Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-01-28 / 1. szám
1900. 1. sz. ORVOSI HETILAP — SZ E M E S Z E T 5 azon saját felfogását védi, hogy a hályogképződés a kéregrészeknek a bőséges közelnézéssel járó eltolódásaiból következik be.1 Csakhogy ezzel a magsclerosis nem lesz érthetővé, sőt magyarázása még nehezebbé válik.3 Ha azonban a magelkeményedés keletkezését az előadott értelemben egyszer már megengedtük, akkor Schön elmélete jól találhat alkalmazást annak kimagyarázásában, hogy a kéreg miképen bomlik el péppé. Sőt még valószínűbb is mint 0. Becker nézete. Mert a részeknek egymáshoz dörzsölődése a rángatást és a meglazulást elősegíti. Vongálás a zsugorodó mag felől ellenben nem szükségképen idéz elő szétválást a kéreg anyagjában, mert az anyag a húzásnak engedhet és ebben a lencsetokra kívülről történő nyomás által, ha ilyen van, támogattathatik. A fény sugárzó energiájának az elnyelés által vegyi, hőségi, erőművi stb. hatásra változásának mozzanata sem maradhat tekinteten kívül. A végeredményhez tehát sok tényező fog közreműködni: a meglevő szöveti anyag, a folytonos anyagcsere, a részek átrakodása az alkalmazkodásnál, a működés okozta kopás, a sugárzó erély mennyisége és szakaszossága és a már támadt változásoknak a többi tényezőkre visszahatása. A halmozódó fényhatásokat talán az anyagcsere kiegyenlíti és úgy látszik, hogy ez az élet első felében történik is, különösen az elnyelt energiának melegségre átváltoztatott részlete tekintetében. Később azonban az elnyelt erélynek azon töredéke, mely mechanikus munka alakjában válik hatóvá, nagyobb jelentőséget hódít. A különben kevésbbé megmozdított része a molekuláknak összetolatik: a mag sűrűdik és sárgul. A különben inkább mozgatott része a molekuláknak ellenben egyébkénti mozgásaiknak egyenletességében az erőművi munkára átváltozott erélynek ingadozó erőssége által zavartatik : a szerkezet lazul és a kéreg pépesen elmállik. Mindenekfelett a fénynek ibolyántúli része az, a mely mennyiségében és erősségében nagyon változékonyan jut a szemekbe. Mindezen változásoknak, melyeket a fény okoz, a sugárzó energia és az anyag molekulái (vagy atomjai) lengésében rejlő szakaszossági különbségek (heterorythmus) lehetnek az alapjai. Mindaz, a mi az elemi részek szabad lengését gátolja, elébb utóbb szerkezeti és összealkotásbeli változásokat idéz fel. A lencse ügyében még figyelmet érdemel, hogy az elülső kéreg anyagjának bizonyos része a pupilla területéhez változó viszonyban áll, tehát a heterorythmia különféle alakjainak különösen kitéve van. Pedig már az anyag meleglengései és a belépő fény aetherlengései sem egyenlőek, tehát forrásai folyton megújuló ütközéseknek. Ha Mascart adatait a fényelnyelésről a légkörben,8 Vogel előadásait a fényhatások változásairól évszakok, nappali idők, éghajlatok stbi szerint,1 Ostwald fejtegetéseit az energia átalakulásairól,5 H. Cohn adatait a megvilágítások intensi - tásáról6 olvassuk, ha emellett annak öntudatával vagyunk, hogy mindez szoros tudományos felismerésen nyugszik, hogy természettani törvényeket illet, melyek az emberi szemen is érvényesek és mindenekfelett, hogy ezen hatányoknak közülünk némelyek nagyobb mértékben, mások ugyan kevésbbé, de kevésbbé ellenálló szövetekkel vannak kitéve: akkor a gondolatot nehezen fogjuk elutasíthatni, hogy itt nem olyan ható erők forognak fenn, melyek elhanyagolhatók és akkor ezen kosmikus befolyások physikális mérlegelésének az emberi lencséről szóló tudományban is helyt fogunk adni. 1 Die Funktionskrankheiten des Auges. Wiesbaden 1893. 2 Hacsak a mag helyén az anyagnak összenyomatását nem akarjuk feltételezni. Részemről e nézetet tápláltam is, de az elesik, mióta C. Hess (1898.) kimutatta, hogy az alkalmazkodásnál a tensio nem fokozódik, tehát külső nyomás a lencsére nem történik. 3 Traité d’optique, Paris 1893. III. 373: absorption rapide dans l’ultra violet. ♦ Handb. d. Phot. Berlin 1894. II. 80—99. 5 Alig. Chemie 1893. II. 1. rész 1007. Csak az elvet fejtegeti igenlően, hogy t. i. sugárzó energia erőmüvire átalakulhat, de hozzáteszi, hogy a tényleges bizonyíték még hiányzik, szintúgy, hogy az érték csak kicsi lehet. Az utóbbiról gondolom, hogy ez teszi éppen az itt fontos mozzanatot. 