Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-01-28 / 1. szám
4 1900. 1. ez. ORVOSI H E T I L A P — S Z E M E S Z E T Életkor Átnézően Ránézően Beszárítva 42 63 4, s 3, r 4, i 43 63 4, s 3, m 2, h 44 63 1, e 1, c 1, bi 45 64 5, s-1 5, r 4, i-k 46 64 5, s 4, r 4, i 47 64 4-5, u 4, 8—t 4, r - 8 48 64 5, p 4, m 3, к 49 65 4, 1 3, i 3, gh 50 65 4-5, s 4, q 3, i 51 66 5, t 4, s 4, к—1 52 66 5, s 4, q—r 3, h 53 67 5, m 3-4, к 2, g 54 68 4, r—s 3, r 2, h 55 70 4, 8—r 3, n 2, h-i 56 72 5, q-r 5, in 4, к 57 72 5, s 4, 1 3, i 58 73 5, 8 5, q 4—5, 1 59 75 5, 8 5, q 4, 1 60 75 4, к 2—3, i 1-2, f 61 76 4-5, u 4, t 3, i-k 62 78 5, m 4-5, к 3, g 63 80 5, r 5, к - 1 2—3, h—i Ez az anyag mintegy 6 hét alatt, a hogy az esetek operálásra összeverődtek, került együvé. A három színezési rovatból az első az, mely szerint megítélni lehet, hogy a beteg milyen módosult fényt kapott a látóhártyára; a második rovat azt mutatja, hogy nekünk mütevő orvosoknak milyen színben mutatkozott a mag; a harmadik rovatbeli adatok sejteni engedik, hogy mennyiben fogyhatott még meg a molekulák physikális csoportosulásában az esékenység (labilitás) viszonyítva az esékenység azon állapotához, mely az első és második rovatban megjelölt színezés létrehozásában szerepelt. Az anyag nem elég nagy és nem elég pontos, hogy nagyobb hordó erővel biró következtetésekre jogosítson. Különösen az első rovatbeli színmeghatározás bizonytalan, mert a színskála ott említett színezet fokaihoz a magokon még valami barna, vagy szürke szín is járult volt. Úgyhogy némely esetet legszívesebben mint bizonytalant szerettem volna besorozni.1 2 Mindemellett és daczára a nagy tarkaságnak az egymáshoz való viszonylagos vonatkozásban az életkor és a színezés közt egyrészt, szintúgy a színváltozás és a vizsgálási mód között másrészt, mégis nagyon szembeötlő, hogy itt heterochromiák hasonlatos módon ismétlődnek, mint a folyékony és az oldott sárga anyagokon. A színezés mindezen sajátságainak kimagyarázására az egy és ugyanazon lencsemagon végbemenő átmódosulást a lágyabb állapotból a keményebbe — és pedig úgy térbeli, mint időszerinti értelemben —• igénybe lehet venni.3 * Sárga folyadékokon a szín a zöldes-sárgából a sárgába, a narancsosba, a vörösbe úgy volt átvihető, hogy a rétegvastagság növesztetett. Itt ugyanaz a színváltozás akként történik meg, hogy az anyag önönmagában sűrűdik össze. A fény átér esztésnek ezen módosulásai, melyeknek az egyes lencse az élet folyamában alávetve van, minden látszat szerint a lencserostok fehérjének sürűdései, talán a sok évig tartó fénybehatástól okozva. Semmi sem szól ezen felállítás ellen, egyetmás pedig mellette. Már az, hogy annyi sárga szerves anyag 1 Csokoládébarna, 4 réteg, belül elszarvult lemezkével. 2 Ilyen volt pl. a 34. számú. 3 V. ö. Mörner: Untersuchung der Proteinsubstanzen in den lichtbrechenden Medien des Auges, Zeitschr. f. physiol. Chemie 1894, 18. k. 61. és 213.1. — Neumeister: Lehrbuch der physiol. Chemie, 1897. Jena, 479. 1. és köv. A lencse fötömege a és ß krystallinböl áll. Az utóbbi túlnyomóan a magban van, több ként tartalmaz és kevésbbé oldékony. Öregkorban az oldhatóság fogy, különösen a magban. Egyéb részletek az eredetiben olvasandók. „Die senile Katarakt ist als eine zuweitgehende Albumoidwandelung aufzufassen, indem die Linse nach Verlust der löslichen Eiweisskörper die Lichtstrahlen nicht mehr in ausreichendem Grade durchzulassen vermag.“ Keratin nem képződik. (Knies). a fény által színét változtatja és pedig legtöbbnyire sötétebb lesz,1 általában a lencsemagok metachromiájával való analógiára mutat. Tojás fehérje és más (sőt az összes?) fehérjék sárgák és barnák lesznek és pedig mint lát szék a világosságban inkább és gyorsabban, mint a sötétben. Újszülötttői való lencse nyílt helyen fekve 1 év alatt színtelen állapotából nagyon észrevehetően R. 7. u. (már t-liez közeledve) sárgává vált, mi mellett természetesen összezsugorodott, külső rétegeinek egy része le is pattogott. Más lencse egy 80 évestől, mely sötét helyen dobozban volt, ugyanannyi idő alatt gyengén sárgás R. 7—8. V. maradt, az egész idő alatt tehát színében mitsem változott. Ezek az esetek szaporítandók és természetesen nagy gonddal ellenőrizendők, de már így is az öregkori hályog képződésének egész kérdésével vonatkozásban állani látszanak. Ha az említett két folyamat hasonos (analog) akkor a következő nézetet állítom rendelkezésre. 