Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1901-12-29 / 6. szám
1901. 6. sz. ORVOSI HETILAP — S Z E M E S Z E T 59 fekete pigmentet is foglaltak magukban. Ezeket levált hámsejteknek tartja, melyek az elpusztult vörös vérsejteket felfalták, azok maradványa a pigment. A Grae/e-Sämisch-féle nagy szemészeti könyvben (1877- ben) Leber ir az amaurosisokról. Megvallja, hogy ő még nem látott maláriás amaurosist, de a közlésekből úgy állapítja meg. hogy vannak intermittáló amaurosisok, melyek nem okoznak szemfenéki elváltozást s vannak szemfenéki elváltozást okozók. Emezeket úgy magyarázza, hogy az egyes láz-támadatok okozta vérmesség nem múlik el a következő támadatig s így a látóideg szembeli szakaszán summálódnak az egyes támadatok okozta elváltozások. Schmidt-Rimpler a Nothnagel-féle nagy gyűjtő munka XXI. kötetében, mely 1898-ban jelent meg, szintén csak a mások közlésére támaszkodik. Főképpen Sulzer-nsk a Kiin. Monatsbl. f. Augenh. 1890-iki évfolyamában közölt eseteit ismerteti. Sulzer olyan betegeket vizsgált, a kik Jáva szigetén szerezték betegségüket. Látásuk csekély, de teljessé válik. Fényérzésük, színlátásuk jó. A látó idegfőjük dagadt, sötét vörös, a környező retinájuk zavaros. Némely esetekben apró vérzések találhatók. Többször az üvegtest is beszűrődött. Meg kell említeni Pennof tapasztalatát, hogy harmadnapos hideglelésben szenvedő katonáknak, a kiket a láztalan időben gyakorlatokra vittek, a verőfény behatására sárgafolti elváltozásaik támadtak. (Centralbl. f. pr. Augenh. 1879.) Egyes szerzők még neuritis retrobulbaris-1, atrophiát, bénulásokat, iritis-1, keratitis-1 láttak malária során. Ezeket az irodalmi adatokat szedtem össze, hogy egy betegem szembajának különben érthetetlennek látszó eredetét kimagyarázzam, illetőleg felfogásom előterjesztésére jogot szerezzek. St. Ferencz 36 éves, Arbe szigetéről származó olaszhorvát hajós a Dunai Gőzhajós Társaság hajóján volt alkalmazva a gönyői Dunán. Öt hónap óta hideglelős, baja harmadnapos szabványú, még pedig orvosi értesítés szerint néhányszor jó nagyfokú hőemelkedésekkel járt. Chinint kapott, de nem gyógyult, azért haza küldötték az Adriára, de útközben megfigyelés végett néhány napra a Budapesti Poliklinika kórházába vétette fel a Kerületi Betegsegélyző Pénztár. Mivel pedig bal szeme rossz látását panaszolta el, az én vizsgálatom alá került. Külsőleg mindkét szeme ép, a két pupilla egyforma, fényre és árnyékolásra jól mozog. Azonban míg a .jobb szem látása teljes, 5/5, a bal egész közelről sem olvas ujjakat. Szemtükörrel nézve a jobb szem belseje ép, a balban nagyfokú változások láthatók. A látó idegfő duzzadt, határai elmosódottak, vénái nem annyira vastagok, mint inkább igen nagy kanyarulatokat vetnek s messzire be az ideghártya területére következtetők kígyózó ágaik. Az ideghártya gyöngéden szürkült, a papilla csúcsán fehér sáv vehető észre. A papilla külső felét nagyobb vérzés takarja, de csikókra oszlik, innen kiindulva a sárgafolt felé, valamint fölötte és alatta is igen nagy számú, de igen apró, sűrű, csikós vérzések tarkázzák az ideghártyát. Magán a sárgafolton nincs vérzés, de területe sötétebb színű. E kórkép értelmezése igen kényes Első vizsgálatkor nem is tudtam még, hogy hidegleléses beteg. De meg ki gondolt volna mindjárt maláriára? A pangás agybeli daganatra, a koponya tartalma megnövekedésére, az agybeli nyomás fokozódására vallana, csakhogy akkor mindkét szemben szokott a pangás mutatkozni. Különben sincs az agybeli nyomás fokozódottságának semmi jele a betegen. Vidám kedvű s csak az a panasza, hogy a többi beteggel nem beszélhet olaszul vagy horvátul. Féloldali pangást okozhatna valami szemgödörbeli gyuladás vagy daganat, de exophthalmusnak nyoma sincs, a a szemteke mozgásai minden irányban rendesek. Mivel ilyen újszerű, szokatlan diagnosis kimondása felelősséggel jár, minden irányban iparkodtam meggyőződést szerezni. Megvizsgáltattam a beteg vizeletét. Abban nem volt sem fehérje, sem ezukor. Gondoltam luesra, de annak semmi jelére sem lehetett akadni. Szive működése is rendes, nagyságában s a szívhangokban semmi változást nem találtak. Csak azután gondolhattam maláriára, a mikor sehogysem tudván a bajt értelmezni, megtudtam, hogy a beteget azért vették fel a kórházba, hogy hideglelését megfigyeljék. Igaz, a pár napi megfigyelés alatt nem volt a hideglelésnek újabb támadata s így a vérben sem találhattak plasmodiumokat; de a betegnek a lépe tetemesen nagyobb volt, a léptompulat 1 cm.