Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-10-27 / 5. szám

48 ORVOSI HETILAP — DOLGOZATOK A BŐRKÓRTANJ INTÉZETBŐL 1901. 4. sz, mely azonban a kezelés folyását nem akadályozta s Lassar­­pastára gyorsan gyógyult. A 13 többi esetben, melyek között igen súlyos alakok is voltak, a viszketés 1—2-szeri kenésre szűnt, a bőr puhult, infiltratio s kiütések eltűntek; a duzzadt mirigyek a bántalom javulása mellett visszafejlődtek. Az epicarin-spiritusnál e hatás csak hosszabb idei alkal­mazásra következett be, de a bőrt csak alig lágyította. A 15 esetben a gyógyulás: 1-szer 8 nap alatt következett be 5-ször 9 „ „ „ „ 3 szór 11 j, „ ,, я 3 szőr 12 „ „ j, j, 3-szor 15 „ „ jj jj A kezelés átlag 11'1 napig tartott. Például szolgáljon egy complicált és egy complicatio nélkül lefolyt eset. A. E. 17 éves betegnek gyermekkora óta időnkint eltűnő, majd újból jelentkező az egész testén elterjedő, de különösen az alsó végtagok feszítő oldalára szorítkozó kiütése van. Főleg az alsó, kevésbbé a felső végtagok feszitő itt-ott azok hajlító oldalain, a derékon, a háton, viszkető kaparástól véres röggel fedett papulák láthatók ; a könyökön, de különösen a térdeken erős hámszaporulatok, eczematizált területek vannak jelen. Az alsó végtagok reszelőszerűek. Az inguinalis tájon mindkét oldalt galambtojás nagyságú mirigyek érezhetők. Május 13-dikán 10°/0-os epicarin-kenőcs, melyet naponkint használva, május 17-dikén viszketés teljesen megszűnt, az ecze­matizált területek lágyulnak; május 21 dikén kiütések javul­nak, eczematizált terület szépen gyógyul. Május 29-dikén a hónalj körül pír, fájdalom jelentkezik, erre Lassar-pastát al­kalmaztunk, a testre pedig, hol a folyamat már jóformán teljesen gyógyult, csak 5°/0 epicarin-kenőcsöt kapott. Junius 6-dikán a lob teljesen elmúlt, az eczematizált területek fel­lágyultak s junius 15-dikén mirigyek erősen kisebbedtek; a kiütések már nem láthatók. Az egész bőr sima tapintatú, beteg gyógyultan távozik. K. F. hét éves fiúnál öt év óta időnkint elmúló, az egész testre terjedő, még az arczot is magába foglaló, erősen visz­kető kiütés látható; felkaparástól vérrögökkel fedett papulák vannak jelen. Főleg a test feszítő oldalán, a könyök és térd felett, egyes helyeken hámfelrakodások vannak. Az egész test, de különösen az alsó s felső végtagok ichthyotikus kinézésűek. Az ingunalis mirigyek galambtojás nagyságúak. Julius 13-dikán a testre 10% epicarin-kenőcsöt az arczra 5°/o epicarin-kenőcsöt alkalmaztunk. Naponkinti egyszeri használat után, julius 21-dikén a viszketés teljesen szűnt, vizeletben fehérje ki nem mutatható. Julius 24-dikén fehérje a vizeletbeu nincs jelen, a papulák hámlás mellett simulnak, a hámfelrakódások lágyul­nak. Julius 30-dikán a papulák teljesen eltűntek, hámfelrakó­dások leváltak. A bőr megpuhult és sima lett; a mirigyek kisebbedtek. Pruritus senilisnél két, pruritus universalisnál egy eset­ben, 19%-os epicarin-kenőcsöt alkalmaztam. A viszketés pruri­tus universalisnál elmúlt, de csakhamar kiújult; elmondhatjuk, hogy a viszketést csak fél napra csillapította. A pruritus senilisnél 1—3 napra szüntette a viszketést, a látszólagos gyógyulás, mely hosszabb alkalmazás után lépett fel, valószínűleg a kenőcsnek a bőrt puhító hatása által ma­gyarázható. Pityriasis roseanál egy esetben alkalmaztam a 10%-os és 20°/o-os epicarin-spiritust, de eredményt nem láttam. Eseteimben elért eredményeket összefoglalva elmondhat­juk, hogy az epicarin pityriasis roseanál hatástalan volt; pityriasis versicolornál, noha a 20°/o-os spiritust kis terjedelmű körülirt plaquoeknál néha sikerrel alkalmaztuk, a kénes sali­­cyles s pyrogallusos kenőcsök hatásosságával nem veteked­­hetik ; erythrasmánál daczára, hogy 20'Vo-os spiritussal jó ered­ményt láttunk, a tinct. jodinak s parafform collodiumnak hatás dolgában jóval mögötte áll; pruritus universalisnál, pruritus senilisnél mint momentan viszketés csillapító