Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1901-08-25 / 4. szám
38 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1901. 4. sz. edények rendkívül yékonyak, annyira, hogy az ütő és visszerek között különbséget tenni egyáltalában nem lehet. A főágak feles lefelé mennek, a hosszabb mellékágak látható további elágazódás nélkül kifutnak a retinára, míg a rövidebb ágak a papilla helyén levő gödrön vonulnak végig. A szemfenék, különösen a peripherián gyengén táblázott. A legkülönösebb elváltozás a szemfenéken az, hogy a látóidegfö, illetve a helyén levő gödörnek külső és külsö-alsó szélétől csillogó fehér nyílegyenes, a szemfenék síkjából kevéssé kiemelkedő sávok futnak ki 3—5 papillányi távolságra a retinán végig. Ezen sávok vastagsága körülbelül megfelel a rendes caliberíí nagyobb retina ütőerek vastagságának ; két csoportot képeznek, a mint az ábrán látszik ; a halánték felé kettő halad, a melyek egyike két helyen villaszerűén elágazik. A ki- és aláfelé menők közül három teljesen párhuzamosan fut, a negyedik vaskosan kezdődve három ágú villaalakban ágazik el s az ötödik elágazás nélkül egyenesen aláfelé nyúlik. Egy részük élesen kihegyesedve végződik, más részük elmosódott határokkal vész el a retinában. A véredények a sávok felett húzódnak át. A látásélesség '• szem előtt ujjolvasás, üveg nem javít. A bal szem ép, emmetrop, látása Vs. Tudjuk, hogy az úgynevezett coloboma nervi optici klinikai képéből egyáltalában semmi következtetést nem lehet vonni arra nézve, hogy a látóidegben magában vannak-e elváltozások. Sőt a kevés ismeretes anatómiai adat épen azt mutatja, hogy a látóidegtübbnyire egészen megvan, csak rendellenes módon fúrja át a sclerát. A papilla helyén látszó fehér vagy szürke gödör pedig nem egyéb, mint egy coloboma chlorioideae sekélyebb vagy mélyebb sclerektasiával. A fehér, kiemelkedő sávokat, a melyek ezen esetet különösen szokatlanná teszik, minden valószínűség szerint a retinának, sőt talán a chorioideának ránczolódásán alapulnak. Egyenes voltuk és sugaras elréndezödésük miatt inkább ránczoknak kell őket tartanunk, mintsem kötöszövetes kötegeknek, a mi szintén szóba jöhetne. II. Exophthalmus pulsans. Közli Barlay János dr., szemklinikái gyakornok. F. L.-né 23 éves földmíves neje szembaja miatt f. év április hó 11-én klinikánkon jelentkezett. Előadja, hogy ezelőtt teljesen egészséges volt. Múlt évben a karácsonyi ünnepek alkalmából talán az előkészületek miatt többet dolgozott s karácsonyra virradóra, ezt megelőző két napig tartó baloldali fejfájás után, arra ébredt, hogy bal szeme bedagadt, szemhéját emelni nem képes. A fejfájások továbbra is megmaradtak, legerősebbek voltak a szemöldök felett s onnan le az arczra is kisugároztak. Rossz foga is lévén, erre irányult figyelme s első felső molárisát ki is húzatta. A várt eredmény azonban nem következett be; fájdalmai nem szűntek meg s szeme lassan, de észrevehetöleg mindjobban kidülledt. Márczius közepén szült, szülése rendes lefolyású volt, gyermeke él és egészséges. Megvizsgálva a beteget, azt találtuk, hogy magasabb termetű, eléggé jól táplált, erőteljes. J. szemén látása 5Д, külsőleg és szemtükörrel semmi kórosat sem találtunk. B. felső szemhéja kissé duzzadt, rajta néhány tág, erősebben kanyargó vivőér látszik ; a szemhéj mozdulatlanul csüng aláfelé ; szemrés zárt, active nem, passive könnyen és jól feltárható. A szemgolyó erősen kidülledt, a túloldalinál körülbelül 1 cm.