Szemészet, 1902 (39. évfolyam, 1-6. szám)
1902-02-23 / 1. szám
ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1902. 1. sz. szinüség szerint vérzés keletkezett az orbita fenekén, melynek következménye az izmok vongáltatása, széjj eltol atása, a szemteke elöretolatása, véraláfutások a szemhéj bőrén s az orbitális vénák kisfokú összenyomatása, melyből a szemfenéken észlelt mérsékelt pangás származott. Orbitális idegsérülést valószínűtlenné tesz az a körülmény, bog}' az oculomotorius által ellátott izmok közül csak kettő bántalmaztatott s ugyanez okból zárható ki az intracraniális sérülés is, mert az oculomotorius törzsének az agyalapon való laesiója, vagy pedig az idegmagvakba történt vérzés ezen ideg összes ágainak bénulását vonta maga után. Az esést követő rövid eszméletlenség és hányás koponya alapi repedés nélkül is, mint agyrázódás magyarázható, nincs azonban kizárva, hogy contrecoup útján tényleg az orbita hátsó-felső fala s ennek folytatásaként kis kiterjedésben a koponyaalap is megrepedt. A lefolyás mindenesetre az izombénulásoknak s a kísérő tüneteknek orbitális vérzésből való származása mellett szól. Az alkalmazott nyomókötésre a szemteke protrusiója 5 nap alatt teljesen megszűnt s bár a mozgásban még kis hiány ki volt mutatható, a diplopia is eltűnt. Az észlelés 3. hetében a szemgolyó mozgásai minden irányban szabadok s a kiállott baj maradványaként már csak a ptosisnak csekély nyoma látható. IRODALOM-SZEMLE. A szem perforáló fertőzött sebzéseiről (62 eset kapcsán). Dr. Schirmer Ottótól. Perforáló sebzések prognosisát régóta azok anatómiai fekvésök szerint osztályozzák ; a seb fertőzött voltára, e tulajdonképen legfontosabb pontra sem voltak tekintettel. A sebfertőzést az illető elváltozásaiból diagnotizáljuk, szóval a gyuladás tüneteiből. Legérzékenyebb e tekintetben az uvealis tractus. Izzadmány szerint van: I. Uveitis serosa traumatica. Legritkább alak; hályogmütétek után gyakoribb. Ennek alfaja az uveitis serosa sympathica, hol a fertőző anyag bejutásának útja ismeretlen. Rendesen chronikus cyclitis képében jelentkezik. II. Uveitis fibrinosa traumatica, rendesen az egész uvealis tractusra terjedő lob gyanánt. Elülső éz hátsó csarnokokban tiszta fibrinosus izzadmány gyakori üvegtesti abscessussal, mikor az izgalmi tünetek kifejezettebbek. Az abscessus felismerése nehézségekbe ütközik; legjobb iránytadó még a seb helyzetének és mélységének megítélése. A tiszta fibrinosus kép ritka, leginkább a következővel társul. III. Uveitis purulenta traumatica. Legsúlyosabb alakja a panophthalmitis. Theraphia: Az enucleatio lehetőleg halasztassék. Atropincseppek, meleg borogatás és kötésen kívül előnyös a sebcsatorna galvanocauterezése, de csak ha az genyesen beszűrődött; cornealis sebzésekftél punctio corneae. Subconjuctivalis injectiok sublimatból 1 :2000 naponta egyszer, esetleg 2°/o-os konyhasós injectiok. Vérelvonást nem javalja. Legfontosabb azonban az inunctios kúra, ezt lehetőleg korán kell kezdeni, 8—9 gm. higanykenöcscsel naponta a sérülés súlyosságához mérten 3—6 napon át; első napokban higanysó-oldatoknak intramuscularis befecskendése is ajánlatos. Ez eljárással meglepő eredményeket ért el. Gyógyulás után a műtéti beavatkozások recidivák elkerülése végett lehetőleg V4 év után végeztessenek. (Graefe’s Archiv für Ophthalmologie Lili. Band, 1. Heft.) Ulcus atheromatosum corneae. Irta: Fuchs Ernő tanár. A cornea vaskos hegein és a staphylomákon idők múltával regressiv metamorphosis lép fel; első sorban hyalinanyag és mészsók rakódnak le bennök, sőt a hegszövet genyesen kifekélyesedhet, mely fekély hamar perforál s nem egyszer panophthalmitist idéz elő. Arit az aorta intimájának hasonló széteső atheromás elváltozásai után atheromás fekélynek nevezte a hegszövet ez elváltozását; újabb időben több elnevezése van. Az elváltozás lényege a hegszövet necrosisa, mely következőképen áll elő: A hegszövetben az edények később egészen eltűnnek, a kötegek durványosak lesznek, zsugorodnak, az anyagcsere a minimumra száll le, oldhatatlan szövetnedvek, mint hyalingöbök és mészsók rakódnak le első sorban a felületen. E lerakodások bizonyos nagyságig növekednek, végre a hegszövettöl élesen 11 elhatárolódnak, a hegszövet visszahúzódik, a kettő között levő