Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1901-02-24 / 1. szám
1901. 1. sz. 9 0 R V О S I H E Т I L А Р — S Z Е М É SZE Т kének inspectiójával és — ok nélkül Л leirt négy esetben a foltok alakja változó, egyszer szögletes, majd hosszúkás, rhomboid, színe hófehér, a sárgás, a papilla széle ment minden elváltozástól. Scotomát esetben sem lehetett kimutatni. (Archiv f. Augenheilkunde 41. к. 2. f. XV.) Fejér Gyula dr. Euphthalmin használatáról tesz jelentést Knapp Hermann newyorki szemtanár. 5°/o oldata a pupillára alig hat, míg 10°/oböl elég egy csepp, hogy a pupillát szemtttkri vizsgálathoz elegendő módon kitágítsa. Különös előnye, hogy a bőrt és kötőhártyát nem ingerli és így mindazon esetekben alkalmazható, hol a beteg atropint vagy homatropint nem tűr. Az alkalmazkodást kissé befolyásolja, de a betegek feltűnően nem panaszkodnak, belnyomást csekély mértékben emeli. Knapp a 10°/o oldatot diagnostikns czélból egyedüli használatra és mindazon esetekben ajánlja, midőn a betegek az atropint nem tűrik. (Archiv f. Augenheilkunde 41. к. 1. f. II.) Fejér Gyula dr. A secundaerglaucoma boncztanával foglalkozik Sachsalber. Azon esetekben végezte vizsgálatait, midőn a szem átható szarúhártyafolyamatok következtében teljesen tönkre ment, totális staphyloma, ú. n. buphthalmus fejlődött. Öt eset részletes kórtörténetét, az enucleált szemtekék makroskopikus és górcsővi leletét behatóan ismerteti. Ha összefoglaljuk a közös adatokat, úgy kitűnik, hogy valamennyi esetben a staphyloma falában és az uvealis rendszerben a legkifejezettebb degeneration jelenségeket lehetett constatálni. A Schlemm-féle kanális minden esetban eltűnt, azaz helyette hegképződést lehetett találni. A mellső ciliaris vénák nagy mértékben kitágultak, falzatuk megvastagodott. A sugár test. minden alkalommal sorvadt, a ciliaris nyúlványok izzadmány következtében megnyúltak atrophikusak, a rajtok levő felhám erősen túltengett. A szivárványhártya, sugártest és érhártyában kerek sejtekből álló friss gyuladási helyeket lehet észlelni, majd hullámzatos, magszegény kötszövetet, melyet mint a gyuladás végeredményét kell tekintenünk. A venae vorticosák falának belső hámja nagy mértékben túltengett, gyöngysorszerü megvastagodások alakjában. A vénát körülvevő nyirkutak telve vannak túltengett endothelsejtekkel. Némely esetben, a vénák helyett egy hegköteget lehet találni, mely még endothelsejtet tartalmaz. A legtöbb verni szűkült, különösen az adventitia túltengése miatt. Az érhártya sorvadt, az edényzödés obliterált, helyette nagymérvű kötöszöveti túltengés, a suprachorioidea teljesen eltűnt. A reczehártyában az idegrostréteg megvastagodott, a dúczsejtréteg a sejtek sorvadását, a meglevő magvak szétesését mutatta. A látóideg minden esetben bemélyedve, a lamina cribrosa hátrafelé tolt, kissé megritkult, az idegrostok sorvadtak, az interstitialis kötőszövet nagy mértékben degenerált. A mellső ciliaris vénák kitágulása azért jött létre, mert a szemnek egyéb levezető útjai, ú. m. a Schlemm-féle csatorna, a vena vorticosák, a vénákat és az érhártyát körülvevő nyirkutak részint szűkültek, részint teljesen obliteráltak, ezen utakon a lefolyás akadályozott. A mellső ciliaris vénák teljesítik ezen szolgálatot, bár ezen anastomosis nem felel meg teljesen a szükségletnek és így a legkisebb incidens megzavarhatja a lefolyást és egy glaucomas roham kiváltására okul szolgálhat, fíirnbaeher és Czermak primaer glancoménál is hasonló elváltozásokat Írtak le, úgy a Schlemm-féle csatornában mint a vena vorticosákban. A tractus uvealis-ban fellépett gyuladást, mint a szarúhártya folyamat folytatását lehet magyarázni, de viszont mint másodlagos tüneteket is lehet értelmezni, mert minden esetben a lefolyás akadályozva volt, úgy a nyirk- mint a venarendszerben, mely egyedül elégséges glaucomás rohamok kiváltására. Nem lehetetlen, hogy a lefolyás akadályozása a venosus pangás és a szövetek oedemája következtében a vénák falain, a körülvevő nyirkedényekben ;. szóval az egész uveában gyuladás támadt, mely lassankint az érhártya sorvadásához vezetett. Vizsgálata inak legfontosabb adata abban nyilvánul, hogy az elsődleges glaucoma és szarúhártya-staphyloma által létrejött másodlagos glaucoma között boncztünilag különbség nincs, úgy a vena vorticosák mint a perivenosus nyirokutalc elváltozásait illetőleg. (Archiv f. Augenheilkunde 41. к. 1. f. IX.) Fejér Gyula dr. A szesz által okozott