Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-06-23 / 3. szám

28

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

1901. 3. sz.

csecsemő szemevilága azért pusztul el, mert nem részesülhetett idejekorán megfelelő segítségben. Mi nem helyezkedhetünk azon álláspontra, hogy felesleges a kötelezett credézés, mert az ophthalmoblennorrhoea szakértő által úgyis biztosan gyógyítható. Nekünk fokozott mértékben van szükségünk könnyű és megbízható óvó eljárásra.

Kívánatosnak tartanám végezetül a prophylaxis sikerének biztosítására a külföldön már több helyütt (Francziaország,

nyelven megirt ismertetésekben a szülőket, illetőleg a közönséget felvilágosítják a veszedelmes szembaj felől. A közönség tudatlanságának és indolentiájának leküzdésére kétségtelenül sokban hozzájárulhat ez is. Nálunk hasonló ismertetés tudtommal eddig nincs. Örömmel láttam legújabban a „jó tanácsok terhesek, gyermekágyasok és anyák számára“ irt s a m. kir. Belügyministerium által kiadott fiizetecskét, melyben nehány szóval a szemről is említés tétetik. Ilynemű, de kizárólag az újszülöttek genyes szemgyuladásáról bővebben szóló ismertetést is nagyon helyén valónak találnék.

A szemhéjgörcs neuropathikus alakjairól.

Fejér Gyula dr., a szent Margit-kőzkórház rendelő szemorvosától.

A szemhéjgörcs kétféle alakját különböztetjük meg, úgy mint a tüneti, azaz symptomatibus és az essentialis szemhéjgörcsöt. A tüneti blepharospasmusnak mindig valamely betegség képezi alapját, annak gyógykezelése után megszűnik a görcs. Az essentialis alaknál maguk a szemhéjak és a szemteke ép, a tünet ideges vagy reflectorikus alapon jön létre. A görcsök klonikus vagy tonikus jelleggel birnak, különösen az utóbbi kellemetlen a betegre nézve, mert a görcs perczekig eltarthat és az egyén a legválságosabb situatioban vesztheti el ideiglenesen látását.

A szemhéjgörcsnek különösen két — functionalis, ideges alapon fejlődött — alakját szándékozom megfelelő kortörténetekkel mustrálni. Fontos annak megfigyelése, helyes gyógykezelése gyermekeknél, mert a legtöbb esetben egy fejlődésben lévő általános idegbetegségnek résztünetét képezik.

Az első csoportba tartoznak azon esetek, midőn gondos szülők észreveszik, hogy gyermekeik többet és gyakrabban pislognak mint mások. A látás rendes, arczjátékban semmi elváltozás, csak a munkánál fáradnak el könnyen. A gyermekek kissé idegesek, irritabilesek. Hosszabb ideig volt alkalmam egy 10 éves jól táplált, erős testalkatú fiút megfigyelni, ki rendkívül gyakran pislogott, mely tünet megfigyelés közben csak rosszabbodott. Mindkét szemén concav 1'50 d. üveggel teljes visusa volt, bár tükörrel T50 d. totalis hypermetropiát lehetett kimutatni. Világos teliát, hogy a belső szemizom — musculus ciliaris — is állandóan görcsösen össze volt húzódva, mert csak így lehet az álrövidlátóságot magyarázni. A gyermeket eltiltottam a munkától, az izmot atropin becseppentése által munkaképtelenné tettem, a görcsöt megszüntettem. Azonkívül gyenge hidegvízkúrát és szabadban való tartózkodást ajánlottam, ilyen módon sikerült is a gyermeket pár hónap alatt meggyógyítani. Második esetem annyiban különbözött ettől, hogy a szemhéjak és a belső alkalmazkodási izomgörcsén kiviil az arczban és vállakban is fellépett a görcsös állapot, — azaz chorea tünetei mutatkoztak. Az alapbetegség gyógykezelése után megszűnt a szemhéj és belső szemizomgörcs. A betegség szokáson alapszik, a gyermek az iskolában utánozza társait. Weis Mittchel Habitchorcá-пак nevezte ezen tünetcsoportot, mely abban is különbözik a chorea minortól, hogy a görcsök tisztán az arczra szorítkoznak. Az „asthenopia nervosa“ kórképéhez ideges gyermekeknél hasonló tünetek csatlakozhatnak, a mennyiben a facialis felső ága által beidegzett izmok — frontalis, orbicularis — állandóan gyenge tonikus contractióban vannak, mely körülmény a „valutás“ látszatát kelti.

A második csoportba azon eseteket óhajtom sorozni, melyek hysterikus vagy epileptikus alapon fejlődnek, az egyének kora ifjúságában fellépnek, nagyon kellemetlen tünetekkel járnak, munkaképtelenséget okoznak, bár az alapbántalom hátrányos

befolyást a betegekre nem gyakorolnak. A betegek rosszul látnak, fényiszonyban szenvednek, szemüket állandóan csukva tartják és erőszakos kinyitásnak a legnagyobb vehementiával ellene szegülnek. Érdemesnek tartom az egész kortörténetet közölni.

