Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1901-12-29 / 6. szám
58 ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZET. 1901. 6. sz. kifejezve, jó az eredmény a traumatikus eredetű felületes homályoknál, a vékony pannusmaradványoknál és a phlyctaenás eredetű foltoknál; ellenben rossz az eredmény a vastagabb trachomás pannusok tömörebb, mélyre terjedő foltjainál, a parenchymatosus lob és végre a görvélyes szarúposztó maradványainál. Ezen következtetéssel ellenmondani látszik ugyanezen II. táblázat, midőn azt mutatja, hogy a kezelés alatt elért legnagyobb eredmények (2 ötsoros és 1 hatsoros) épen a kér. interst. csoportjából került ki. Ezen jelenség magyarázatát alább adom, segítségül véve a 111. táblázatot is, melyen az adatok akként vannak csoportosítva, hogy az egyes csoportokban beállott eredmények az adagok sora szerint is áttekinthetők legyenek. Ezen III. táblázatról látható, hogy az A), C) és D) csoportokban legtöbb eredmény — úgy a javítások számát, mint fokát illetőleg — az első két adagra jelentkezik. A harmadik adagtól kezdve rohamosan csökken a javulás, úgy hogy a két sornyi javulást már csak a phlyctaenás homályok között észlelhetünk (1. A) 4. adag); egy soros javulás is ritka már az 5. adagon túl. Levonhatjuk tehát az e csoportokba tartozó szarúfoltok kezelésére nézve a consequentiát, hogy ötnél több adag teljesen felesleges, mert — eltekintve a javulással egyáltalán nem reagáló esetektől (1. az előbb felsorolt 5 + 6 + 5 = 16 esetet), még azon esetekben is, midőn az első adagokra lényeges javulás mutatkozott (1. I. 17., 44.), nem növekedett hamarabb adagolásra, sem az elsőkre elért javulás, bizonyosan a gyuladásos termékek többé-kevésbbé tökéletesebb organizálódása folytán, de sőt káros lehet, a mennyiben a visus csekélyebb nagyobbfokú, de valószínűleg csak mulékony csökkenését okozhatja (1. I. 9., 10., 18., 19., 45., 50., 59.). Éppen ellenkezőleg áll a dolog a parenchymatosus lobok maradványaira nézve. A III. táblázat B) csoportjánál kevesebb a javulás az első adagokra s csak az ötödik adagtól kezdve növekedik. Természetes is, hogy ily esetekben, midőn a szárú legmélyebb rétegeiben székelő gyuladásos termékekről vau szó, egy-kétszeri adagra jelentékeny javulás nem állhat elő. Bár ebből az következik, hogy ez esetekre a dionin alkalmazása az első adagok hatástalansága esetén is folytatandó, kijelentem, hogy a hamarabb adagolásra beálló esetleges jó eredményt nem a dioninnak, hanem a szarúfolt eredete folytán feltisztulásra hajlamosított voltának tulajdonítom. Következtetem ezt, nemcsak az eddigiek alapján, de a 21. és 22., továbbá a 27. és 28. sz. esetek kortörténetéből is, melyeknek csilaggal való jelzése, persze nem egy recidiva, nem régi lefolyását — mint a többi csoportokban —, hanem magának a foltot hagyó szarúgyuladásnak végét jelenti s így ezen négy eset joggal nem is foglalhat helyet a táblázatokban. Miután azonban a két teljesen eredménytelen és a két legjobb eredményt adó esetnek felvétele nem változtatja meg a csoportbeli esetek gyógyulásának typusát, bár az elérhető jó eredményt kissé nagyobbnak mutatja a valóságnál, közöltem őket azért, hogy a két esetet szembeállítva, bizonyíthassam velük előbbi véleményem jogos voltát. Úgy a 17 éves leány (1. 21., 22.), mint a 16 éves legény (1. 27., 28.) gyurmabeli szarúlobjának okául lues hereditaria tarda deríttetett ki. Míg azonban az előbbi, daczára annak, hogy a baj tetőpontján jelentkezett s szakszerű kezelésben részesült: sem a dionin-kezelés kezdetekor aránylag jó visusa, sem szarúfoltjainak tömörsége hosszas gyógyításra (innunctios kúra, jodkali, sárga higanyoxydkenőcs, jodolkenőcs, bórsavpor, calomel, iridectomia), e közben húszszor adagolt dioninra semmit sem változott; addig a gyuladásos folyamat legvégén (enyhe ciliaris inj., itt-ott fénytelen szarúrészlet) jelentkező legény visusa három heti kizárólagos dionin-kezelés alatt öt (27.), illetve hat (28.) sornyit