-rel előbbre áll és kissé fel- és befelé fordult. A tarsalis conjunctiva és áthajlási redő mérsékelten duzzadt, kissé belövelt, a szemgolyó kötöhártyája halvány. Cornea ép, érzékenysége normalis. Csarnok rendes mélységű, vize tiszta; iris rendes viszonyokat mutat. Pupilla tág, 6 mm. átmérőjű, kerek, fekete, sem fényre, sem alkalmazkodásra nem reagál. Lencse és üvegtest tiszta. Szemtükörrel vizsgálva, a vénák kisebb fokú tágságán és kanyargósabb lefutásukon kívül egyéb kóros jeleket nem találtunk. A szem mozgásai fel-, be- és aláfelé teljesen hiányzanak, a többi irányokban is erősen korlátoltak és lökésszerűen történnek. Látásszélessége 5/i5, á = 0. Reáhelyezve tenyerünket, a radialis pulsusával synchronikus lüktetést érezni, melyet alig kivehető surranás követ. A felső test előrehajlásánál a lüktetés erősebben érezhető, vízszintesen háton fekvésnél vagy a fej hátrahajlásánál a pulzálás gyöngébb. Reátekintésnél sehol, a szem környékén sem látható bármelyes lüktetés. Laposan hátrafelé nyomást gyakorolva, a szemgolyó körülbelül Vs cm.-rel tolható vissza a szemüregbe, ez könnyen és minden fájdalom nélkül sikerül. A nyomás megszűntével a szem láthatólag ismét előbbi helyzetébe tér. A koponyán mindenütt, legkifejezettebben a bal halántéktájon és magán a szemgolyón is erős fúvó systolikus zörej hallható, mely a diastole és szünet alatt sem szűnik meg teljesen. A koponya jobb felében nem olyan kifejezett a zörej, de azért elég jól hallható. A baloldali közös fejütöér lenyomására a szem kidülledése néhány milliméterrel enged, a pulzálás nem érezhető s a zörejek teljesen megszűnnek; a beteg folytosan tartó igen kínzó, szerinte a „vonat zakatolásához“ hasonló ütemes zúgásról és állandó kellemetlen zörejekről panaszkodik. E zörejek a bal carotis lenyomásakor teljesen megszűnnek s a beteg egészen megkönnyebbülve érzi magát. Ritoók dr. tanársegéd szíves volt a betegnek idegrendszerét és belső szerveit vizsgálat alá venni s teljesen ép viszonyokat talált. A szagérzék és hallási sphaera a bal oldalon kisebbfokú hiányokat mutat. A további lefolyás a következőleg alakult. A carotis lekötésének elökészítéseképen háromszor napjában, eleinte rövidebb (10—15 perez), később hosszabb ideig tartó (30 perez) digitalcompressiot alkalmaztunk. Az első napon a lenyomást abba kellett hagyni, mert a beteget hideg verejték lepte el, általános rosszullét, émelygés, hányásinger vette elő, fekete lett előtte a világ s közel volt az ájuláshoz. A következő napokon a lenyomást igen jól tűrte és semmi kellemetlen mellékkörülmény zavarólag nem hatott. Öt napon át tartó ilyen előkészítés után a beteget április hó 16-dikán Dollinger tanár klinikájára tettük át. A chloroformnarkosisban április hó 17-dikén végzett baloldali carotis lekötésénél személyesen is jelen voltam, hogy a műtét utáni változásokat direct megfigyelés alá vegyem. Az operálás után követlenül a portrusio csökkent, pulzálás nem volt érezhető és stetoskoppal sehol a fentebb leirt zörejek nem voltak hallhatók. Az I. sebklinika betegnaplójából a következőket veszem át. A műtét után néhány napig tartó múló paresis jelentkezett, különösen a jobb felső végtagban. A beteg sensoriuma kissé zavart, gyakran sír s a Fehér-Keresztbe küldött gyermek után vágyik. Kérdésekre csak vontatottan felelget s kissé apáthiás. A szemre vonatkozó összes tünetek fennállanak. A szemmozgások kifelé korlátoltak ; le- és befelé nem mozog, felfelé kissé elmozdul. Április 27-dikén, per primam gyógyult sebbel a sebklinikáról elbocsátják s a szemlelet felvétele végett klinikánkra küldik. 10 nappal a műtét után megejtett szemvizsgálat a következő leletet nyújtja: J. szem ép. Bal szemhéjakon a vénás pangás kisebbfokú, mint az operálás előtt. A szemhéj most is lecsüng, active nem, passive jól emelhető. Szemrés zárt. Conjunctivák
