Szemészet, 1901 (38. évfolyam, 1-6. szám)

1901-05-05 / 2. szám

1901. 2. sz ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET Vagy lehet, hogy az egyik oldali vena ophtli. thrombosisa terjedt át a sinusra és onnan a túloldali szemgödri visszerekre. Tudva­levő, hogy ezen thrombotikus folyamatok csaknem mindig fertö­­zéses eredetűek és jellegűek ; a fertőzés többnyire az arcz, száj, garat vagy az orr és melléküregeiben vagy a sziklacsontban bármilyen módon keletkezett elsődleges góczból, ritkábban a test egyéb részein levő genyedésekből szokott eredni. Nem fertözéses ú. n. marantikus tbrombusokról, melyek a szemgödri vénákra folytatódnának, az irodalomban alig történik említés. Ismert dolog az is, hogy ezen thrombosisok eltekintve a többé-kevésbbé súlyos agynyomási tünetektől — csaknem kivétel nélkül nagy lázzal járnak s genyes agyhártyagyuladás, vagy általános sepsis útján halált okoznak. A leirt esetben a szemgödri elváltozásokon kívül a szakemberek által megejtett vizsgálat semminemű egyéb meg­betegedést nem constatált. A betegnek a klinikán való tartózko­dása alatt höemelkedése nem volt s a betegség első öt napja alatt (a míg otthon gyógyították) sem ö nem érezte magát lázas­nak sem, orvosa neki lázról említést nem tett. Mindezeket tekin­tetbe véve, egy fertözéses thrombosist joggal kizárhatunk s ily módon nem marad egyéb hátra, mint egy nem infectiosus, tiszta, marantikus thrombusból magyarázni meg az észlelt elváltozásokat. A szédülés, fejfájás, a beteg nagyfokú elesettsége minden esetre a koponyaüri vérkeringési zavarokra vezetendő vissza. Hogy mindezen tünetek idővel visszafejlődtek s a beteg — eltekintve a protrusióból eredő megvakulást — bajából teljesen felgyógyult, azt vagy onnan magyarázhatjuk, hogy a thrombus a sinus caver­­nosust nem zárta el tökéletesen vagy pedig, hogy a thrombus utóbb lassanként canalizálódott s ily módon a vérkeringés ismét helyreállott. Ilyen gyógyulással végződött esetek Berlin állítása szerint ritkaság számba mennek. 3. Tuberculosis palpebrae. Egy 55 éves asztalos mester jobboldali szemhéjai erős visz­ketés kíséretében megduzzadtak, fájdalmasakká lettek. Betegségé­nek negyedik hetében jött a klinikára a következő állapotban. A jobb szemrés szőkébb a baloldalinál részben a szemhéjak duzzadt volta, de föképen a miatt, hogy a felső szemhéj lejjebb lóg. A felső szemhéj bőre mérsékelten és egyenletesen vörös, kissé puffadt, de nem feszes, rajta apró finom ránczok látszanak. Az egész szemhéj egyenletesen megvastagodott, tömött tapintató, nyomásra érzékeny ; a megvastagodás legnagyobb fokú a szemhéj­­szélen. A szemhéjszél külső harmadrésze csipkés, csorbás, pilla­szőrei hiányzanak. Ezen csorbás darab legnagyobb része sima bőrhámmal fedett, csak a külső zúg mellett van egy kis hámtól fosztott és piros sarjakkal borított anyaghiány. A szemhéji kötő­­hártya húsvörös, bársonyos felszinü, egyenletesen, de kis" fokban megvastagodott; egész felszínén számos sárgás színű vonalszerű, több helyen ágazatos, igen mélyen behúzódó heg látszik. Ezen hegek az ismert trachomás hegektől részben sárga színük, rész­ben mély behúzódásaik által különböznek. Az alsó szemhéj kevésbé duzzadt, a szemhéjszél */з cm. hosszúságban legömbölyödött, hám­tól fosztott, sarjadzó; kötöhártyája vörös, de hegektől mentes. A szem többi részein kóros elváltozás nem látható. A szemhéjakat 10°/o-os jodoform-kenöcscsel bekenve a szemet kötés alatt tar­tottuk. Néhány nap múlva a felső szemhéjszél közelében a kötő­­hártyán több apró szürkés-fehér lepedékkel borított anyaghiány támadt, egyúttal a már régebben megvolt hegek némelyikén is hasonló anyaghiányok mutatkoztak. Ezen helyeket cocain érzés­telenítés mellett kis éles kanállal megkapartuk. Kaparás közben a kanál minden nagyobb nyomás nélkül a kötöhártyán keresztül mélyen befúródott a megvastagodott pillaporczba s abban óvatos forgatás közben egyes irányokban 3—-4 mm. hosszú járatokat fúrt. A kanállal kikotort szövet morzsalékony, törmelékes porczrészek­­nek bizonyult. A beteg a kaparás utáni napokon sokkal jobban érezte magát, míg 10 nap múlva újabb, hasonló természetű anyag­hiányok nem képződtek a kötöhártyán ; egyidejűleg a szemhéjszél az ép és csorbás rész határán erősen megduzzadt és kifekélyese­­dett; ezen szemhéjszéli fekélyen kivlil a felső szemhéj bőrén a széltől 1 