javult, mely javulás két heti otthon tartózkodása alatt, — de dionin nélkül, csupán 10°/0-os jodolvaselin használata mellett — még 4—4 sornyival gyarapodott s foltjai szabad szemmel nem látható nubeculákká tisztultak meg. Joggal vélem e két eset alapján is azt következtetni, hogy az e csoportbeli foltoknál a hamarabb adagolásra beálló javulás nem a dionin, hanem a kórfolyamat sajátlagos voltának tulajdonítandó. A mi az életkort illeti, általa a javulás észrevehető módon nem befolyásoltatik. Mindezek alapján állíthatom, hogy a dionin lymphagog hatása régi szarúfoltokra is bir gyógyító befolyással. E hatás tapasztalatom szerint legfőképpen a foltoknak a szárú felületesebb vagy mélyebb rétegeiben elfoglalt helyzetétől, másodsorban azok vékonyabb vagy vastagabb voltától függ s a foltok ezen sajátságai szerint várhatunk több vagy kevesebb eredményt a dionin-kezeléstől. A dioninnak három-, esetleg ötszöri adagolását minden fajta szarúfolt ellen alkalmazandónak tartom; hosszabb adaj golásától azonban, különösen ha már lymphagog hatása nem jelentkezik, nem sokat várhatunk, de megkísérelhető kér. interstitialis foltjai ellen, midőn adagolása legczélszerübben Bloch szerint eszközölhető, a ki a sárga higanyoxyd-kenőcshöz 5°/o'OS dionint adat s a beteggel otthon lefekvés előtt dörzsölted be, hogy a dionin laikusra ijesztő hatása reggelre elmúljon. Maláriás papillo-retinitis. Közli Csapodi István prof.1 A régi jó időkben, a mikor még nagy mocsarak borították országunk sok vidékét, a mikor a hideglelés mindennapi baj volt, a mikor súlyosabb alakjai sem voltak nagy ritkaságok, talán én sem ültem volna a t. Orvosegyesület asztalához, hogy ime olyan hidegleléses szembajt ismertessek, a milyet sohasem láttam s bizonyára t. hallgatóim sem láttak. Ha azokban az időkben szemtükör lett volna, azon idők szemorvosa talán egész statistikát terjeszthetett volna az akkori orvosegyesület elé, hogy hány hidegleléses beteg között hány ugyanilyen vagy még érdekesebb esetet ügyelt meg. Hiszen azokból az időkből elég közlés maradt olyan mulékony megvakulásokról, melyek a hideglelés során támadtak, de a szem belsejét azon idők szemorvosai sem látták, csupán azt tapasztalták, hogy némely hideglelős betegeik megvakultak, majd újra megjött a látásuk. így a Graefe- Walther-féle Journal f. Gliir. u. Augcnheilk. 1823. évfolyamában Ascliendorf ir az amaurosis intermittens gyógyításáról. A következő évek során Tott, Stosch, Kühlbrand Írnak ugyanabban a folyóiratban erről a bajról. De egyéb német és franczia folyóiratok is közöltek ide vágó ismertetéseket. Szemtükörrel látható maláriás elváltozásokról Jacobi irt először 1868-ban a Graefe-féle Archiv XIV. kötete 1. részében. Pangásos papilláról szól, mely chinin és vas adására négy hét alatt gyógyult, úgy hogy a fele élességnyire csökkent látás megint teljessé vált. Hogy a hideglelés okozta papillitis milyen ritka baj, elég bizonyítéka, hogy a nagy összefoglaló munkák és kézikönyvek szerzői maguk nem látták, hanem egyes közlemények szerint ismertetik. így a Wecker-Landolt-íé\e nagy gyűjtő munkában (Tratte com pl. d’ophthalm.) Nuel ir a hidegleléses vakságról. A megjelent közlések alapján ritkának mondja a bajt, melynek képét Jacobi és Poncet közleményei szerint ismerteti. Közli az 1879-ig terjedő irodalmat, de ez leginkább szintén csak múló amaurosisokra vonatkozik. Csupán három szerző foglalkozik ideghártyás vérzésekkel. Gueneau de Mussy az 1872-iki Journal d’ophthalm.-hun, Mackenzie az 1877-iki Med. Times and Gazettc-b&n, Poncet az 1878-iki Annales d’oculist.ben ir erről a szembajról. Neki alkalma volt anatómiai vizsgálatokat is tenni. Vizsgálatai szerint a papilla és retina elemeit izzadni ány tolta szét, az erekben megritkultak a vörös vérsejtek, felhalmozódtak a fehérek, sőt a rendes fehér vérsejteknél ötszörte nagyobb szabálytalan sejteket is talált, melyek ■ 1 Előadta a Budapesti kir. orvosegyesület 1901. deczember 7-diki ülésén.
