Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-10-27 / 5. szám

5 2

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

1901. 5. sz.

kérdéseket. Mindezen vélemények inkább megérdemlik a „feltevés“ elnevezést. E hypothesisek közül ötöt kell felsorolni:

1. A Graefe-Müller-féle ciliaris-hypothesist.

2. A Deutsclimann-féle migratorius elméletet.

3. Schmidt-Rimplertöl a neuro-bacterialis elméletet.

4. Berlin és Becker azon elméletét, hogy a bacteriumok egyik szemből a másikba az edények útján jutnak.

5. Arnold feltevését a bacteriumok „liátramenö transportjáról“.

A feltevések közül csak a három elsőt vizsgálták kísérletileg, míg a két utolsóval nem foglalkoztak. A számtalan kísérlet alapján nyert eredményt következő pontokban lehet összefoglalni:

I. Házinyúl mesterséges általános fertőzéseinél és egyik szem izgatásánál az izgatott szem csarnokvizébe több bacterium jut be, mint a másikba. Az egyik szem izgatása a bacteriumoknak a másik szem csarnokvizébe való bejutását semmiképen sem segíti elő.

II. A vérből a bacteriumok minden különös izgatás nélkül bejuthatnak egyik vagy másik szembe.

III. Azon körülményt, hogy a szemben a vérből bejutott bacteriumok elváltozást nem idéztek elő, onnan lehet megmagyarázni, hogy kevés jutott be és virulentiájokból veszitettek.

IV. Innen lehet megmagyarázni a kísérletek negativ eredményét is, hogy a bacteriumok kedvezőtlen körülmények folytán nem fejlődnek, a többször ismételt általános fertőzés és egyik szem izgatása sem hozott létre elváltozásokat a másik szemben.

Egyik feltevést sem fogadták el szerzők és érdekes kísérleteik alapján felállították a symphatikus gyuladás új toxintheoriáját, mely szerint egyesegyedüli okát ezen gyuladásnak a toxinok képezik, melyek az elsődlegesen megbetegedett szembe jutott bacteriumok által képződnek és a nyirkkeringés után a másik szembe sodortatnak.

A toxinok a látóideg nyirkútain, a Schwalbe-féle subvaginalis űrön keresztül jutnak az agyalapra és innen a másik látóideghez. A kísérletekhez a staphylococcus pyogenes aureus toxinját választották azért, mert többször találták már az egészséges kötöhártyazsákban, a szemteke különböző betegségeinél és végül azért, mert sohasem idéz elő genyes gyuladást és a szemet teljesen tönkre nem teszi.

Három helyen injiciáltak toxinokat, úgymint az átmetszett látóideg peripherikus csonkjába, a látóideg subvaginalis űrébe és az üvegtest hátsó részébe. A gyuladás mindkét szemben — mely legtöbbször plastikus iritis, irido-cyclitis vagy papillatis tüneteit mutatta — mindhárom esetben egyformán jelentkezett, csak intensitásban különbözött. Legerősebb volt az első esetben, leggyengéb az utolsóban.

Ezen különbséget onnan lehet magyarázni, hogy a toxinok bejutása a nyirkrendszerbe némely helyen kedvezőbb és közelebb esik a másik szemhez. Azon kérdésre tehát, hogy a szemben a toxinok felszívódását bizonyos körülmények kedvezöleg befolyásolják, szerzők kísérleteik alapján igenlöleg felelnek. A Sympathikus gyuladás a toxinok által idéztetnek elő, melyek egyik szemből a másikba jutnak, de ezen toxinok kiválasztásához szükséges, hogy az elsődlegesen megbetegedett szembe bacteriumok jussanak. A szervezet és különösen a szem ellenállási képességétől függ a bacteriumok kártékony működése. A meddig virulens bacteriumok vannak a szemben, melyek toxint produkálnak, addig a másik szem mindig ki van téve a veszélynek.

A leukocyták harczának energiája a bacteriumokkal, azaz a toxinok mennyisége, virulentiája, a felszívódás gyorsasága és a nyirkutak átjárhatósága, mindezen körülmények befolyásolják a gyuladás fokát. A toxinok szereplésével lehet a Sympathikus gyuladás főbb klinikai tüneteit is megmagyarázni. Sokszor előfordul, hogy a gyuladás csak hónapok múltán lép fel az első szem infectioja után. E körülményt azon ismeretes tényből lehet megmagyarázni, hogy a bacteriumok életképességöket sokáig megtartják, a szervezetre nem veszélyesek és csak későbben kedvező feltételek behatása folytán sokasodnak, toxinokat termelnek, melyek a másik szembe jutván gyuladást okoznak. Azon tényt, hogy a szem enucleatioja után is fejlődhet gyuladás, onnan lehet megmagyarázni, hogy a subvaginalis űrrel cominunicáló Tenontokban és látóidegcsonkban elég bacterium maradhat és új életre kelve az ismert módon gyuladást okozhat. A műtét alkalmával a

toxinok már a másik szem subvaginalis űrébe juthattak. Ilyen módon lehet megmagyarázni azt, miért lép fel ritkábban aseptikus műtétek után gyuladás. A ciliaris tájék sérülése pedig azért veszélyesebb, mert itt kezdődik a perichoriodialis űr, mely egyenes levezető útat nyit a bacteriumok termékeinek.

