Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)
1901-08-25 / 4. szám
1901. 4. sz. ORVOSI HETILAP — SZEM ESZET 35 levált retina és chorioideadarabok töltik ki. Retina elöesett és nagyrészt eltávolíttatott. A chorioidea a látóidegfő mellett kis darabon a sclerán fekszik, másutt mindenütt levált, előtte s mögötte vér van. Górcsői lelet: Inhártya összeállása tömött, edényei sclerotikusak, tátongok. Érhártya mindenütt levált, csak bal oldalt a látóidegfö mellett kis darabon fekszik a sclerán ; chorioidealis gyűrű éles széllel a scleralis gyűrűnél jóval beljebb végződik; pigmentje feltűnően hiányzik és csak elszórtan, egyes apró csoportokban található ; hajszáledények rétege alig ismerhető fel, a mennyiben a kis erek nagyrészt obliteráltak, a láthatókon degeneratio és sclerosis van, az intima megvastagodott; erősen kitágultak, épen úgy a nagyobb edények is vérrel teltek. A chorioidea szövete fellazult, benne mindenütt szabadon fekvő elszórt és csoportosan halmozódott vörös vérsejt látszik; gömbsejtes beszürödés, mely egyes helyeken igen nagyfokú és a chorioideát ott megvastagítja; előtte és mögötte nagyfokú szabad vérzés, melytől a chorioidea hátsó felszíne sokszorosan szaggatott. Retina mindenütt levált; a metszeteken csak itt-ott lelhető egy darabja, melyen az üterek igen nagy fokban endoarteritist és hyalin degeneratiot mutatnak; rétegeiben vérzések; pálczika-csapréteg teljesen szétzilált, ép így a középső szemcsés- és dúczréteg is, benne számtalan kisebb-nagyobb űr. Látóidegfő üstszerüen excavált; az excavatio két oldalt erősen hasasodik be a sclera felé és a szabadon eliilfekvö, ívalakban kitért, elvékonyodott és laza, egyenetlen hullámos felszinű lamina cribrosa által határoltatik. Az excavatioban retinadarabok, szövetczafatok és szabad vér van. Látóidegrostjai sorvadtak; kötőszöveti állománya feltűnően megszaporodott; benne számos apró cystikus tír és több helyen régi szabad vérzések. Központi és kis edények fala erősen vastagodott és sclerotikus, intima vastagodása feltűnő; őreik tátongok. Látóideghüvelyek lazák, köztük elszórtan kisebb-nagyobb szervülö vérzések. Ciliaris idegek épek. VIII. eset. 27 éves, férfi. 1896. évi április 29-dikén idegen testet vettek ki a corneájából, másodnapra szeme kivörösödött, fájdalmas lett; május hó 4-dikén jelentkezett a szemklinikán, hol keratitis supp, diagnosissal vétette fel magát; következő nap operálták, bemetszéssel a genyet kibocsátották és thermocauterrel érintették. Május hó 13-dikán a beteg elhagyta a kórodát: Conj. mérsékelten belöveltek, cornea kissé elődomborodó, zavaros, piszkos szinti, különösen az iris szélének megfelelően körkörös alakban; a pupillának megfelelő rész tisztább. Tárgylátás nincs. Ezután ambulanter kezeltetett, azonban corneája mindjobban elhomályosodott és kitágult, fájdalmai keletkeztek és tensio-emelkedés is ki volt mutatható ; fényérzés eltűnt, ép szemén pedig sympathicus izgatás tünetei mutatkoztak. Klinikai diagnosis: Staphyloma corn. tot.; glauc. sec. o. s. 1896. július hó 10-dikén enucleatio bulbi. Fixálás Müller folyadékban, celloidin ágyazás. A hátsó segmentumot beágyazva kaptam kézhez. Górcsői lelet: Sclera elvékonyodott, szerkezete hátul az idegtörzs körül kevéssé fellazult; edényei tátongok, sclerotikusak. Érhártya az inhártyáról levált, azzal finom pigmentes szálak írtján függ össze; átmérője kevéssé megkeskenyedett; nagy edényei tágultak, jórészt vérbőek, míg a kis edények intimája megvastagodott, sclerotikus, lumenük tátongó. Chorioidealis gyűrű széle éles. Retina egészében levált, edényei sclerotikusak, vérböek; mellső rostréteg és dúczsejtréteg fellazult, apró űröket tartalmaz. A látóidegfő excavált, azonban az excavatio csak kevéssé tetemesebb a physiologiásnál; alakja kevéssé hasasodé tölcséralakú a papilla közepén, legmélyebb pontja a középen a lám. cribr. fölött az art. centrális kilépésénél van. Lamina cribrosa két oldalt kissé hasasodva gyenge ivalakban hátratólt a sclera vastagságának megfelelő niveauig; állománya kissé megritkult. A papilla szövete fellazult, különösen a felszíne felé és csakis két oldalt a chor. gyűrű előtt tömöttebb szerkezetű. Látóideg velőshüvelyei rosszul festődnek, az idegrostok legnagyobb része atrophiás; a kötőszövet feltűnően megszaporodott, benne számos szabálytalan lefutású sclerotikus apró edény. Nagy edények intimája sclerotizált, vastagodott, lumenük szűk. Látóideghüvelyek lazák, köztük kevés vérzés. Ciliaris idegek velős hüvelyei elég számos roston a Weigert-féle festést nem fogadják el. IX. eset. 35 éves, férfi. 