Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-05-20 / 3. szám
i 900. 3. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET. 43 felület tükröztetése, fokális megvilágítás) elégtelensége képezi. Nyomban alkalmam lesz e fölött nyilatkozni. Egyelőre azonban meg akarom jegyezni, hogy magam részéről ilyen negativ leletet többnyire csak csekélyfokú éjjeli roham után észlelhettem, mely a betegnek álmát csak rövid ideig zavarta ; vagy ha a roham csak mint fájdalmas érzés nyilvánult reggel a szem nyitásánál. Ha kivételképen hevesebb roham után a szarúhártya látszólag ép volt, akkor feltettem, hogy a szarúhártyafelhám folytonosságában jelen volt csekélyebb repedés, az azóta eltelt néhány óra alatt, ismét begyógyult. Látni fogjuk, hogy a felhámnak rendkívül gyors regenerálódása ezen bántalomra nézve úgyszólván jellegzetes. Erre gondolhatott volna Hirsch is; mert az ő pontos feljegyzéseiből is kitűnik, hogy igen jelentékeny felhámleemelődés a roham utáni második napon már teljesen gyógyult lehet. Grandclément-tal szemben azonban, ki az általa észlelt esetek egyikében sem látott valaha felhámfoszlást, arra utalok, hogy nincsen más észlelő, ki ilyen negativ leletet szabálynak tekintett volna. Az összes általam ismert közleményekből az tűnik ki, hogy ilyen leletnélküli rohamok csak kivételképen lépnek fel olyanok közt, melyek felhámleválással együtt járnak és ez által az illető kóresetet már megbélyegezték. Egyedül Reuss nem tagadja, hogy bizonyos esetek kizárólag a Grariddément által jelzett módon folyhatnak le; miért is, a nélkül, hogy e szerző felfogását osztaná, a bántalomnak kétféle alakját ismeri el. Minden esetre figyelmet érdemel, hogy ilyen látszólag lelet nélküli rohamot is a betegek olykor mint heveset jeleznek ; és ha a feltevés téves, hogy ily esetben a felhámszakadás a megtekintés idejéig megint meggyógyult, akkor a neuralgia gondolata tényleg legközelebb fekvő. A mint láttuk, nem is késik senkisem, ki a Grandclément-féle felfogást osztja, egyes ilynemű rohamokra hivatkozni, melyek a szarúhártyafelület látható elváltozása nélkül lefolynak. Ebből az okból újabb észleléseim alkalmával figyelmem folyton ezen pontra is irányítva volt. Első sorban arra kelletett gondolnom, vájjon a szokásos vizsgálati módszerek, kiváltképen pedig azok, melyeket a rendelkezésre álló jelentések szerint eddigelé a bántalom megfigyelésénél alkalmaztak, elegendők-e a szarúhártya teljes épségének megállapítására? Három van: a szarúhártyafeliílet tükrözése, a megtekintés nagyítóval fokális fényben, és végül a folytonossághiány láthatóvá tevése fluorescin által. Én most biztos vagyok abban, hogy tényleg vannak fájdalomrohamok, melyek után ezen segédeszközök egyikével sem lehet elváltozást a szarúhártyán felismerni, mely mindazonáltal mégis jelen van, és egy másik, igen egyszerű vizsgálati módszer segítségével könnyen felfedezhető; t. i. az áteső fényben való vizsgálat által. Ezen a szemnek mélyebb átlátszó részeinek vizsgálatára nélkülözhetetlen módszer a szarúhártyára nézve fölöslegesnek lenni látszik; mert nem várnak tőle itt felvilágosítást, melyet az előbb említett módszerek nem nyújtanának sokkal jobban. Mindazonáltal a szarúhártya részéről eredő tünemények az áteső fényben, kiváltképen a gyengébb tükör alkalmazása mellett, rendkívül jellegzetesek, mint pl. a váltakozó fény- és árnyjáték, melyet, a tükörnek csekély forgásánál, igen finom, szabad szemmel alig észrevehető hegeken keresztül észlelni lehet; a sajátságos fénykiüönbözet és a körvonaloknak eltolása könyhasában keresztül; a felhők és foltocskák, melyeknek alakjában nyálczafatok és minimális légbuborékok a szarúhártyán feltűnnek. Ha a szemhéjat rövid időn keresztül wattatamponnal a szemre nyomtuk, akkor a pupilla, gyenge tükörrel átvilágítva, úgy néz ki, mintha reczézve vagy finom porral behintve volna : azon benyomások következtében, melyeket a szemhéjkötőhártyának egyenetlenségei a szarúhártyafelületén hátrahagynak. Ezen jelenségek okait a szarúhártyafelület reflex képének vizsgálata által vagy nagyítóval fokális világításban fel lehet részben ismerni. Azokat, melyeket mozgékony felrakodásokból erednek vagy mulékonyak, állandó zavarodásoktól meg lelet különböztetni, már