tompalátás boneztanához közöl adatokat Siegrist, baseli szemorvos. Véletlenül jutott olyan szemekhez, melyekben a papillo-macularis köteg sorvadását észlelte, . betegről kitűnt, hogy nagy mértékben hódolt a szeszes italok élvezetének, bár szemtiikri lelet a papillát illetőleg rendelkezésre nem állott. Vizsgálata alkalmával kiterjesztette figyelmét a macula luteára is. A reczehártya halántéki felében az idegrostréteg nagy részben sorvadt, a dúczsejtek a sárgafolt környékén megritkultak, a csap és pálczikák rétege eltérést nem mutat. Uhthoff és Sarnelsohn klassikus vizsgálata alapján a heveny látóideggynladás és a szesz által okozott tompalátás boneztani oka a papillo-macularis köteg interstitialis gyuladásában rejlett. A reczehártya idegrostréteg temporalis felének sorvadását mint ennek következményét magyarázták, egyedül a macula elváltozásairól nem tudtak semmit. Nuel 1896-ban új theoriát állított fel és azt mondja, hogy a szesz-tompalátás a macula környékén lévő dúczsejtek elsődleges megbetegedésében rejlik, melyhez természetesen a megfelelő, azaz papillo-macularis rostok felszálló sorvadása csatlakozik. Siegrist e theoriát több szempontból megvilágítja és azon conclusiora jut, hogy a dúczsejtek részleges aránytalan elsődleges megbetegedésének magyarázata talán még több nehézségekbe ütközik, mint a papillo-macularis köteg elsődleges interstitialis gyuladásának és a másodlagos sorvadásnak magyarázata, melyet magától értetődik a megfelelő — papilla és sárga folt között fekvő — dúczsejtek sorvadása szokott követni. Végeredménykép ki lehet mondani, hogy a szesz által okozott tompalátás Samelsohn és Uhtlioff által kidol- I gozott boneztani alapja, azaz kórtana — Nuel kifogásai által megingatva nincsenek. A szesz-mérgezés következtében a többi szervekben, például a májcirrhosis vagy a zsugorvesénél Weigert j és Roux beható vizsgálatai alapján a vese, azaz májepithelsejtek elsődleges megbetegedését constatálták, melyhez a kötőszövet túltengése másodlagosan csatlakozik, miért kezdődjék ugyanazon folyamat a látóidegben megfordítva, a kötőszövetben és nem az ideg parenchymjában ? E feltevés mellett szól azon körülmény, hogy borszesz okozta tompalátásnál a látóidegsorvadása egészen más képet mutat mint tabesnél, a kötöszöveti túltengés sokkal hatalmasabb, végre azon tény, hogy sokszor feltűnően javul, ha megfelelő gyógykezelés mellett a folyamat szünetel, azaz a kötöszöveti túltengés visszafejlődik és az idegrostokra nyomást nem gyakorol, vezetőképességüket nem akadályozza. Az egyszerű látóidegsorvadásnál ilyen javulást nem ismerünk. A szövettani elváltozásokat háromfélekép magyarázhatjuk. 1. Uhthoff szerint mint valódi interstitialis gyuladást, mely bizonyos helyekre szorítkozik, az idegrostok másodlagos sorvadását vonja maga után és az egész látóidegre is kiterjedhet. 2. Feltételezhetjük az idegrostok elsődleges megbetegedését, az interstitialis kötőszövet másodlagos túltengésével, mint az más idegekben és szervekben alkoholisnmsnál elő szokott fordulni. 3. Végül a Nuel által védelmezett theoriát, a macularis környék dúczsejtjeinek elsődleges megbetegedését csak azon értelemben lehetne elfogadni, hogy a méreg egyidejűleg az idegre és dúczsejtre, tehát az egész neuronra fejti ki hatását. E három lehetőség közül, melyik felel meg legjobban az igazságnak, azt a későbbi beható szövettani vizsgálatok fogják kideríteni. (Archiv f. Augenheilkunde 41. к. I. f. X.) Fejér Gyula dr. A szarúhártya glaucomás eredetű borússágáról újabb nézezetet közöl Silex. Az általános felfogás eddig az volt, hogy a cornea borússágát glancoménál oedema, illetve a felhámsejtek közt cseppszerüen felgyülemlett folyadék okozza. Kórszövettani vizsgálat számos esetben tényleg igazolja e felvételt; a folyadéknak a cornea lemezei közé való behatolását a normalis endothel megakadályozza s azért fél kell tenni, hogy a megnövekedett tensio az endothelt teszi a folyadék számára átjárhatóvá. Az endothelnek ezen elváltozását azonban górcső alatt nem sikerült még kimutatni. Sőt a cornea szövete maga is nem ritkán ép viszonyokat mutat, még olyankor is, midőn a tensioemelkedés huzamosabb időn át állott fenn. Az acut glaucománál észlelhető cornea-borússág nagy hasonlatosságát mutat azzal, melyet akkor látunk, midőn egy szemet összenyomunk ; a nyomás megszűntével a zavarosság is csakhamar megszűnik, úgy hogy oedemából e tünetet magyatovább nem kutatnak. háromszéleken egy