1892. óv szeptemberében jobb szemén blennorrhoeát állott ki, mely a cornea elhegedésével gyógyult. 1893. februárjában fájdalmai keletkeztek e szemén, miért is márczius hó 10-dikén a klinikán jelentkezett és vétetett fel: Jobb szem szemhéjai duzzadtak, conjunctivák fellazultak, duzzadtak, piszkos sötétvörösek, cornea környi része köralakú kékes heg, cornea közepén sötótpiros egyenetlen irisrészlet foglal helyet. T 4- 1. fénysejtés. Klinikai diagnosis: Prolapsus iridis, glaucoma sec. о. d. Márczius 13-dikán enucleatio bulbi. A hátsó segmentumot celloidinba ágyazva kaptam kézhez és belőle horizontális metszeteket készítettem. Górcsői lelet: ínhártya hátsó segmentuma és a burkokba való átmeneti helye kissé fellazult, különösen a belső oldalon. Érhártya az ínhártyáról levált, vele csak vékony erősen pigmentált szálak által függ össze; edényei erősen kitágultak, vérböek; a chor. gyűrű a scleralisnál jóval beljebb terjed és éles széllel végződik. Ideghártya a papilla környékén jórészt odafekszik az érhártyához és csakis körülbelül 5 mm.nyire a papillától válik attól el; edényei tágultak, vérböek; pálczikacsaprétegben és dúczsejtrétegben apró cystikus tágulatok; belső szemcsésréteg fellazult. A látóidegfő excavált; az excavatio hátrafelé hasasodó, kissé ampullás alakú, azonban csakis az excavatio közepén a centrális edények erős kötöszövetes burka mentén tölcsér alakjában teljesen rostmentes le a rendes niveaujától erősen befelé ferde ivalakban mélyebben hátratolt lamina cribrosáig, míg egyebütt a papillát egymástól eltávolodott, meredeken emelkedő, maguk közt kisebbnagyobb hézagokat bezáró rostokból áll, melyek a chorioidealis gyűrű felé divergálva a papilla szélét egészében szélessé és kiemelkedővé teszik, mely kiemelkedés lassankint és egyenletesen siilyed le a retina niveaujára. A lamina cribrosa felülete egyenetlen, hullámos, baloldalt egy harmadában egy kettős zsákformájú kitüremkedést mutat, kifelé szintén egy külön félkörös kis kiboltosulás látható, mely csak kis nyíláson át közlekedik az excavatioval. Az excavatio közepén a központi edények kötöszövetes gerendája meredeken emelkedik fel és a laminát így két félívben magával emeli. Látóideg rostjainak nagy része atrophiás, a velős hüvelyfestést elfogadó rostok felfelé szaporodnak; kötöszövetes gerendák állománya megszaporodott. Látóideghüvelyek lazák. Az intervaginalis űrben kevés vérzés. Ciliaris idegek épek. X. eset. 23 éves, nő. Még gyermekkorában elvesztő bal szemén a látását. A klinikán 1897. márczius 22-dikén jelentkezett. A corneának majdnem egész területét sárgás-fehéres heg foglalja cl; az iris a heghez sátorszertíen odahúzódik. A szem nyomásra kissé fájdalmas. T -j- 1, fényérzés két méterről, projectio minden irányban szűkült. Klinikai diagnosis: Cicatrix adhaerens, glauc. sec. о. s. Ectasia bulbi totalis. Márczius З-dikán enucleatio bulbi. Celloidinba ágyazva kaptam kézhez. Górcsői lelet: Inhártya általában eléggé tömött, a papillától az aequator felé kevéssé megvókonyodik. Érhártya az ínhártyához nekifekszik, gyengén pigmentált, a pigment inkább a hátsó rétegekben kisebb csoportokba rendeződött; szerkezete feltűnően laza, oedemás, egészében atrophiás; nagy edényei erősen kitágultak, vérteltek, kis- és középedények tátongok, üresek. A chorioidealis gyűrű alul élesen végződik a scleralis gyűrűnél valamivel beljebb, míg felül lekerekített, a scleralis gyűvűvel egyenlő tág és minden elhatárolás nélkül megy át a lamina cribr. és látóidegfö szövetébe. Ideghártya a chorioidealis