Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-03-25 / 2. szám
1900. 2. sz ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 27 azután csalatkozva valék. így volt ez más személyekkel is. Az egyéni benyomás azonban mindinkább másként alakult. Sötét helyről a napfényes utczára kilépéskor észrevehető könnyebbülés volt, ha a színtelen triphenylmethan pápaszemet és közönséges füstös szürkével összehasonlítva felette kellemes érzés volt, ha a szül ke triphenylmethan szemüveget feltettem. Hajózáskor a különbség még feltűnőbb volt a kamarás pápaszem javára. Vele a verőfényben olvasni, a nap ellen alkalmatlanság érzése nélkül kocsizni, a szabadban heverve olvasni lehetett, a mi szemellenzővel vagy a Schmidt-Rimpler-féle perifériát védő bádog-készülékkel sokkal kényelmetlenebb, mert ezek a látótérben korlátoznak. A magnesiumlámpa és a napfény spectrographáláskor nem kápráztatott meg. Ezt a Fieuzal pápaszemmel is el lehet érni, csakhogy a finom felismerés feláldozásával, mint a „színes szemüvegek“ czímü értekezésben felhozott számadatok is mutatják.1 Kocsizáskor déli időben és szúró napfény mellett az erythropsiának ama tüneménye, mely a magam elé tartott nyomtatványnak minden betűjét vörösnek láttatja,1 2 nem mutatkozott, vagy esetleg csak a széleken, a pápaszem hatókörén kívül. Ha a pápaszemet arra igazítottam, el is tűnt. ívlámpák fénye nem sértett többé. Alkonyaiban úgy mint minden pápaszemmel fokozott sötétülést lehetett reá figyelmezéskor észrevenni. Kis recidivái egy régibb szemhurutnak most egészen kimaradtak.8 Az ibolyántúli fény állítólag a ragályosságot kevesbíti az által, hogy a fertőző csirákat gyengíti. Ez azonban alig lehet komoly kifogás a fényvédő pápaszemek viselése ellen. A spectrographos fényhatásból nem lehet az élettani kímélésre egyenes párhuzamot vonni vagy talán épenséggel számszerű mértéket felállítani. A photochemiás folyamatban egy adott mennyiségű anyagon megy végbe a változás. A látási művelet viszont anyagot bomlaszt, mely folytonos újraképződésban van. elő. Ugyancsak kimutatták azt is, hogy az elektromos szikra legkisebb hullámhosszai 0 10 p kicsiségben és még alatta is a légüres térben is alig nagyobb távolságra mint 1 m , sőt csak O'l m mutathatók ki, azontúl már elnyeletnek. Ez sejtelmet ad, hogy a naptestből előttünk megfoghatatlan kicsiségű lengések a többi nagyobb fénylengésekkel együtt áramlanak ki, melyekből a légkörünkbe érkezéskor már kevés, a saját rétegünkben pedig már épen semmi sem marad meg. így azután mint legkisebb fényhullám a minket érő napfényben már csak a 0 30 p nagyságú, a színkép S és T vonalainak vidékéből található még. Ezen lengések lefelé a 0'3968 p nagyságig, a színkép Fraunhofer II vonaláig, azok a melyekkel ezen munkálatnak ügye volt. Az épen említett lengések azok, melyek a szem elülső szakaszában, ha erősek, mindenféle háborgásokat1 okoznak, mint Widmark és Ogneff bizonyítják. A lencsében azután visszamaradnak és benne mérsékelt erősségük esetében is a folytonos hatás következtében, mint kimutatni igyekeztem, lassan megnövekedő változásokat okoznak. Hogy a színtelen fénysugaraknak ezen a felső színkép tájékból még meglevő maradékát ártalmatlanná tehessiik, úgyszintén hogy a mesterséges fényforrások ilyen fajtájú lengéseinek esetleges bősége ellen védekezhessünk, lettek az ezen értekezésben végre ajánlott védő szemüvegek az ibolyántúli fény ellen kigondolva. A fénynek vegyi kioltását (exstinctio chemica) czélozzák, a mennyire az látásbeli kioltás (exstinctio optica) nélkül lehetséges.2 A szarúhártya felhámlazulása, Szili Adolf tanártól. I. Néha Helmholtz „l’hysiologische Optikájának egy tételére hivatkoznak, hogy az ibolyántúli fénynek nincsen hatása a látóhártyára. És ebből következnék, hogy védelem az ultraibolya ellen nem szükséges. Azonban Helmholtz ezen kieje ! zéssel „nincs hatása“, voltaképen csak a látásra vonatfkozó hatást érthette, mert más hatásról az ő művében niucsen említés. Ennélfogva az egyéb ingerhatást nem tagadta. Hogy az utolsó kiadásban Widmark munkálatáról említés nincsen, az természetes, mert kóros állapotokra elvileg nem terjeszke- j dett ki. Akárhogy fog is az ibolyántúli fény ellen itt ismertetett [ védő szemüvegek felhasználásának ügye alakulni, annyit biz- J tossággal lehet állítani, hogy physikai segédeszközt képeznek, mely betegszeműeknél a fényszabályozásra rendelkezésül áll.