Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-10-27 / 5. szám

1901. 5. ez.

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

51

latosságot a Fuchs-féle retinitis circinnatával tüntet fel. Ezen betegséget maga Fuchs a következőképen irja körül : „a retinitis circinnata a macula és környékének szürkés vagy szürkés-sárgás zavarodásában áll, mely bizonyos távolságban egy zóna által van övezve, mely kis fehér pettyekből vagy nagyobb fehér foltokból áll. A látásélesség a centralis scotoma folytán jelentékenyen lefokozott. A betegség évekig tartó chronikus lefolyást tüntet fel. A szemháttér elváltozásai vagy visszafejlődnek vagy a retina megvastagodásához vezetnek ; minden esetben azonban a látóképesség egyszersmindenkorra fogyatékos lesz“. A circinnata nevet a herpes eircinnatusról vette át, egy oly exanthemáról, melynél centrális folt körül hólyagkoszorú van elhelyezve. A circinnata név használata minden esetre a jelen kóralakra is jogosult a Fuchs-féle felfogástól való azon eltéréssel, hogy itt a zóna központját a papilla n. opt. képezi. Azon 12 eset közül, a melyeket Fuchs 70,000 szembeteg közt talált és a melyeket csoportosítva a fent emlitett név alatt először közölt a Graefe Arch. f. Ophtli. 89-dik kötetében (1893), csak egyetlen egy eset van olyan, a melyben a foltöv helyzete a papillával vonatkozásba kerül és pedig olyképen, hogy a macula körüli zónának mintegy kivájulatába jut a papilla külső fele. Oly esetet, hol az övben a látóideg-fő is belejutna, nem ernlit. Ezen eltérést a retinitis circinnata és esetem között nem tartom lényegbe vágónak, daczára, hogy Fuchs a kóralak körülírásánál a zóna alakjára és helyére különös súlyt látszik fektetni, mert hiszen sem azon körülmény, hogy miért alakul ezen foltöv ellvpsissé, sem az, hogy miért választja ki központul a látóhártya legcentralisabb részét, nem okadatolható meg kellőleg. Fuchs ennek magyarázata czéljából azon idegrostkötegekre gondol, a melyek a papilla külsö-felsö és külsö-alsó széléből kijőve a maculát veszik körül. Ezzel azonban ellentétbe jut azon másik állításával, a mely szerint a betegség nem székelhet az idegrost-rétegben, hol a nagyobb véredények vannak elhelyezve, a melyek a foltok felett haladnak el sértetlenül. Nem akarom állítani azt, hogy a zónának ilyetén alakulása a puszta véletlenen alapszik, de azt sem fogadnám el, hogy a macula tájáról kiinduló, a Fuchs-féle retinitis circinnatával kórtani lényegében teljesen megegyező folyamat minden esetben olyan zónának képzésére volna csupán hajlamosítva, a melynek központja a fovea centralis. Nem akarok részletesebben kitérni, csak mellékesen jegyzem meg, hogy egy oly esetet is láttam, hol a macula tájáról kiinduló és a Fuchs-féle ábrákon rajzolt és az általa igen részletesen leirt pettyekhez teljesen hasonló pettyekből álló ívszerü képződmény sem a foveát, sem a papillát nem vette körül, hanem lefelé haladván egy tökéletes hármast irt le, a melynek alsó íve majdnem az óra serratáig nyúlt előre.

A fösúlyt semmi esetre sem fektetném az alaki tulajdonságokra tehát, ép oly kevéssé a tovaterjedés módjára — a mi esetemben serpiginosus jelleggel bir —, hanem a baj tulajdonképeni mibenlétére.

Azon közös kórjellegzö tulajdonságok, a melyek a retinitis circinnata és esetem között fennállanak a következők: 1. szürkéssárga foltképzödés, a melyen kétségtelenül felismerhető az apróbb pettyekből való összetevödés; 2. a foltoknak övszerü képződése;

3. a baj chronikus lefolyása; 4. látási zavar; 5. vérzések; 6. a folyamatnak az öv által jelzett körülzáródása és végül a betegségnek a retina mélyebb rétegeire való szorítkozása, mindezek elegendő támpontul szolgálnak arra, hogy esetemet ugyanazon categoriába sorozzam, mint a melybe a Fuchs-féle retinitis circinnaták tartoznak.

Oly jelenséget, a mely a retinitis circinnatánál minden egyes esetben előfordulna és esetemben hiányoznék, az adatok pontos összevetése mellett nem lehet megállapítani, eltekintve persze a foltöv helyzetétől.

A nem állandó tünetek közül: üvegtesthomályok, cholestearin kristályok, centrális scotomák, a látótér peripheriájának szűkülete esetemben is megvoltak.

