Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-10-27 / 5. szám

Tudományos melléklet az „Orvosi Hetilap“ 43. számához. 4. SZ. a, ■ 3G'ÍBX Budapest, 1901. október 27.------------------------—---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------DOLGOZATOK AZ EGYETEMI BŐRKÚRTANI INTÉZETBŐL.

Szerkeszti: NÉKÁM LAJOS dr. m.-tanár.

TARTALOM. Molnár Sándor dr. : Vizsgálatok a kakodylsav hatására nézve psoriasisnál.— Szabóky János dr.: Az epicarin gyógyértékéről. — Kelemen Géza dr.: Vizsgálatok a jodalbacid hatásáról a syphilis késői stádiumában. — Poór Ferencz dr. : Két pyrogallus derivatum (lenigallol, eugallol) dermatotherapiai értékéről. — Péchy Henrik dr.: Vizsgálatok a jodolen hatásáról veueriás fekélyeknél. — Nékám Lajos dr.: Az ephithelioma kezelése methylenkékkel.

Vizsgálatok a kakodylsav hatására nézve psoriasisnál.

Irta: Molnár Sándor dr. v. intézeti gyakornok.

Az arsen fontosságát a dermatologiai gyakorlatban fölösleges kiemelni. Eltekintve azoktól a betegségektől, melyekben félreismerhetetlenül electiv hatást fejt ki (psoriasis, lichen ruber, sarcoma idiopathicum pigmentosum) még egész hosszú sorát ismerjük a bőrelváltozásoknak, melyekben érthetetlen módon, előnyös befolyást látunk tőle. (Némely eczema, lupus erythematodes, pigmentatiok stb.) Ismeretes azonban, hogy az arsennek ezen kitűnő hatását nagy mértékben ellensúlyozza rendkívül mérgező volta s azok az igen kellemetlen mellékhatások, melyek az arsennek már praetoxikus adagjait kisérni szokták, még pedig oly szeszélyesen, hogy a míg néha satnya gyermekeknél is könnyen megy a hatásos adagokhoz való szoktatás, máskor erőteljes testalkatú felnőtteknél is váratlanul, már kicsiny adagok után mérgezési tünetek — gyomor-fájdalom, fém-iz, hányás, has-csikarás, torok-szorulás, szomjúság, cyanosis, végtagok elhidegülése, gyenge szapora érlökés stb. — következik be.

Minden időben élénk volt tehát a törekvés, ezt a becses gyógyszert valamely olyan módon adagolni, hogy a megszoktatás könnyen menjen, a nagy, hatásos adagokat gyorsan el lehessen érni, végre, hogy káros mellékhatások ne zavarják a kezelés menetét. Ennek tulajdonítható az a sokféle alak és összetétel, melyet az arsen adagolásánál ajánlottak: ásványvizek, arsentrioxyd, Fotvler-, Pearson-, Donovan-, De Valanginoldat, ázsiai, Dioscorides-pilulák, Cosme vagy Rousselot, Duboispor, rhusma tureorum stb., a nélkül azonban, hogy a kívánt czélokat e szerekkel elegeudőleg el lehetett volna érni.

Ezért fontosnak tekinthetjük azt a lépést, melyet Jochheim1 1865-ben tett, a midőn az organikus arsenvegyiiletek egyikét, a csaknem elfelejtett kakodylsavat {y.av.óc, + ódeív vagy xcr/wd/yc) vezette be a therapiába. Ez a kísérlet azonban annak idején nem keltett nagyobb érdeklődést s JDanlos1 2 érdeme, hogy a dermatologusok figyelmét újra e szerre irányozta.

A kakodylsav vagy dimethylarsinsav (CH3)2 As . ООН, tudvalevőleg a secundaer- vagy dimethylarsín vegyületek közé tartozik, melyeket Cadet már 1760-ban és Bunsen 1838-ban tanulmányozott; rendkívüli mérgességük és a legtöbbjét jellemző förtelmes bűzösségiik miatt azonban a therapiában nem kerültek használatba.

Ezek egyike a kakodyloxyd, vagy alkarsin, melyet arsentrioxydnak eczetsavas kaliummal való destillálása által állítanak elő:

4 CH3 . СО, К + As2 03 = ^Н;);> + 2 C03 K2 + 2 C0.2 a melyet mercurioxyddal kezelve

As + 2 Hg О + H2 О = 2 As (CH3)2 О . ОН + 2 Hg

kakodylsav képződik.

