Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1901-08-25 / 4. szám
40 1901. 4. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET congestiot okozhat s ha az edények valami okból megbetegedettek (lues, atheromatosis) mégis könnyebben létrejöhetnek repedések. Betegünk azonban teljesen egészséges, fiatal egyén, szive, edényei épek, luest az anamnesisben nem említ. Legfeltűnőbb ez esetben a szemfenéki lelet negativitása. Ismerjük a vérzések után a szemfenék elváltozását. Sem retinalis borultságot nem láttunk, sem a papillának és környékének, sem a macula luteán, sem az edényeken bármely elváltozást nem veszünk észre. Lehetséges, hogy miután a baj észrevétele és a nálunk való jelentkezés között 17 nap telt el, a szemfenéken levő elváltozások, mint a hogy hasonló esetben Magnus1 is tapasztalta, visszafejlődtek s mi csak annak következményeit láttuk: az utána körülbelül egy hónappal beálló látóidegsorvadás kezdetét s reá két hónappal annak teljessé válását. IV. A lencsének különös módon történt kijövetele a szemből. Közli Szentirmai József dr. egyet, orvostudor. A szemészeket minden esetre érdeklő rendkívül ritka szem* sérülésről akarok röviden referálni: Idegen községbe vittek egy 83 éves asszonyhoz, ki vakságán kívül aggságához illő panaszokkal állt elő. Szemeiről vakságán kivül mit se említett. Rátekintésnél feltűnik bal szemének véres volta, mely után kérdezősködvén, az asszony leánya előadja, hogy az éjjel heves köhögés kínozta anyját s e közben arcza előtt valamit leesni érzett. Leánya kutatván a leesett valami után, egy borsó kinézésű gömbölyű sárgás tárgyat talált az ágyban, melyet nekem elömutatott. Én benne a cornea repedésén át a szemből kijött, a typikus aggkori elváltozásokat mutató szemlencsét ismertem fel. íme egy spontan hályogmütét. Az asszony szemére nyomókötést alkalmaztam. A látás mikénti változását, illetőleg javulását azonban — sajnálatomra — már nem kisérhettem figyelemmel, mivel az asszonyhoz többet nem vittek s látogatásom után két hétre meghalt. Azt hiszem, az eset ritkaságánál fogva az irodalomban feljegyzésre érdemes.2 ÍROD ALOM-SZEMLE. Pilocarpin-oldatok mydriatikus hatásával behatóan foglalkozik Lilienfeld. Némely pilocarpin-oldatnak pupilla tágító tulajdonságát már többször észlelték, különösen régebben; mióta az előállítása tökéletesedett, azóta kevés említés történik hasonló hatásról, úgy hogy a pilocarpint jelenleg általában mint tisztán miotikus szert ismerik. Szerző azonban egy concret eset alapján újból felkarolta a kérdést s pontos vegyi, élettani és kísérletes vizsgálatok útján igyekezett azt tisztázni. Egyik betege glaucoma-prodromák miatt már hosszabb idő óta használta a pilocarpint l°/o-os oldatban s úgy találta, hogy míg egyes esetben a cseppek megelőzték, megrövidítették vagy elvágták a prodromás rohamot, máskor alig volt hatásuk; s ezt rendesen akkor észlelte, hogy ha a már fogyóban levő, zavaros oldatot cseppentette szemébe. Friss oldatból, mely nyolez nap előtt ugyanazon helyen készült, mint a honnan a beteg az eddigieket beszerezte, naponta 2—3-szor történt becseppentésnek az volt az eredménye, hogy másnapra mindkét pupilla egyenlő nagy mértékben kitágult volt, tensioemelkedés nem észlelhető, a szemek halványak. Eserinre mindkét pupilla még ugyanazon nap megszűkült. E tünetekből az következtethető, hogy az alkalmazott pilocarpin vagy egyáltalában nem befolyásolta a glaucoma-prodromát, vagy pedig valamely gyenge mydriatikus hatású szer is foglaltatott az oldatban. Atropin jelenlétére a priori nem lehetett gondolni, mert a pupillák ismételt becseppentés daczára sem tágultak ki maxi-1 Magnus Hugo dr. Die Sehnerven-Blutungen 1874. 