jó szolgálatokat tehet, de állandó therapeutikus hatást nem fejtett ki; parasitás eczemák nedvező alakjaira az 5—10%-os pasta gyógyító hatást fejtett ki, de a száraz chronikus alakoknál czélhoz nem veze­tett. Prurigonál igen jó eredményeket értünk el; a viszketést 1—2 nap alatt szüntette, a kiütés rövid idő alatt eltűnt, a bőrt lágyította, simította ; daczára annak, hogy nagy terjedelmű felületeken sokáig alkalmaztuk, izgalmi tünetek csak igen ritkán jelentkeztek, melyek Lassar-pastára gyorsan elmúltak ; a veséket nem izgatta, albuminuriát nem okozott. Legczél­­szerübben a 10%-os epicarin-kenőcsöt alkalmaztuk. Scabiesnél s epizoák által előidézett böraffectioknál prompt volt a hatás, a viszketés 1 —2-szeri kenésre csillapult, a bőraffectiok hámlás mellett gyorsan eltűntek. Izgalmi tünetek epizoák által okozott bőraffectioknál soha, scabiesnél az esetek 13%-ában jelent keztek s ezek vagy csak kisfokúak voltak vagy a már der­­matitissel jelentkező scabieses betegek dermatitisének fokozó­dásában nyilvánultak. A szer elhagyására s Lassar-pastára vagy 10%-os bórvaselinre gyorsan gyógyultak. Ha mindezek mellett tekintetbe veszszük, hogy e szer a ruhát nem szennyezi, szagtalan, nem mérgező hatású, méltán elmondhatjuk, hogy a dermatologiai gyógyszerkincs az epica­rin által egy jó szert nyert, mely a pityriasis versicolornál, erythrasmánál, parasitaer eczemáknál elég jó hatásúnak, a scabiesnél, prurigonál s epizoák által előidézett böraffectioknál a követelményeknek minden tekintetben megfelelő szernek bizonyult. Végül igen tisztelt főnökömnek, Nékám Lajos dr. egyet, m. tanár úrnak az esetek átengedéséért hálás köszönetét mondok. Vizsgálatok a jodalbacid hatásáról a syphilis késői stádiumában. Irta: Kelemen Géza dr. intézeti gyakornok. A jód használata syphilisnél, mint Neumann könyvében olvassuk, mintegy 80 évre terjed vissza, a mikor Coindet, Fenoglio, Coster, Brera, de Salle, liicord és mások kísérletei után Wallace, először ajánlotta rendszeres kutatásai alapján. Hazánkban különösen Poór Imrének voltak nagy érdemei a jódnak a therapiába való bevezetését illetőleg. Poór főleg kétféle alakban használta. Rp.: Kalii jodati 8, Natr. sulfur. 16, Aqua 800, naponta 3X3 evőkanállal; vagy egy üveg budai keserűvízben 30 gm. jodkalit oldott fel s ebből reggel, délben, este 1—1 evőkanállal vétetett be. Szerinte ugyanis a jód középsókkal adva hatásosságában nyer s jodismust rit­kábban okoz. Ismeretes, hogy valamennyi alkalmazásba került jód­vegyület között (jodtinctura, jodoform, jodalkaliák, jodipin, ferrum jodatum stb.) hatás tekintetében egyik sem mérkőz­­hetik a jodkaliuméval, noha ez csak 76'5% jodot tartalmaz, míg pl. a jodlithiumban 95‘5, a jodammoniumban 87, a jod­­natriumban 84'6%-ra rúg a jód mennyisége; mert e készít­mények egy része, mint a jodammoniak, jodrubidium, jod­­natrium hatásában kevésbbé prompt s megbízható, másik izgat (tinct. jodi), sőt mérges (jodoform). Tudjuk azonban, hogy a jodkalium ellen nagyon sok beteg idiosyncrasiával viseltetik, továbbá igen könnyen elő­térbe lépnek a káliumnak előnytelen mellékhatásai, végre, hogy bomlékony volta, útálatos íze, a béltraktusra való izgató hatása, az izmok s idegrendszer afficiálása miatt indicatióiban főleg hosszú s nagy adagban való vétele esetén nagyon meg­szorított. Minden időben élénk törekvés mutatkozott tehát más, alkalmasabb jódvegyületet kutatni fel, mely a jodkalium hatásának gyorsaságát más vegyületnek ártalmatlanságával egyesítse. Legfontosabb e pótszerek közül a jodipin, mely tényleg kiválóan erélyes s jodismust alig okozó szerünk, azonban egy­részt rendkívül drága, másrészt olajos volta miatt gyakran tűrhetetlen s a praxisban nehezen alkalmazható. Ugyanezért nagy érdeklődéssel viseltettem egy másik jódvegyület, a jodalbacid iránt, melyet az L. W. Ganz-gyár hoz forgalomba s a melyet Zuelzer ajánlott először. A jodalbacid

Next

/
Thumbnails
Contents