Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-05-20 / 3. szám
44 1900. 3. S'/.. ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZET középtág. Kötőhártyahurut. Gyenge lapis-oldattal való ecsetelés. Áteső fényben a sérülés helye rendetlen astigmatismusa által felismerhető, daczára annak, hogy fokális fényben nagyítón keresztül semminemű homályt nem lehet felismerni. Az illető hely áteső fényben körülbelül köralakú határt mutat, melyen belül a szemnek vagy a tükörnek legcsekélyebb mozgásainál, fény és árnyék élénken váltakozik. Október 13. Beteg tegnap este a rendesnél valamivel tovább ébren maradt. Éjjel igen könnyű roham, reggel felé jól aludt és fájdalom nélkül ébredt fel. Alig észrevehető felületes erosio. Fokális fényben nem mutatkozik homály. Áteső fényben a mozgékony gyürüalakú árnyék igen élénk. November 1. Tegnapig a szem egészen jól volt. Á beteg más okból néhány nap óta ágyban van. Kötőhártyahurut még mindig fennáll. A szemen már tegnap óta kellemetlen érzés. Az éjszaka első felében csekély roham, mely után a beteg reggelig jól aludt. Semmiféle ciliaris izgalom, csak a felső szemhéj kissé püffedt. Igen felületes folytonossághiány a régi helyen. Fokális fényben nincsen homály; áteső fényben gyürüalakú skiaskopos elkülönülés (az akkori rajz szerint körülbelül kendermagnyi átmérőjű területen). November 3. Szarúhártya felülete teljesen ép. Áteső fényben skiaskopos jelenség még mindig jelen van. November 12. Ugyanezen jelenség a gyenge tükörrel mint finom elkülönülés észrevehető, de nem egyszerre az egész gyűrű, hanem változó tükörállásnak megfelelöleg más-más részei. November 16. Éjjel csekélyfokú kellemetlenség. Szarúhártya tükörképe, fokális világítás, nem árulnak el semmit; áteső fényben azonban elég élesen határolt árnykör. November 17. A. jelenség már igen csekélyfokú, oldalagos fényben nagyítón keresztül a legcsekélyebb zavarodás sem fedezhető fel. Ezentúl is léptek fel még néhányszor éjjeli rosszabbulások, de a nélkül, hogy többé a szarúhártyának bántalmazását más objectiv lelet által felismerni lehetett volna, mint az említett jelenség határozottabb észrevehetősége által áteső fényben. Deczember havában rohamról többé szó nincsen ; csupán a következő feljegyzést találom: „Igen finom, csupán a tükörnek bizonyos forgásánál észrevehető elkülönülés még mindig jelen van. Recidiv nem volt. Atropinbecsöppentések beszüntetnek. Állandó kötőhártyahurut. Ecsetelés. “ Február 16. Beteg, ki időközben mindig ritkábban jelentkezett, ma utolszor kívánja szemét megvizsgáltatni. Szarúhártya teljesen ép. A tágított pupilla területén áteső fényben a fennemlített jelenségnek többé semmi nyoma sincs. — Az illető hölgy ismerőseim közé tartozik: szeme azóta teljesen ép. A másik eset újabb időből való. 33 éves, gyenge testalkatú, sápadt arczú asszony 5 hét előtt gyermek körme által bal szemén sérült meg. A kezdetben igen heves fájdalom szemkötés nélkül egy hét alatt enyhült, de már a 8-dik napon ismét igen heves lett és pedig déltájban, oly erős könycsurgással, hogy a csöppek a beteg tányérába estek. Olmos vízzel való borogatások enyhítést nyújtottak, de a nélkül, hogy a szem teljesen megbékiilt volna. Három héttel későbben Í898. deczember 26-dikán (egy nappal a jelentkezés előtt) délután 5 órakor lépett fel a második rosszabbodás. Még eddig éjjel nem lépett fel roham.1 Jelen állapot: Csekély ciliaris izgalom. A szarúhártyán központjától valamivel le- és kifelé 2 mm. hosszú és 1 mm. széles finom zavarodás, benne két pontszerű tömöttebb homály, ezen helynek megfelelöleg a felület kissé egyenetlen, mintha ott finom hasadék megdagadt szélekkel jelen volna. Scopolamin, kötés. A szem gyorsan gyógyul. 