1. Egy 16 éves parasztfiút 1900. év végén felvettem a Margit-kórházba, ki állandóan görcsösen összehúzta szemeit. Anyja panaszkodott, hogy mesterségre adni nem tudja, mert rosszul lát, úgy a közelben, mint távolban. Nagy nehézséggel végzett öt elemi osztályt, írni, olvasni megtanult. Három év óta folyton hunyorgat, szemhéjait rántogatja, különösen a világosság bántja. Ha valamire néz, azonnal kék pontok ugrálnak a szeme előtt, „a világosság csiklandozza a szemeit“, napfényben csak fekete üveggel tud nézni, mert máskép elkábul, elszédül. A világosság behatására szeme körül zsibongás érzete támad. Szemeit nyitni próbáltam, de a fény behatása a szemhéjak oly görcsös összehúzódását váltja ki, hogy a legnagyobb erőmegfeszítéssel sem voltam képes a szemet kinyitni. A fiú normális testalkatú, betegségben nem szenvedett, étvágya jó.

A vizsgálatnál kitűnik, hogy a szemhéjak, szemteke épek. A látóképesség jobb szemén 6/io, mely 2'0 D. convex-ttveggel 5/7-re, bal szemén Vis, mely TO D. convex-üveggel 5/io-re javítható, a szemfenéken csak TO D. totalis hypermetropiát lehet kimutatni, a szemfenék ép. A tükrözés nagy nehézséggel járt a görcsös összehúzódás miatt.

A bal oldalon a nervus supra- és infraorbitalis nyomásra fájdalmas, e nyomás következtében a görcsök erősebbek lettek.

Kórházbani tartózkodása alatt rohamok alakjában a görcsök az egész arczra kiterjedtek, pár perczig eltartottak, a fiú azonban eszméletét el nem vesztette. Ilyen rohamok után a fiú bágyadt lett, az ágyban mozdulatlanul feküdt, nehezen reagált, mert heves fejfájás és szédülés lépett fel. A szemhéjakat galvanizáltam, belsőleg bromot rendeltem. Az állapot kissé javult, mert a szemhéjgörcsök ritkábban mutatkoztak és enyhébb lefolyással bírtak, a fiú azonban pár hét után a kórházból távozott, tovább megfigyelni alkalmam nem volt.

2. Hasonló betegséget észleltem egy vidéki 38 éves kereskedőnél, kit azonban privatrendelésemen csak egyszer volt alkalmam észlelni, a megfigyelés nem történhetett teljes részletességgel. Jegyzőkönyvemből kitűnik, hogy a visus jobb szemen 5 7, bal szemen 5/u>. Szemfenék ép volt. Beteg folyton pislog, a világosság annyira hasítja, hogy tükrözni alig lehet. Epileptoid rohamai vannak, a görcsök az arczra és végtagokra is kiterjeszkednek, de eszméletét el nem veszti. A betegnek szintén galvanisatiot és hidegvízkúrát ajánlottam és a mint a napokban hallottam, a beteg még mindig szemhéjgörcsben szenved és rohamjai sem maradtak el.

Mindkét esetben a szemhéjgörcsöt hysterikus alapon kell magyaráznunk, nemcsak fellépésénél és lefolyásánál fogva, hanem azért is, mert a görcsök roham alakjában az arezon léptek fel, a nélkül, hogy a betegek eszméletöket is elvesztették volna. A szemhéjgörcs okát hysteriánál az agykéregben keresik, mely theoriát csak akkor lehetne elfogadni, ha a betegség suggestio által gyógyítható volna. A kórházban megfigyelt betegemnél a suggestionak annyiban volt eredménye, hogy a fiú eléggé kinyitotta a szemét, nem pislogott, ha reáparancsoltam, reákiáltottam. Érdekes mindkét esetben a photopsia és azon tünemény, hogy az egyik beteg elkábult, ha világosság jutott a szemébe. A parasztfiú saját szavaival akképen fejezte ki, hogy „a világosság csiklandoz“. A photopsiát a blepharospasmus hystericusra jellegzetesnek tartom, megkülönböztetve azon eseteket, midőn a fénykerülés szemhéjgörcs kíséretében a szemteke vagy a kötőhártya gyuladásos betegségeinél szokott fellépni.

A szemhéjgörcs a nervus facialis arezot beidegző' ágának izgatása által jön létre. Ezen izgalom oka a centrumban vagy a perifériában keresendő. Sänger és Wildbrand összeállítása szerint a szemhéjgörcs különböző alakjai szervezeti elváltozások és functionalis alapon jöhetnek létre. Az agykéregben székelő facialis centrum megbetegedése különböző daganatok, tályog, vérzés, szétesés következtében vagy a facialis magvainak direct izgalma következtében léphetnek fel. Szemhéjgörcsök a facialis periferikus ágának direct izgatása következtében az agyalapon székelő gyű-