cm. távolságra egy 2 mm. átmérőjű kis lepedékes foly­tonossághiány támadt minden izgalmi tünet nélkül. A szemhéj­17 szélnek kifekélyesedett részéből egy darabot szöveti vizsgálat czéljából lemetszettünk, az anyaghiányok helyét újból éles kanál­lal kapartuk ki, a mikor is kitűnt, hogy a szemhéj bőrén támadt kis fekélyen keresztül még hosszabb és mélyebb járatokba fut be az eszköz. Ezen bőrfekélyen át a porczból kikapart kendermag nagyságú összeállóbb szövetdarabot szintén górcsövi vizsgálatra használtuk fel. A szemhéj duzzanata ezen második kanalazás után erősen megcsökkent, az anyaghiányok 8—10 nap alatt teljesen elhegedtek, a beteg lényegesen javultan távozott. 3—4 hét múlva a szemhéjszélen egy újabb fekély támadt, a melynek kikaparása óta a szem állandóan javul, s nődön a beteg további hat hét múlva nehány hibásan álló pillaször eltávolítása végett újból jelentkezett, a szemhéjon a szemhéjszél mérsékelt megvastagodásán kívül semmi újabb lobos tünet nem volt található. Az eltávolított szövetrészek górcsői vizsgálata a következő eredményeket adta: a szemhéjszélböl kimetszett darabon egy 3—4 mm. átmérőjű éles határú, kissé alávájt szélű fekély van, a mely levált elszarúsodott hámczafatokból, genysejtekböl és meg­alvadt egynemű tömegekből álló lepedékkel borított. A fekély alapján a csupaszon fekvő pillaporczban igen sűrű gömbsejtes be­­szürödés látszik, egyes részekben kis vérzések vannak. Némely metszeteken szabadon fekvő, mintegy kipraeparált szörtüszök keresztmetszetei találhatók. A bőralatti kötőszövet és a poroz mindenütt erősen infiltrált, a beszürödés a Meibom-mirigyek körül különösen nagy. A kötöhártyának azon kis darabja, a mely a kivágott darabon van, egyenletes sűrű beszürödéstöl mérsékelten megvastagodott. A .porczban egy-két közepes nagyságú óriássejt volt található 6—10 periplieriásan álló maggal. A bőrfekélyen át kikapart törmelék porczszövetnek bizo­nyult, benne több typusos tuberculum és számos óriássejt foglal­tatott. A tuberculumok elsajtosodásban vannak, a porezszövet helyenként részint szemcsés, részint homogen anyaggá alakult, a mely tönkrement sejtek és magvak törmelékeit foglalja magában. Sattler négyféle kölöhártya-tuberculosist különböztet meg: 1. kölesnyi éles szélű apró fekélyek a szemhéji kötöhártyán, a mely vörös, bársonyos, kevéssé megvastagodott; ritkán szemhéj­széli fekélyek; 2. köles—kendermag nagyságú szürke, trachoma­­csomókhoz hasonló göbök az áthajlási redőben, ritkábban egyéb helyeken; 3. az erősen megvastagodott szemhéji kötöhártyán nagy papillaris sarjadzások, köztük szalonnáé alapú fekélyek ; 4. a lupus conjunctivae. A leirt eset egyik féleséggel sem egyezik meg tel­jesen, leginkább hasonló még az elsőhöz. Az eset az ismert alakok­tól leginkább abban különbözik, hogy a kötöhártya aránylag cse­kély elváltozásaival szemben a pillaporcz megbetegedése erősen előtérbe lépett: a kis kötöhártyafekélyek az erősen megvastago­dott porezba mélyen beterjedő járatokba folytatódtak, a melyek­ből elsajtosodott szétesett porezrészeket lehetett kikaparni; sőt, mint a leírásból kitűnik, egy porczbeli tuberculotikus gócz egy helyen a szemhéj bőre felé is áttört. A beteg egyéb testrészein tuberculotikus megbetegedést nem lehetett megállapítani. A kezelést illetőleg az éles kanállal való kikaparás igen jónak bizonyult s tekintettel arra, hogy a megbetegedett részek kaparásnál összeállásuknál fogva igen jól megkülönböztethetők az egészségesektől, a thermocauterrel való égetésnél határozottan előnyösebbnek látszik. Közlések a Szent-Rókus-kórház szemészeti osztályáról. Közli .• Kaldrovits Andor dr., alorvos. Glaucoma juvenile. К. M., 25 éves férfit 1900. deczember 13-dikán vettük fel az osztályra. Beteg előadja, hogy mind­két szemének látása másfél év óta fájdalom nélkül romlik. Látása felvételkor jobb szemén 5До, a balon kézmozgás. Látóterek felül s belül szűkültek. Külsőleg a szemeken a kanyargó epi­scleralis ereken, a tág s renyhén reagáló pupillákon kívül más elváltozás nem volt látható. A papillák mély üstszerü kivájulást mutatnak. Feszülés kevéssé emelkedett. Az iridectomiát több napon eszközölt pilocarpin-becseppentések után deczember 19-dikén végeztük. Deczember 21-dikén baloldalt sebet repeszt, a hypliae­­mát 29-dikén punctióval kiürítettük. Gyógyulás egyébként zavar­

Next

/
Thumbnails
Contents