-nyivel haladta meg a bordaívet. Másrészt azonban a beteg erős, izmos, fiatal férfi, nem pedig holmi senyvedt ember, a kinek szembajához csak annyi köze lehetne a maláriának, hogy talán a maláriás cachexia alapján kellene szembaját is értelmezni. Továbbá azt is számba vettem, hogy a hideglelős beteget chininnel gyógyították. A chilimről pedig tudjuk, hogy vakságot okozhat. Csakhogy annak egészen más a képe. Erről volt már szó az Orvosegyesület színe előtt, mikor egy filix mas okozta mérgezéses vakság esetéhez fűzött hozzászólásában Goldzieher ismertette meg chinintől megvakult betegét. A cliinin nem okoz pangást a látóidegfőn, hanem inkább feltűnő mértékben megszűkíti a retinás ereket és sorvasztja a látóideget. A chinines amaurosis fontos jele tehát az ischaemia retinae. Az én betegem szemében ellenkezően nagy pangásos hyperaemiát találtam, kanyargó erekkel, vérzésekkel, sőt az apró erek teltségére valló vörös papillát. Én tehát esetemet a Jacobi, Poncet, Sulzer esetei mellé helyezvén, egyenesen a maláriás fertőzésből magyarázóin s mint ilyen ritka és érdekes esetet bátorkodtam a t. Orvosegyesület elé hozni. Csak azt sajnálom, hogy a hazájába siető embert nem bírtam addig itt tartani, hogy be is mutathattam volna. Természetesen a további megfigyelésről sem lehetett szó. A beteg jövendőbeli sorsára nézve, várhatjuk, hogy okszerű gyógyítás mellett teljesen meggyógyulhat, bár egyes feljegyzések szerint sorvadhat is a látóideg. A súlyos szembeli változást okozó maláriára nézve még azt a kérdést vethetjük fel, vájjon itt honi hidegleléssel volt-e dolgunk vagy az Adria szigeteinek hevesebb természetű maláriája nyilvánult betegünk szemében. Azt hinném, a hónapok óta a magyar Dunán tartózkodó hajós a honi hideglelést kapta meg. Hiszen a Kerületi pénztár főorvosától, Friedrich magántanár úrtól tudom, hogy dunai hajósaink között gyakori a hideglelés. így hát, ha nem is tartom nagy dicsőségnek, a magyar malária áldozatát kell betegemben látnom. Ez legyen figyelmeztetésül, hogy a hideglelés még nem veszett ki annyira hazánkból, hogy ily súlyosabb természetű fertőzések is elő ne fordulhatnának. Adatok a glioma és pseudoglioma közötti differentiatis diagnosis tanához. Fejér Gyula dr. a Szent Margit-közkórház rendelő szemorvosától. A gyermekkor első éveiben úgy a glioma retinae, mint az úgynevezett „pseudoglioma“ név alatt összefoglalt esetek ritkán lépnek fel. A gliomára nézve léteznek statistikai adatok, de legtöbbet ér Wintersteiner 498,057 betegre terjedő statistikája, mely szerint neuroepithelioma retinae 203-szor azaz 0'04° о-ben fordult elő. Hirschberg, Fuchs, Freudenthal adatai 0'01°/o-el magasabbak. Pflüger, Holmes és Yossius magasabb perczentjei azon körülményben lelik magyarázatukat, hogy egy ritka és nem biztosan kórismézhetö betegség statistikájának felállításához nagy beteganyag szükséges. A budapesti izraelita kórház szembetegosztályán kilencz év alatt 56,839 esetet kezeltek, melyek között glioma retinae csak hatszor fordult elő, percentekben kifejezve 0,01a/o-ben. Ezzel szemben a Bródy Adél-gyermekkórház szembetegosztályán Mohr Mihály a négy év alatt kezelt 5164 beteg között nyolezszor kórismézett gliomát, percentekben kifejezve OT5°/o-ben. A nyolez eset közül hétszer végzett exenteratio orbitaet, tehát a kórisme boneztanilag is megállapíttatott. E magasabb százalék persze azon körülményben leli magyarázatát, hogy anyaga a gyermekkorra vonatkozik. A székesfővárosi szt. Margit-kórházban három év alatt észlelt 2319 eset között, csak egy esetben észleltem gliomát, percentekben kifejezve 0'04° о-ben. Ilyen különböző a százalék,