gyűrűtől kezdve egészében levált, bár e leválás inkább artificialisnak látszik; edényei legnagyobbrészt vérteltek, a papilla körül nehány igen tátongó ér; dúczsejtréteg fellazult, széthányt. A retina és papilla szólón alul a belső szemcsés rétegben két nagyobb űr látható, a körülötte levő szövetrész felemelkedése nélkül. A íátóidegfő excavált, azonban — bár az egész papilla szövete fellazult, csakis a papilla felső fele rostmentes a papilla közepén merőleges, felfelé pedig ívalakban elhajló szárral határolt tölcsér alakjában. A papilla széle alul normálisán kiemelkedő és egyenletesen sülyed le a retina niveaujára, míg felül lenyomott és a scleralis gyűrű szélét csakis a retina vastagságával haladja meg. A lamina cribrosa ívalakban erősen hátratolt, fenn és alul kissé hasasodé, közepén pedig mélyen húzódik vissza egy szűk tölcsér alakjában; a tölcsérszerű behúzódást, valamint az excavatio fenekét több rostköteg hidalja át és számos kisebb-nagyobb szövetczafat nyúlik bele. A papilla szövetének fellazulása felül sokkal mélyebbre terjed, mint alul. A lamina cribrosa felülete egyenetlen, a papilla tömöttebb szövetével erősen összefüggő és csakis a közepén a tölcsérszerű szövethiány helyén fekszik csupaszon elől. Látóideg felső harmadában teljesen atrophiás, míg a velőshüvelyfestést lefelé a rostok mind sűrűbben veszik fel; edényei tágak, vérteltek, különösen a kis edények tágassága és vérteltsége szembetűnő. A látóidegben elszórtan apró űrök, hézagok, szövethiányok láthatók, különösen a törzs alsó felében az idegrostpamatokban és azok közt. A kötöszövetes gerendák állománya felfelé haladva mindinkább megszaporodott. Látóideghüvelyek lazák. Ciliaris idegek épek. XI. eset. 73 éves, nő. 1895. február havában vette először észre, hogy jobb szemével homályosan lát, mely jelenséghez fejfájás, majd közepes fájdalmak a szemben csatlakoztak. A gázláng körül színes kocsikerékszerű köröket látott. E fájdalmas rohamok időnként ismétlődtek, de csak 3—4 napig, melyek után újabb fájdalmai voltak. Eközben látása mindinkább fogyott és bajának kezdetétől számítva egy hónap alatt látását teljesen elvesztette. Mivel fájdalmai nehány hó óta újra erősen ismétlődtek és 1897. február hava óta bal szemén minden fájdalom nélkül a látása fokozatosan csökkent, a klinikát kereste fel, hol november hó 12-dikén vétetett fel: Jobb szem palpebralis conjunctivája posztóvörös, bulb. conj. ágazatosan belövelt erős ciliaris injectioval. Cornea görbülete függélyes irányban erősebb mint vízszintesben; csak homályosan áttetsző. Csarnok igen sekély. Cornea közepén egy fekély, melyből kölesnyi sárgásbarna granuláló tömeg nyúlik ki. A fekély környéke szürke gyűrű 2 mm. vastagságban. Iris rajzolata piszkos ; pupilla tág. Nyomásra a szem fájdalmas. Fényérzés nincs. Klinikai diagnosis: Glaucoma in stadio degenerationis о. d. 1897. november 13-dikán enucleatio bulbi. Fixálás Müller-folyadékban; fokozatos keményités alkoholban. Celloidinágyazás. A beágyazott hátsó segmentumot kézhez kapva, belőle horizontalis metszeteket készítettem. Górcsői lelet: Inhártya szerkezete eléggé tömött és egészében az aequator felé kevéssé elvékonyodott; hátsó ciliaris edények tátongok, üresek; faluk megvastagodott. Érhártya a látóidegfö körül a sclerához nekifekszik, bal oldalt vele jórészt össze is nőtt, míg jobb oldalt ezen körülbelül 6 mm.-nyi összenövés után róla elég tetemes szögben hirtelen leválik, a leválás szögét izzadmány tölti ki. Chorioidealis gyűrű éles szélű. Érhártya szövete atrophiás, laza, pigmentje helyenként megfogyott; edényei sclerotikusak az intima erős megvastagodásával. Ideghártya egészében levált és csak igen kevés rost útján függ össze a chor. gyűrű szélén a papilla excavatioja határán felemelkedő kevés rosttal. Jobb oldalt az aequator felé bő retinalis vérzés; edények vérrel teltek; edényfalak feltűnően megvastagodottak ; pálczika-csapréteg igen rosszul festödik és atrophiája mindkét oldalt a papilla körül különösen feltűnő ; szövete általában vékonyodott, dúczsejtréteg atrophiás és úgy *