0. Becker szövettani leleteit2 az öregkori hályogról a fődolgokban oda lehet értelmezni, hogy a fényhatás az életnek annyi évtizedén át a lencsefehcrjének megsürüdésére és sárga elszínesedésére vezet, mely azután a magzsugorodás képében jelentkezik és a kéreg szétbomlását megindítja.3 A hályogképződés folyamatának ezen kezdeti szakaszára, t. i. a magzsugorodásra nézve, valamely táplálási zavarnak a fölvétele nem okvotetlenül szükséges, minthogy a folyamat physikalis alapon is megérthető. Az öregkori lencsék elnyelési színképeit, ha elég tudományosan tanulmányozzuk, valószínűleg ezen végbemenő eseményekkel párirányban állóknak fogjuk találni. Szintúgy a hályogos lencsék magjainak legaprolékosabban pontos, különösen physikalis tanulmányozása a kérdésnek egyik-másik homályos részét felvilágosíthatja. Hiszen mindenek szerint molekula közötti (intermolecular) és nem molekulabeli (intramolecular) folyamattal van dolgunk; és a fényáteresztés, az elnyelés és a fényvisszavetés módosulása a különben vegyileg és táplálásilag nem szükségképpen változott anyag megsürüsödésének az egyenes következménye.1 Chemiai és tengőéletí megmásúlások azért kapcsolatosan belejátszanak vagy utólag hozzászegődhetnek. Az előadott egész tan megdőlne, ha egy közeleső ellenvetés kielégítő módon megczáfolható nem lenne. A mag keményedik és sötétebb sárga lesz. Miért nem a kéreg is? Sőt miért nem ez legelőbb ? És miért nem áll be a folyamat még hamarább, ha már a fény a lencse fehérjének olyan veszedelmes ? A megfelelés nem nehéz. Mert az alkalmazkodás a jókori megsürűsödésnek (és ezen alapul a színváltozás) ellentáll és az elmerevedésnek, ha bekövetkezni akarna, ellene működik. Az ellenhatás legnagyobb a lencseszélen, utána a melliilső kéregben; legkisebb a lencseközépen és utána a hátulsó kéregben, mint az alkalmazkodás tanából következik. Coccins az alkalmazkodás aktusában a lágy anyagnak áramlását a szélről a közép felé, mint vonuló árnyékot kimutatta.5 Feltolakodik a hasonlat, hogy a folyamvíz is medrében a nélkül, hogy vegyileg különböznék, mégis physikalis tekintetben máskép viselkedik, mint a szélen. A mi esetünkben az elülső felet kell a mozgékonyabbnak tekinteni. W. Schön 1 A Kijelentés anyagai közt egy sincs, mely mind világosabbá vált volna, de sok sárga, mely sötétebb lett. V. ö. Eder és Vogel kézikönyveinek megfelelő fejezeteit. 2 Zur Anatomie der gesunden u. kranken Linse. Wiesbaden, 1883, 52. 1. és köv. „Der Lücken- u. Spaltbildung in der Rindensubstanz würde danach eine excessive Schrumpfung, ein Excess in der physiologischen Rückbildung vorausgehen“. (59. 1.) 3 Hogy az utóbbi folyamatban ismét fényhatások és pedig főként az ultraibolya közrejárhatnak, még alább szóba fog jönni. 4 Idevágó fontos munkálat az M. Roloff-é (Zeitschr. f. physik. Chemie 1898, 26. к. 337—361. 1.) „über Lichtwirkungen“ I. Theil, folytatása Ígérve van. Kimutatja, hogy a chemiai összetétel változása nélkül az atomok helyzete a molekülben változhat és különösen, hogy a molekülök egymással szorosabban kapcsolódhatnak polymerisatio alakjában, mi által physikalis viselkedésük megmásul, színük változik stb. A részletek ügyében az eredeti munkára kell utalnom, csak annyit emelve itt ki, hogy különösen a telítetlen szénhydrogenek és azok, a melyek kettős kötéseket tartalmaznak, változnak el a fényben. A munka a legjelentősebbek egyike tárgyamban. 3 Mechanismus der Accommodation 1868. Lipcse, Teubnernél,