1 A betegnek ezen határozott jelentése az első két, nappal fellépett, rohamot illetőleg a kórlefoljAsnak általam felállított typussal ellentétben lenni látszanak. De eltekintve attól, hogy nem foghatók fel mint tulajdonképeni recidivák, hanem mint a helytelenül kezelt és valószínűleg be sem gyógyult eredeti sérülésnek rosszabbulásai, figyelmet érdemel különösen az, hogy ezen kóresetnek elég hosszú további lefolyásában közvetlen megfigyelésem alatt egyetlen egy roham sem lépett fel másképen, mint álomból való felébredés alkalmával. Hasonlót tapasztaltam egy másik esetben is, melyben a kórelőzmények ily typusos lefolyást nem Ígértek. Deczember 31. A beteg hely fokális fényben teljesen épnek mutatkozik. A kötés már kellemetlen és elmarad. Gyenge áteső fényben a sérült hely rendhagyó fénytörése által még mindig felismerhető. 1899. január 25. Ma reggel felé szúrással a szemben ébredt fel; megint elaludt és most fájdalom nélküli. (Egyéb megjegyzés nincsen.) Február 1. Reggel felé állítólag igen heves roham. Jelenleg semmiféle izgalom. Ki- és lefelé a pupillaszélnek megfelelöleg az a keskeny haránt irányú elhatárolt hely, mely rendhagyó fénytörése által gyenge áteső fényben feltűnt, még mindig jelen van. Egyenetlenség nincsen, nagyítón keresztül homály nem vehető észre. Kívánságomra a beteg nő ezentúl hónapokon keresztül majdnem naponta jelent meg nálam. Ennek megfelelöleg számos gondos feljegyzésem van a szemnek állapotáról. Azok közt csak egyeseket fogok kiragadni rövidség kedvéért, melyek azonban elegendők arra, hogy a betegség lefolyását ismertessék. Február 17. Időről időre még mindig némi szúrást érez szemében. A szarúhártyában a már említett optikai jelenség még mindig észrevehető (a beteg gyenge sublimat-oldattal mossa szemét és a szemhéjakat borvaselinnel keni). Márczius 12. Az illető hely áteső fényben még mindig látható. Márczius 17. Miután a szem még tegnap teljesen jó volt, a beteg ma reggel ébredés alkalmával azonnal észrevette, hogy állapota változott; de csak a szemhéjak nyitásánál jött létre a valódi roham, mely ez alkalommal heves volt. A szarúhártyafeliilet tiikrüztetése által, valamint nagyítón keresztül fokális fényben nem deríthető ki folytonossághiány. Gyenge áteső fényben igen feltűnő optikai jelenség a régi helyen. Márczius 18. Az éjszaka aránylag jól volt. Az optikai elkülönülés megint finom, azonban elég határozott. Márczius 26. Szem teljesen nyugodt; gyenge áteső fényben az optikai eltérés a régi helyen még mindig látható. Április 1. Márczius 28-dikán reggel (Bécsben) ébredés alkalmával heves roham volt, egy szemorvostól zink-oldatot kapott becsöppentésre. Jelenleg pontosan a régi helyen csekély felhámhiány mutatkozik. Fokális fényben finom pontszerű homályok mutatkoznak ; áteső fényben az elkülönülés igen jelentékeny. Április 7. A szem még mindig kötés alatt, fájdalommentes. Az optikai jelenség ismét finomabb, de jól látható. Április 22. Influenzában szenvedett és 10 napig a szobában volt. Roham nem lépett fel. Mégis óvatosságból idönkint szemét kötés alatt tartotta, scopolamint csöppentett be, a szemhéjakat este zsírral kente és reggel igen óvatosan nyitotta. A szarúhártyafelület tükröztetésénél keratoskoppal, valamint fokális fényben nagyítón keresztül megtekintve, absolut semmi. Gyenge áteső fényben a régi jelenség. Április 25. Éjjel némi fájdalom a szemben. Teljesen izgalommentes. Egyedüli objektiv lelet az áteső fényben mutatkozó jelenségnek erősebb feltűnése. Május 2. Azóta teljesen fájdalommentes. Optikai eltérés igen finom. Május 18. Változatlan. Olykor éjszaka csekély fájdalmasság. Junius 26. Valódi roham most már márczius 28-dika óta nem volt. Az utolsó hetekben szemét már teljesen jól érzi. Nem vagyok képes az optikai eltérést áteső fényben felismerni. November 21. Ma reggel állítólag a szemet nehezen nyithatta, azonban fájdalmat nem érzett. Szarúhártya teljesen ép. Áteső fényben semmiféle eltérés. A megelőző hónapokban távollétem alatt segédem, ki velem együtt kezdettől fogva az esetet észlelte és a sajátszerü optikai jelenséget jól ismerte, ismételve vizsgálta meg a szemet, a nélkül, hogy az említett rendellenességet többé látta volna. 1900. február 3. A beteg újból jelentkezik, hogy gyógyult szemét megtekintsük. A szarúhártya minden tekintetben ép. Ezen esetek egyikében a jellegzetes optikai eltérést a szarúhártya sérült hely én több mint két hónapig, másikában majdnem öt hónapon keresztül változó intenzitással folyton