űrt genysejtek töltik meg, az atrophikus ephitel-boríték szétesik és előáll a fekély, melynek alapján ott van a mészsólemezke. A heget fedő epithel azonfelül elszarúsodhat, közötte szövetnedvvel telt hézagok keletkezhetnek vagy a szövetnedv apró hólyagcsák alakjában az epithel alatt gyűlhet össze azt felemelvén. Később e ( hólyagcsák felpattanak. További lefolyása a fekélynek különböző. A felületesen fekvő mészlemezkét kiküszöbölheti a fekély széléről alája növő epithel, mint némely más, izgalmat nem okozó idegen testet. A szétesésnél nagy szerepe van továbbá az epithelrétegen áthatoló baktériumoknak, melyek a hegszövet hiányos táplálása folytán egész vastagságára terjedő gyuladást idéznek elő s a necrotikus szövet leválik az alapról. A folyamat a legkülönbözőbb fokú lehet, kezdve a felületes hámnecrosistól a mélybe s onnan a belenőtt ix-is révén az érhártyára terjedő súlyos gyuladásokig. (Graefe’s Archiv für Ophthalmologie Lili. Band, 1. Heft). A pupilla viselkedése súlyos neuritis opticánál. Ismeretes, hogy egyik szem megvakulása esetén az ép szem elfedésekor a vak szem pupillája erősen (a physiologikus határon túl) kitágul s direct nem reagál. Hirschberg ezt a pathologikus pupillareactiot friss egyoldali megvakulás esetén a szemtükri lelet negativ volta mellett, egy később szemtükörrel is igazolható gyuladásos folyamat csaknem bizonyos jelének tartja. Egy betegének kórtöi’ténetét közli, ki pár nap alatt vakult meg jobb szemen. A szemfenekek normálisak voltak, pupillák egye ilöek, a bal szem eltakarásakor a jobb (vak szem) pupilla erősen kitágult, direct nem reagált. A jobb szemteke mozgásai csekély fájdalommal jártak. Lues nem volt felvehető, a szervezet, különösen az orr melléküreinek átvizsgálása sem vezetett semmi nyomra, neuritis retrobulb. simplexet vett fel. Két nap múlva szemtüköi'rel pangásos papilla volt kimutatható. Hat nap múlva csökkennek a lobos tünetek s a pathologicusan tágult pupilla ei’ös fényre directe is szűkül kissé. Majd kezd a látás visszatéi'ni ujjolvasás 1 meterre, centrális skotoma. 3V2 hét múlva már gyuladásos tünetek elmúltak, a visus 5 7, látótér szabad, scotoma nincs, a papilla kezd kissé halványulni. A pupilla csak a physiologikus reactiot mutatja. így folyt le a vakságtól a gyógyulásig a folyamat 24 nap alatt. A pathologikusan tágult pupilla már nehány nappal a látás visszaállása előtt kezd gyengén reagálni, ez adja meg a pi-ognosist, mint a hogy a baj elején a direct reactiokiesése a diagnosist. Öt hó múlva a beteg visusa teljes, látótér szabad. A papilla teljesen éles határú, de kissé halvány. (Bei’liner kiin. Wochenschrift Nr. 47). Fülöp Ferencz dr. A rövidlátó szem anatómiájáról értekezik Heine. Adatait csak olyan szemekről szerezte, melyeket vagy magának vagy más megbízható észlelőnek tükörrel volt alkalma in vivo megvizsgálni. Nézete szerint a conusképződés oka a szemteke hártyáinak minemüségében és azoknak — a szemteke tei’imenagyobbodásánál történő különböző viselkedésében rejlik. A lamina elastica visszahúzódása és conusképződés egymással karöltve járnak. Eseteinek legnagyobb része e tételt igazolja. Az érhártya elváltozásai másodlagos alapon sorvadás útján jöttek létre, mert a lamina elastica, de különösen az elastikus érhártyagyűrü csekélyebb mértékben tágult ki és a látóideg rostjai redő alakjában vongálódtak. Vizsgálatai alkalmával a fovea, különösen a fovealis neuroepithel elváltozásaival is foglalkozott. Ezelőtt feltételezték, hogy a fovea — finomsága miatt — a tágulatban különösen részt vesz, az idegelemek vongálásából magyarázták a nagyfokú rövidlátók hiányos látóképességét. Készítményei arról tanúskodnak, hogy az idegelemek szét nem estek, a hatszegletű csapátmetszetek egyenes vonalban vannak elrendeződve, a csapok vongálásái’ól szó sem lehet. A rövidlátó szemekben a fovea lelaposodott. Szerző Schnahellel állítja, hogy a rövidlátó szemekben nem a conus veleszületett, hanem a conusra váló hajlam, mely utóbbi tulajdonság a szem hártyáinak hiányos képződésében találja magyarázatát. Ezen hajlam a növekedő szemtekében tengelyhosszabbodáshoz és conusképződéshez vezet. Végül szerző a rövidlátóság teljes corrigálását kívánja. (Archiv f. Augenheilkunde. 43. É. IX. és 44. É. 1. f. III.) Fejér Gyula dr.