Szerzők majd minden kérdésre válaszolnak és e tekintetben utalunk a rendkívül érdekes eredeti közleményre. (Archiv f. Augenheilkunde 44 к. I. f.) Fejér Gyula dr.

Hályogoperálások Indiában. Pope dr. e tárgyról előadást tartott a berlini szemésztársaságban. Madrasban 80 ágyas kórháza van. Évenként körülbelül 2000 operálást végez s ezeknek körülbelül a fele hályogmütét. Tíz évi működése alatt 10,000 hályogoperálást végzett a kórházban és 2000-et magángyakorlatában. 8°/'o vesztesége van. Betegeit műtét után csak öt napig tartja a kórházban s további öt napon át bejárólag kezeli. Eszközeit 1% carbol-oldatban főzi ki. Metszőeszközeit absolut alkoholban sterilezi. Holocainnal érzéstelenít. Műtét előtt három napon át atropinozza a szemet és bórsav, meg 5°/o glycerin-oldattal gyakrabban kitörillgeti azt. Közvetlenül az operálás előtt l°/o-os carbol-oldattal mossa ki a szemet s a szemhéjterpesztö behelyezése és rögzítés után Bowmann-féle discissiós tűvel beszúr a limbusban s bőségesen megnyitja a lencsetokot. Csak ezután készíti a .sebet kütöhártyai lebenynyel. Az irist sértetlenül hagyja. A lencsét a kés túloldalán levő kanálszerű eszközzel hajtja ki, miközben hátsó sebajkat vagy az időközben levett rögzítő csípővel vagy mutatóujjával hátrafelé nyomogatja. A vért letörli, glycerint cseppent be és jodoformot hint a szemre. A szemeket négy napon át kötve tartja. Eredményeivel nagyon meg volt elégedve. (Centralblatt für praktische Augenheilkunde. 1901 szeptember.)

Látható véráramlás az ideghártya vénáiban leukaemiánál. Grunert K. dr. ir e tárgyról, kinek egy betegénél alkalma volt a jelenséget megfigyelni. Egyenes képben leukaemiás szemfenéken a vastagabb vénákban határozottan áramlást látott. A jelenséget áttiinö vörös üvegcsőben gyorsan tovamozgó homokhoz hasonlítja. Az áramlás centripetalis, azaz az edények beszájadzása irányában történt. Az artériákon és finomabb vénákon semmi különös jelenséget nem látott. A béka üvegtesti edényeiben olyan tisztán látható a véráramlás, hogy az egyes vörös vértesteket egymástól meg lehet különböztetni. Ez csak azért lehetséges, mert a békavérsejtek tetemesen nagyobbak az emberénél és a nagyítás a békaszemnél szintén nagyobb. Embernél azért nem láthatók az áramlás és a vértestek, mert előbbi sokkal gyorsabb melegvérűeknél, utóbbiak pedig sokkal kisebbek, semhogy a töröközegek csekély nagyítása mellett észrevehetőkké válnának. 11a tehát vagy az áramlás gyorsaságában vagy a vértestek nagyságában valamelyes változás áll be, akkor kellő nagyítás mellett a véráramlás látható lesz. Leukaemiánál mindkét faktor adva van. A vörös vérsejtek az edény tengelyében, a fehérek az edényfal mellett fognak keringeni. Miután pedig a fehér vérsejtek tetemesen megszaporodtak a vörösekhez képest, az edényfal mentén nagyobb lesz torlódásuk s így a keringés sebessége is csökkeni fog. (Centralblatt für prakt. Augenheilkunde. August 1901.)

A trachoma és gyógyítása. Hamburger József dr. lembergi ezredorvos fagyapottamponnal való ledörzsölést ajánl, még pedig kezdeti trachománál 1 — 2, chronikusnál 8—10 ledörzsölést. 309 trachomásnál 160 esetben teljes gyógyulást ért el. Trachomaorvosok kiképzésére 6 havi tanítási tartammal külön e czélra felállítandó iskolák létesítését ajánlja trachomás vidékek közegészségügyi viszonyainak javítását, trachomás hadköteleseknek a hadseregbe be nem fogadását, trachomás tartalékosok be nem hívását és a trachomás legénységnek egy központi gyógyító intézetben való elhelyezését hozza javaslatba. (Wiener med. Wochenschrift 1901. Nr. 21 und 23. Centralbl. für prakt. Augenheilkunde, August 1901.) Barlay János dr.

A keratitis neuroparalytica elméleteit és kísérleteit birálja egy eset kapcsán Bistis I. dr. Magendie trophikus zavarokban véli az okot, Snellen traumás eredetűnek tartja a nervus trigeminus bénulása vagy átmetszése után a keratitist. Feuer kísérlete szerint a ritkább pislogást és a cornea kiszáradását tartja elősegítő tényezőül; hasonló állapotot tudott állatoknál ép trigeminus mellett előidézni, ha a szemhéjakat úgy rögzítette, hogy a corneát nem érinthették; szerinte tehát külön egy ú. n. keratitis neuro-