Nem látott azonban Fuchs ophthalmoscopice edénymegvastagodásokat, csupán 2 esetben egy artériának körülirt szűkületét. E tekintetben esetem gazdagabb. A mint az ábrán is látható, egy felső temporalis véredényen nagyfokú vasculitikus és perivasculitikus processusok mehettek előre, minek következtében falai oly mértékben vastagodtak meg, hogy a véredény lumenje majdnem

teljesen eltűnt. Az arteriosclerosisnak egy másik jelét képezi az, hogy az egyén bal szemén a véredények itt-ott orsóalakú szűkületeket és tágulatokat tüntetnek fel.

A mi a baj pathologiai alapját illeti, Fuchs azon nézetet vallja, hogy a retinitis circinnata fehér pettyei fibrindús folyadék megalvadása által jönnének létre. Szerinte a retinitis circinnata karélyos és elágazódó figurái megegyeznek azzal, a mit Iwanoff, mint oedema retináét irt le. Ez a belső és külső magcsás rétegben székelő üregekből áll, melyek összefolyhatnak, de közöttük a Müller-féle támasztó szövet gerendázatot képez. A felületről nézve ezen üregek karélyos és elágazódó figuráknak látszanak, a mit épen a támasztó rostok elrendeződése okoz. Siegrist ennek megfelelőig az oedema retinae externum centrale nevet ajánlja. Leber szerint ily fehéres pettyek létrejöhetnek zsírszemcsés sejtek vagy szabad zsírszemcséknek a retinába való lerakódása által, fehérnye vagy fibrin amorph kiválasztása, leukaemiánál a gömbsejtek felhalmozódása által.

Ammannák alkalma volt egy esetet górcsői vizsgálatnak aláveíni, a mi az én szempontomból igen érdekes. A törőközegek zavarodottsága folytán egy glaucomára hajlamosított szemen ophthalmoscopie a retinitis circinnatához hasonló képet vélt láthatni. Az apoplexiában elhalt beteg szemének bonczolásánál derült ki, hogy a szemtükörvizsgálat nem volt tökéletes, mert a pettykoszorú a nervus opticus körül volt elhelyezve; elszórtan vérzések is voltak láthatók, továbbá a papilla külső fele sárgásnak, a petty öv és a papilla közötti részek sárgás-vörösnek tűntek fel. A górcsői vizsgálat a következőket derítette ki: a papilla külső szélén mélyebb vérzés, az érhártya edényei vastagodottak és sclerotizáltak, az ideghártyában a Müller-féle támasztó rostok túltengése feltűnő. A corpus ciliare melletti részek oedemásak, vacuolák a külső és belső szemcsés rétegben. A beteg helyeken hosszúkás szorosan álló rögök a retina mélyebb rétegeiben, melyek majd homogénnek, majd szemcsésnek látszanak és anilin-színekkel jól festődnek. Továbbá vérexlravasatumok és hyalin plaque-ok, valamint fibrin-rostok hálózatával kitöltött üregek. Osmiumsavval kezelt készítményeiből kétségtelenül kiderült, hogy a makroscopice is kórosnak látszó helyeken zsírsejtekkel volt dolga és nézete szerint ezek régebbi vérzések helyén jöttek létre, tehát a vér előbb hyalin, majd zsíros degeneratiot szenvedett legyen. Ezzel szemben esetemben alkalmam volt szemtiikrileg ilyen pettyeknek egész önállólag, elörement vérzések nélkül való fellépését többszörösen megfigyelni. Amman esete alakilag annyira megegyezik az itt közölt esettel, hogy nem kételkedhetem benne, hogy azzal teljesen hasonló kórképpel állunk szemben.

Indító ok gyanánt mást, mint arteriosclerosist felvenni nem tartanék valószínűnek. Fuchs esetei is korosabb egyénekre vonatkoztak, kiknek átlagos életéve 60 volt. Míg Gowers tagadja a retina edényeiben levő atheromatosist, addig Rühlmann 44 általános arteriosclerosis-eset közül 24-nél talált hasonló elváltozásokat a retina edényeiben is.

Minthogy ily esetekben tehát nem annyira lobos folyamattal, mint inkább bizonyos látóhártyarészek elfajulásával van dolgunk, tehát a retinitis elnevezést nem tartom egészen szerencsésnek és a kórfolyamat jelzése czéljából inkább a degeneratio retinae név mellett foglalnék állást. Nem tudom elhallgatni e mellett azon nézetemet, hogy a Fuchs-féle retinitis circinnatával jelzett kóralak, valamint a jelen eset is a Hutchinson-féle szemháttéri megbetegedés tágabb fogalma alatt találná meg tulajdonképen az őt megillető kórtani helyet.

ÍROD ALOM-SZEMLE.

A Sympathikus gyuladás kóroktanáról közölnek újabb vizsgálatokat Bellarminoff és Selenkowskg orosz szemorvosok. Kritikailag méltatják a létező elméleteket és azon meggyőződésre jutnak, hogy egyik sem érdemli meg az „elmélet“ nevet, mert némelyike ellen nemcsak klinikai kifogásokat, hanem a kísérletek negativ eredményeit is lehet érvényesíteni, a többiek pedig nem alapszanak kísérleti adatokon és nem ölelik fel az összes ide vágó