2 Lehetséges, hogy erős köhögés közben megütötte a szemét s így keletkezett a szemtekén repedés, malisán, az alkalmazkodás csak részben volt bénítva s mert végül az eserin gyors pupillaszűkülést vont maga után. Atropin ellen szól az a körülmény is, hogy glaucoma-roliam nem következett be. A pilocarpin-oldat mydriasist okozó ágensének kiderítése czéljából L. rendszeres vizsgálatokat eszközölt, melyeknek során kiderült, hogy a kérdéses oldatban atropin tényleg nem volt jelen s így a pupilla tágító hatás egy más, nem a solanaceak családjába tartozó alkaloidának, ajaborinnak tulajdonítandó. A jaborin a pilocarpint tartalmazó folia jaborandinak rendes alkotórésze s a belőle előállított extractumokban mindig jelen van ; hatása a szívre, pupillára és nyálmirigyre teljesen azonos az atropinéval s csak mennyiségileg különbözik tőle, a mennyiben gyengébb annál s körülbelül a hyosciaminnal áll egy fokban. Jaborintól mentes pilocarpin ez utóbbi sósavas sójának kikristályosítása útján történik, ha azonban a kikristályosodásban valamely zavar áll be, akkor a pilocarpin sójához kis mennyiségű jaborin is tapadhat. Kiderült továbbá, hogy a Merck által árúba bocsátott pilocarpin friss oldata, bár nyomokban tartalmaz is jaborint, mégis ép szemeken kizárólag csak miotikus hatású; mydriasisra hajlamos szemeken azonban a jaborin hatása már nyilvánvalóvá lesz. Régibb oldatoknál a mydriatikus hatás mind jobban előtérbe lép, a mi onnan magyarázandó, hogy a pilocarpinból bomlás útján mind több pilo- I carpidin és isopilocarpidin hasad le; nagyon valószínű, hogy a jaborin maga nem is egységes alkaloida, hanem ezen utóbb említett bomlástermékeknek kevés pilocarpinnal való elegyéke. A mondottak után szerző a gyakorlatra nézve azt kívánja, hogy minden pilocarpin-készitmény árúba bocsátása előtt a gyógyszerkönyv követelte vegyi vizsgálaton kivül élettanilag és kísérleti úton is vizsgáltassák meg emberen és békaszíven; ajánlatos, hogy az oldatból egyszerre lehetőleg kevés tartassák készletben s а I bomlás elkerülése végett az oldat tisztaságára nagy gond fordíttassék. (Centralblatt f. Augenheilkunde 1901. május, junius.) A látóideg harántrepedésének két esetét közli Michel. A ritka leletre két phthisises szem feldolgozása közbén jött reá. Mindkét szem elülső része súlyos sérülést szenvedett el, melynek I következtében a szemteke elsorvadt s sympathiás gyuladás veszélye miatt eltávolíttatott. A szövettani vizsgálatnál kiderült, hogy a direct sérülés nyomain kivül mindkét látóideg a lamina cribrosa tájékán harántul, körülbelül félkeresztmetszet hosszúságban berepedt. A lelet annyiban érdekes, hogy a látóidegnek ilynemű sérülése csak közvetlen az ideget ért trauma után volt eddig ismeretes, midőn oly erő hatott be a szemgolyóra, mely azt dislocálva, egyszersmind a látóideget is nagy fokban rongálta. Az ekként keletkezett szakított sebek vagy a látóidegnek a sclera nyílásából való kiszakadás alakjában vagy pedig mint teljes leszakadás a scleralis nyílás magasságában, avagy a mögött ismeretesek. A berepedést eseteiben M. akként magyarázza, hogy a szemteke elülső burkainak terjedelmes megnyitásánál, a szemgolyó tartalma hirtelen, nagy nyomás alatt elöretódul, egy része a sérüléses nyíláson át ki is lép, miközben a helyéből kimozdult retina a látóideget azon a helyen, hol a közvetlenül erősen van vele összetapadva, a húzás következtében berepeszti. (Zeitschrift für Augenheilkunde 1901. julius.) Leitner Vilmos dr. Malaria következtében hályogképződés. Mitsiyasu Inouye japáni szemorvos egy Ízben malaria közben fiatal egyénen cataracta képződést látott. A lencse normalis lefolyású kieresztése után tapasztalt aránylag rossz látás és a másik ép szemen synechiák maradványait feltüntető pigmentatiok a lencse elülső tokján, azon feltevésre indították említett orvost, hogy egy minden valószínűség szerint az uveában lefolyt kóros folyamat volt a hályogképzödés oka. (Die ophthalmologische Klinik 1901. Nr. 11.) Barlay János dr. Glaucoma absolutum ellen végzett neurectomia opticociliaris eseteiről számol be Golowin. Tapasztalatai alapján állíthatja, hogy a fájdalmak e műtét után feltétlenül megszűnnek; kiújulás azonban amaz esetekben, midőn a hátsó ciliaris idegek újból összenőnek, nincs kizárva. Tensioemelkedések a neurectomia után is mutatkoznak, sőt gyakran már igen rövid idővel a műtét