0 Hygiene des Auges, 1892. Bécs, .356. lapon. L. Weber adatai. Hogy я szürke hályognak képződéséhez rikító fénynek tartós behatása hozzájárul, az az irodalomban sokszorosan felmerülő nézet. Joseph Jacob Plenck1 a szürke hályog távolabbi okáúl többek közt a napnak, vagy a tűznek a szemekre hosszan ható fényét említi. Joseph Beer1 2 írja, hogy „starke u. langwierige Einwirkung der Sonnenstrahlen wie z. B. bei unserem Landvolke, begünstigt in Verbindung mit den Congestionen beim Arbeiten die Ausbildung des grauen Stares bei herannahendem Alter; weiters gehört hieher auch das angestrengte Arbeiten bei starkem Feuer“ stb. Fabiny Teofil3 szerint: ad causas excitantes cataractae pertinent occupatio continua prope ignem, frequens ac vehemens lucis majoris cum obscuritate commutatio, vini austeri abusus etc. Tényleges adatokat e kérdésben először Grósz frigyes4 hozott fel.3 Hangsúlyozza a mezei munkálást az árnyéktalan síkságokon, a hályog előfordulását oly sok erőteljes egyénen, különösen a helvét vallású vidéki nép között, hasonló mennyiségben nőkön is, a kik a férfiakkal a mezőn dolgoznak, holott más szemészek összeszámlálásaiban a férfiak adják a túlnyomó számot: így Jaeger Frigyesnél 3:2, Ariinál (akkor Prágában) 3:2, Grósz Fr.-nél 300 férfira 220 nő (15:11) jutott, tehát A J о -el több nő mint ama szerzőknél. Hol az asszonyok kevésbbé foglalkoznak a mezőn, onnan kevesebbje került hályogosan az intézetbe. Ebből tehát az derült ki, hogy Magyarország nagy pusztaságain a nők ugyanazon okokból betegednek meg szürke hályogban, mint a férfiak. Hogy a nagy síkságokon a szúró napfény behatása a mezei munkánál a szürke hályog keletkezésére a legtöbbet teszi, ezt az a nevezetes tény is bizonyítja, hogy 520 szürkehályogos közt egy római vagy egyesült görög katholikus lelkész sem volt, míg református és nem egyesült görög katholikus lelkész 9 volt, a mi azzal függ össze, hogy az utóbbiak családosak, megélésük kevésbé biztosított és ezért személyesen fognak a munkához. Ariinak 882 operáltja közt 138, Grósznak 520 operáltja közt 347 földmíves volt. A kék iris nem adott hajlamossági mozzanatot, mert csak 40 (szláv és német) volt ilyennel, a többinek (magyarok) barna irise volt. Testi törődöttség nem volt a hályog különös oka, az 50—60 évesek majdnem ki vétlenül erőteljesek valának, és viruló egészségűek 40—50 éves korban is számosán voltak. A hályog túlnyomóan a jobb szemen kezdődött és a balon %—1 év múlva következett. Grósz végre gondosan összeállított anyagját az örökölt hajlam szempontjából birálgatja és azzal végzi, hogy Magyarország nagy síkságain a hályog inkább endemiai okokból, öröklési hajlam nélkül, jelenik meg és Maunoir számítása, mely szerint 39 hályogvak közül tíznél a baj öröklékeny, itt nem talál megerősítésre. Ez az úttörő munkálata Grósz Fr.-nek megerősítést talál Schwitzer Hugó értekezésében a szürke hályog keletkezéséről.0 0 az egyetemi szemklinika kortörténet anyagját az utolsó 22 évről dolgozta fel, 3764 e kérdésben számon vehető esetet talált, és a részletekből kivont folyományt így összesíti: a senilis cataracta főleg földmíveseknél és más olyan foglalkozást űzőknél fordul elő, kik nyáron a szabadban végzik munkájukat ; továbbá a senilis cataracta főleg a jobb szemen belülalul szokott kezdődni, különösen azoknál, kik sík vidéken laknak; mindez a mellett bizonyít, hogy a napsugaraknak Widmark kísérletei szerint a hyperibolyás sugaraknak — lényeges szerepük van a senilis cataracta keletkezésében. J. Hirschberg mondja,7 hogy forró éghajlatban a szemészek 1 Lehre von den Augenkrankheiten. П. Aufl. Wien. 1788, 195. Plenck különben a budapesti egyetemen is volt professzor. 2 Lehre von d. Augenkr. Wien 1817. II. 327. 3 Doctrina de morbis oculorum, Pesthini, 1831, 185. 4 Mint kitűnő szemorvos Nagyváradon élt, ott szemgyógyintézetet alapított és 1858-ban halt meg. Unokája Grósz Emil, kedves munkatársam. 5 Die Augenkrankheiten der grossen Ebenen Ungarns, 1857, 70—7G. 1. 6 Orvosi Hetilap melléklete: „Szemészet“, 1898, 3—4. szám. 7 Ueber Hitzstar, Berliner kiin. Woch., 1898, 6. sz. és Centralbl. f. A., 1898, 113 1. irodalmi kimutatással. 1