áteső fényben is, minden pislogás után vagy az által, hogy a szemhéjat ujjunkkal a szarúhártyán végig simítjuk. Ha a gyenge szemtükörrel oly szembe világítunk, melynek pupillaterületében a szarúhártya megsérült, akkor a legfelületesebb felhámvészteségnél is az illető helyen fekete árnyakat látunk. Ezen jelenség csökken abban a mértékben, a melyben, a gyógyulás folyamata alatt, a szövetnek rendes állapota visszatér. Hogy ezen vizsgálati módszer nem fölösleges, abból tűnik ki, hogy némely esetben az anyagveszteség teljes pótlása után is újonnan képző.dött felhám által, midőn a szarúhártya fokális világosságban már semmiféle zavarodást sem tüntet fel, áteső világosságban még egyideig a sajátságos zavarodásnak bizonyos fokát észlelni lehet. Leginkább hasonlít ezen jelenség ahhoz, melyet üveg vagy átlátszó kőzet belsejében jelenlevő repedés nyújt. Ezen rendellenesség némelykor, kiváltképen teljes eltűnése előtt, oly csekélyfokú, hogy észrevevésére némi gyakorlottság kell; legjobban tűnik fel akkor, ha a szemtükör rövid kitérő mozgatása alatt a fénykúp szélével az illető szarúhártyahelyen keresztül világítunk. Kétséget nem szenved, hogy a rendes állapot csupán ezen jelenség teljes eltűnésével állott be. Egyelőre függőben hagyhatjuk, vájjon ezen optikai rendellenesség az újonnan képződött epithel és alapja közti kezdetleges fénytörési különbségen vagy a kettőnek még nem teljes összefüggésén alapszik; minden esetre azonban jelentős ténynek kell tekintenünk, hogy ugyanazon jelenség sohasem hiányzik az itt szóban levő betegségnek ama ritkább recidivái után sem, melyek minden másképen felfedezhető laesio nélkül folynak le. Mikor a sérült hely a pupilla területén kívül fekszik, pupillatágító szernek alkalmazása szükséges lehet, hogy a rendellenesség jelenlétéről meggyőződhessünk ; azonkívül említésre méltó, hogy egyes esetekben, hol a roham utáni első napon az itt szóban forgó jelenség az egyedüli objectiv leletet képezte, egy nappal későbben, újabb éjjeli exacerbatio után, ugyanazon helyen már tényleges folytonossághiányt találtam. Feleslegesnek tartom mindazon esetről, melyben a leirt jelenség jelenlétéről minden egyes recidiva után meggyőződtem, külön jelentést tenni; a megfelelő észlelések annyira megegyezők egymás között, hogy külön érdeklődésre nem tarthatnak igényt. E helyen csak két esetről és későbben még egy harmadikról óhajtok külön említést tenni, mivel ezeket, nem mint a többiek legnagyobb részét csupán egyes recidivák után, hanem a roham nélküli időközökben is, észleltem és mivel ezen esetekben a sajátságos optikai jelenség a bántalom egész lefolyása alatt jelen volt. Az első ezen esetek közül egyszersmind az volt, melynél már több év előtt a leirt jelenséget legelőször és felfogásomra nézve útbaigazító mértékben észleltem végig. 54 éves hölgy hegyes viráglevéllel sértette meg jobb szemét. Következő napon (1889. augusztus 5.) a szarúhártyán, központjától be- és lefelé egy 3—4 millimeternyi, körülbelül köralakú, felületes, egészen tiszta folytonossághiányt találtam. Rendszeres kezelésben részesült a látszólag teljes gyógyulásig. Három héttel későbben lépett fel az első igen fájdalmas roham éjjel. Reggel az eredetileg sérült helyen tiszta mint friss sérüléstől eredő folytonossághiányt találtam. Ilyen rohamok ezentúl rendetlen, 3—5 hétig tartó időközökben ugyanazon év november 16-dikáig ismétlődtek. Az időközök nem voltak ugyan teljesen szabadok, a mennyiben elég gyakran csekélyebb fokú megtámadások olykor egymásután következő éjjeleken, sőt több ily kisebbszerü roham ugyanabban az éjszakában is felléptek, melyek után azonban reggel a szarúhártya felülete többnyire semmiféle eltérést nem mutatott. Az áteső fényben mutatkozó jelenségről (síktükörrel vagy a Jaeger-féle üveglemezekkel bevilágítva) csak szeptember 31-től fogva találok feljegyzéseket, miután az előtte való éjszaka igen heves roham elörement. Még október 7-dikén csekély felliámfoszlás jelen volt, noha már négy nap óta az éjszakák zavartalanul folytak le. Áteső fényben az illető fekete árnyék által tiinik fel. Október 9.1 Szarúhártyafelület ép, pupilla atropin által 1 Innen kezdve az összes dátummal jelzett helyek akkori feljegyzéseimnek szószerinti másolatai.
