A próbakimetszéskor nyert anyag, mint a kortörténetben olvasható, jód-jodkáli-oldatra mahagóni-barna lett, csak itt-ott maradt egy kis sárgás részlet.

Górcső alatt majdnem az egész terület amyloidnak bizonyul. A kötőhártya epithelje kissé megvastagodott, felszínes sejtborítéka több rétegben ellaposodott, vízszintes irányban megnyúlt, kissé orsóalakú, ugyanily változás látható a sejtmagokon. A levegő hatásának kitett beszáradó részleteken e réteg jóval vastagabb, a mellett kifejezett elszarúsodás található. A mélyebb rétegek hámsejtjei lassan visszanyerik négyszögletes alakjukat! A sejtek közötti résekben elszórtan fehér vérsejtek találhatók. Kehelysejtek sehol sem láthatók.

E hámboríték alatt azonnal az amyloidosan elfajult réteg kezdődik, helyenként apróbb, csíkosabb, néhol nagyobb tömeget kitevő, a szövetrésekben helyet foglaló vérzéssel tarkítva. Az egész tömeg egynemű, nagyon finoman szemcsés, nagyon gyengén festödik rózsaszínűre, minden szerkezet nélküli, alaktalan, benne helyenként, főleg az erek mentén több, másutt kevesebb kötőszövet- és gömbsejtek vannak nagyobbára jól festödö maggal, néhol azonban egyes résekben ezeknek mintha csak árnyékai volnának láthatók. Nyirokürök csak itt-ott vannak egyrétegű endothellel bélelve többnyire üresen, néhol pedig tele vörös vérsejtekkel. Vérerek inkább a mélyebb rétegekben találhatók, ott sem számosak, nagyon vastag falúak, elmosódott határúak, ugyanabból az egynemű, alig festődő, itt kissé rétegzetesnek látszó anyagból állnak, kimenők nagy fokban szűkült, másutt egészen eltömttlt, endothel rétegűk is elpusztult. A mélyebb rétegekben sokkal nagyobb amyloidtömegek vannak egy csomóban, szerkezetűk némileg rétegzetes, bennök kevés sejttörmelék, s az egész tömeg többrétegű sejtdúsabb kötőszövetövvel van körülvéve, mely ismét gömbsejtekkel telt szövetbe folytatódik.

A kötöszövetes öv és amyloidtömeg között számos különböző alakú és nagyságú óriássejt található, milyeneket már Leber is leirt. Némely óriássejt több nyulványnyal belenyulik az amyloidtömegbe, protoplasraájuk erősebben festödik, magvaik legtöbbször szabálytalan elrendezödésűek. Ilyen óriássejtek egyébként a kötőszövetsejtekkel behintett diffus fellépésű amyloidban is találhatók, bár kisebb számban. Az amyloidos tömegben foglalt sejtek nagyobbára kerekek, nagy magvúak, jól festödők, protoplasraájuk kevés, közöttük azonban egészen lapos, huzalszerfi kötőszövetsejtek láthatók. A kötőhártya adenoid rétegének nyomát, sem találjuk. Festetlen metszeteket ebből az esetből nem találtam, s így az amyloid viselkedését más festési eljárásokkal szemben nem volt alkalmam megkísérlem.

Második esetünkben kiirtott anyag legnagyobb része azonnal alkoholba került, csak egy kis részét nyomtam össze két tárgylemez között, mely Lugol-oldatra legnagyobb tömegében ma-P-SZEMÉ8ZE T. 1902. 2. sz

hagoni barnásvörös lett, a többi részletek szalmasárga színüekké váltak. l°/o-os kénsavra pedig ibolyás-kékes, majd zöld színűvé váltak a barnásvörös területek. Az alkoholban keményített és celloidinba ágyazott anyagból nyert metszeteken Lugol-oldatra nem állott elő mindenütt az a jellemző barnásvörös elszíneződés, de jóval világosabb volt a színreactio, bár egyes helyeken elszórtan az előbbinek megfelelő volt a festődés. Azonban nagyon jól adta az anilin-színekre és híg sósavra előálló complementair festödést. Van Gieson szerint halvány, gyengén rózsaszínűvé festödött az amyloid, míg a hyalin élénk, ragyogó vörös színű lett.