Ez egy vízben igen jól oldható, fehér, kristályos sav, mely a szénsavas alkaliákkal szénsav pezsgés mellett neutra-1 Jochheim, Über chron. Hautkrankheiten. Darmstadt, 1865.

2 Danlos, Bull. de la soc. derm, frangaise, 1895.

lizálható és a többi kakodylkészítménytől abban különbözik, hogy alig mérges és teljesen szagtalan. Mintegy 54°/0 arsent tartalmaz. Bőr alá fecskendezve ennek közömbösített vizes oldatát, ez se fájdalmat, se arsentiineteket nem okoz; a verítéket nem teszi fokhagyma szagává, Azonban Gauthier1 szerint hosszabb használatánál könnyű albuminuriát okozhat.

Másként áll a dolog a per os adagolásánál; itt ugyanis a mint a tüdővészesek kakodvlos kezelésénél kitűnt, a kakodylsav valószínűleg a bél mikroorganismusainak behatása alatt, részben kakodyloxyddá redukálódik, mely igen büdös, mérges anyag és az arsennak összes kellemetlen mellékhatásait előidézi : kisérleteinkben tehát kizárólag a hypodermatikus utat \ követtük.

Az igy ineorporált kakodylsav valószínűleg az által hat hogy arsenes vagy arsensavvá ég el. Miként Heffter2 kimutatta, tetemes részben változatlanul ürül a szervezetből ki. Másrészt némely szerv, így a máj és bél kakodyloxyddá redukálhatja.

Az oldat, melyet használtunk, kétféle concentratioban került alkalmazásba: Rp. Ac. kakod. g. 5-0 Na. carb. q. s. ad satur. perfect; Chloroformi g. O'ő; Aq. dest. ad 100. vagy, a mi mindegy, Rp. Natrii kakodylici grta 6’4, Chloroformi g. O'o; Aq. destill. ad. 100, mely oldatnak tehát minden cm3-ben 5 cgm. kakodylsav, vagyis 0'027 mg. As foglaltatik. Minthogy pedig, a mint említettük, a kakodylsav kevéssé mérges s a betegek igen nagy dosisokat viselnek el belőle, a nagy volumenek elkerülésére a kezelés előrehaladottabb stádiumában egy háromszor concentráltabb oldatot is használtunk, melynek minden em3-re tehát, 0.15 gm. kakodylsavat, vagyis 0 081 mgm. As-t tartalmazott.

A legnagyobb adag, melyet ezen oldatból alkalmaztunk s a melyre kétnaponkint 7з kcm.-rel emelkedve, a gyengébb oldatnak 1 kcm.-ével kezdve 1 hónap alatt rendszerint feljutottunk, ökem. = 75 cgm. kakodyl = 40 cgm. As volt, a nélkül, hogy egyetlen esetben is arsenicismust észleltünk volna.

A kakodylt összesen 54 esetben alkalmaztuk, még pedig scleroderma, prurigo, lymphaden. cervicalis 1—1, lupus erythemat. 2, lichen ruber planus 3, psoriasis 46 esetében; minthogy azonban a betegek egy része ambulans volt és rendetlenül járt be vagy elmaradt, a fekvő betegek egy része pedig a gyógyulást nem várva be, korábban eltávozott; nem statistikai adatokat, hanem a kezelésben felmerült impressióinkat kívánjuk közölni.

A kakodyl minden esetben csak mint adjuvans szolgált egyéb külső kezelések mellett. Igaz, hogy hatásának megítélésére tisztább lett volna a kép minden localis beavatkozás nélkül. De a gyakorlatban ez imaginarius eset lett volna, mert kizárólag belső kezelésre aligha fogunk valaha is szorítkozni és lehetséges, hogy egy egymagában véve hatástalan szer hatásossá válik, ha egyéb tényezőkkel combinatioba kerül. Localis kezelésül ugyanazokat alkalmaztuk, melyeket arsenkezeléssel egybekötni szokás: nagyon elterjedt lobos, exfoliatiora hajlandó psoriasis-esetekben gyenge kátrányos fedőpasták ; körülirt inveterált psoriasis nummularisnál: mindennapi prolongált fürdők, szappanos lekefélések és 10-40°/0 salicyl-kátrányos kenőcsök, végre kisebb terjedelmű iufiltrált plaqueoknál

1 Párisi Académie de médecine 1890. okt. 31.

2 Heffter, Arch. f. exp. Path, und Pharmaco'. 46. 230.