— Ha számot kívánunk adni arról, hogy a sugárzó energiának milyen mennyisége és minősége jut el látóhártyánkig, a következőt találjuk. A napfényt O. Tumlirz1 szerint saját magában 1020 j quadrillio fényegység pótolhatja. Ebből mintegy 500,000 fény- j egység beárad a mi légkörünkbe. Elnyelés által megfogyva, j julíus hónapban délben esetleg 60—70 ezer, télen 5—6 száz egység jöhet látóműveleteinkben felhasználásba. Ebből zárt ! helyen a munkánál többnyire jóval a 100 alatt levő, sőt nagyon borús napokon csak 2—3 egységet tevő maradékot kapunk. A mi a fénylengéseket hullámhosszak szerint illeti, Cornu és Mascart5 * kimutatták, hogy minél magasabbra emelkedünk j légkörünkben, még annyival kisebb hullámlengések fordulnak 1897-ben megjelent kórházi kimutatásomban, a szarúhártyának egy sajátságos megbetegedéséről értekeztem,3 4 melynek kórképe, az addigi irodalomból Ítélve, nem látszott eléggé ismeretesnek. Az idézett kimutatás azonban csak korlátolt számú példányban jelent meg és így nem volt mindenki számára hozzáférhető; azonkívül a rendelkezésemre álló hely is szűkebb volt, semhogy ezen betegség létrejöttének oka és módja fölött nyilatkozhattam volna. Már ez magában véve elég ok arra, hogy ezen első közlemény után, nemsokára líjból behatóbban foglalkozzam e tárgygyal. Most azonban még más okok is indítanak arra. Első sorban saját megfigyeléseim száma, kórházi jelentésem összefoglalása óta (1896), lényegesen felszaporodott, de azonkívül a jelzett idő óta más oldalról is figyelemre méltó dolgozatok jelentek meg, melyek egymás között eltérő nézeteket vallanak és így részben az enyémmel is ellentétesek. Ha nem is tagadom, hogy ezen utóbbi körülmény is részszel bir elhatározásomban, hogy oly korán megint ugyanazon tárgygyal foglalkozzam, főczélom mégis az, hogy figyelmet keltsek a sajátságos szarúháityabántalom iránt, és illő tekintetbe vételt biztosítsak neki a szemészetben. Klinikai jelentésemben, melyet szerkesztési okokból általában irodalmi adatoktól menten kellett tartanom, arra szorítkoztam, hogy az általam leirt eseteknek identitására reámutassak azokkal, melyekről egyes szerzők azt jelentik, hogy felületes szarúhártyasérülések látszólagos teljes gyógyulása után, időnkint az eredetileg sérült helyen, külső ok nélkül, többé-kevésbé heves izgalmi tünetek alatt, újból felhámhorzsolások lépnek fel. Behatóbb megtekintésnél azonban kiderül, 1 1. „Szemészet“ 1899. 6. sz. 3 V. ö. Ungarische Beiträge z. Augenli. I. k. 109. 1. 3 Keletkezett, miután szembenálló házat leromboltak és a nap lakásomba idefelé bővebben besütött. Akkor begyakorolni lehetett annak észrevevését, hogy az ablak hátamban csukva és igy az ultraibolya kevesbítve van-e vagy nem. 4 Mechanisches Aequivalent des Lichtes, Wiedemann’s Annalen 1889. 38. к. 640. 1. 5 Traité d’Optique, Paris 1893. III. k. 373. 1. Absorption dans l’ultraviolet. — V. ö. Winkelmann H. d. Physik. 1894. II. к. 429. 1. 1 És melyeket sokkal behatóbban megismerni különösen a kórszövettani következmények tekintetéből igen nagyon kívánatos. 3 Az egész fényhatástani értekezéssorozat főbb eredményei elöadattak a m. tud. Akadémia 1899. ápr. 17., máj. 15. és jun. 19-diki ülésein, valamint a m. k. budapesti orvosegyesületben az 1899. márcz. 18., április 22. és junius 3-diki szakülésen. 3 Jelentés a pesti izr. hitközség kórházának szembeteg-osztályáról, különös tekintettel az utolsó hat évre. Szerkesztették Szili Adolf dr. és Fejér Gyula dr. Budapest, 1898., 33. 1.