Górcső alatt a borító epithel kissé megvastagodottnak található, felső rétegei nem laposabbak, közöttük sok, úgynevezett kehelysejt található, főleg a bemélyedésekben. Az adenoid-réteg nagyon változatos képet nyújt a Van Gieson szerint festett metszeteken. Az adenoid-réteg kötöszövetes gerendái nagy fokban megvastagodottak, és kétféleképen festödők. Egyik részük finoman fibrillaris szerkezetű, erősen fénytörö, üvegszerű, kevésbbé is duzzadt, gyönyörű rubinvörösre festődött, míg másik részök majdnem teljesen egyneműnek látszik, nagyobb nagyításnál számos finom reczeszerü gomolyagból vagy apró golyócskákból áll,Jenéből pedig egészen törmelékes, a mellett nagy fokban felduzzadt, sejtszegény, halvány rózsaszínre festödö. Egyes helyeken csak a rubinvörös, liyalinosan elfajult kötőszövetgerendák alkotnak hálózatot, és az általuk képezett rések teljesen üresek, nagyobb nagyításnál látható, hogy a hyalinos kötöszövethuzal bekunkorodik az üregbe, és végén számos, hajszálvékonyságú fibrillára szakad. Másutt ezek a kötöszövetgerendák nem amyloidosan elfajultak, kötegekkel futnak, de alaktalan, kissé reczés szerkezetet mutató amyloidtömegeket zárnak körül. Más helyeken az amyloidtömeg jut túlsúlyra, és közötte csak itt-ott bukkan fel egy élénk vörös hyalin-köteg ; vagy ismét megfordítva nagyobb a hyalinos kötőszövet tömege; vannak megint területek, hol mindkettő sajátságosán összekeveredett egymással. Szóval, a kép nagyon változatos, az az egy jellemző azonban, hogy a hyalinos kötegeli üvegszerüek, fibrilláik a rostok lefutásával párhuzamosan haladnak, élénkvörösek, míg az amyloidtömegek legtöbbször alig mutatnak szerkezetet, törmelékesek vagy gyengén reczézettek, és alig festődnek. Nagy fokban elváltozottak a vérerek is. Falaik a legnagyobb mértékben vastagodottak, sejtszegények, lumenek szűkült, intimájuk eltömttlt ereknél már alig festődő. A vastagodás főképen a médiát illeti, a nagyobb ereknél ez leginkább amyloidosan elfajult, a rétegződés gyengén látható egy-két huzal közötte hyalinos köteg is lehet; az adventitia is vastagodott, bár nem oly nagy fokban, sokszor hyalingyürüt képez ; a kisebb erek mintha inkább hyalinos kötegekböl állanának. Sokszor az erek majdnem a felismerhetetlenségig elváltoztak, ép erek sehol sem találhatók. A nagyobb amyloidtömegekben csupán sejttörmelékek láthatók, míg az amyloidhuzalokban van jól festödö ép sejt is, a liyalinkötegekben pedig sejtek csak elvétve találhatók. Az amyloidtömegekben, különösen a törmelékesekben, kisebb-nagyobb liasadékok találhatók, melyeknek legnagyobb részét vörös vérsejtek töltik ki, a kevésbbé elfajult erek mentén gömbsejtek is. Óriássejtek sehol sem voltak láthatók.

Az egész górcsövi kép úgy hat, mintha a szövet vázát a hyalinos kötegel? képeznék, míg a közöttük levő űröket és réseket a kiömlő és megalvadó amyloidanyag töltené ki.

Az itt leirt két eset nem egyesíti magában az ezen folyamatnál előforduló összes elváltozásokat. Egy ilyen gyakoribb elváltozás, mely azonban egyik esetünkben sem volt feltalálható, a nyiroksejtek szerepe. Sok esetben ugyanis ezek már nagyon korán kisebb csomókba verődnek, belsejükben apró zsírcseppecskékhez hasonló anyag gyűlik meg, de osmiumsavra nem feketedik meg, mely később összefolyik, a sejtmagot félre tolja, végre több sejt folyik egymásba, a közöttük fekvő sejtmagokat összenyomják. Leber és néhányan ezt tekintik egyik legkorábban fellépő elváltozásnak, míg sok esetben ez teljesen hiányzik és csak a vérerek, főleg a kis ütőerek falának megvastagodása és elfajulása a legelső lelet. Óriássejtek sem találhatók minden esetben. Szerepökre vonatkozólag is eltérők a vélemények.

Míg Leber szerint ezek is termelnek amyloidot, addig a többiek szerint nem hogy termelnek, de épen ezek falják fel és hordják azt szét, a belsejükben található törmelékek már nem is