Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)

1900-03-25 / 2. szám

28

1900. 2. sz.

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

hogy a kórlefolyásnak valódi typusát még mai napig sem ismerték fel helyesen.

Nem kételkedem, hogy Edmund Hansen már 1877-ben csakis ilyen esetekről emlékezett meg, midőn az általa úgynevezett Keratitis vesicularis neuralgica intermittens kórképét leirta. Sajnálatomra nem sikerült az eredeti közleménybe betekintést nyernem. Az itten idézett megnevezése a betegségnek és azon pár sor, melylyel a Nagel-féle „Jahresbericht“ Hansen megfigyeléseiről jelentést tesz,1 arra enged következtetni, hogy a bántalmat peripheriás idegmegbetegedésnek tartja.

Ismeretes továbbá, hogy Arit is említette ezen betegséget ; sőt régibb tanítványai állítják, hogy a mester már a 60-as években figyelmeztette őket azon fájdalmas rohamokra, melyek egyes esetekben felületes szarúhártyasérülések után időnkint fellépni szoktak. Hogy ezen rohamok újabb erosiókkal járnak együtt, csak egy későbbi idevonatkozó közleményből tűnik ki, mely 1874-ben jelent meg.1 2

Arit azon pár sorban, melyet ezen bántalom leírására szánt, elég világos képet nyújt róla, a mennyiben az a közvetlen megfigyelést illeti. A fájdalmas rohamoknak különös fellépési módja azonban ezen leírásban érintetlen marad. E helyen említhetem, hogy 1884-ben én is rövid jelentést tettem ilyen bántalomról, melyet saját szememen volt alkalmam észlelni. Behatóbb tárgyalásra akkor nem voltam képes, minthogy a roham kedvezőtlen körülményei között az objediv leletet kellően megállapítani lehetetlen volt; de abban az előnyben részesültem, hogy a subjectiv jelenségek lefolyását főleg a roham keletkezési módját alkalmam volt jobban felismerhetni, mint a többi szerzőnek, a mi ezen betegség megítélésében bizonyos fontossággal bir. Egyúttal említeni óhajtom, hogy már akkor, az ismételve magamon tapasztaltakból azon meggyőződésre jutottam, hogy a fájdalmas rohamok, melyek kivétel nélkül az álomból való felébredésnél lépnek fel, csakis mechanikus behatás következményei,1 mely a megkárosodott szarúkártyahelyet éri, midőn szemnyitásnál, az álomban valahogy (párolgás által) szorosabbá lett érintkezés a szemhéj kötőhrtáyájával hirtelen megszakad.3

Csak 1888-ban Grandclément-wik közleményei által lett a figyelem valamivel tartósabban ezen betegségre irányítva. Ezen szerző először a Société frangaise ophthalm. azon év május 8-dikán tartott ülésében több, általa észlelt, idevágó esetről tett jelentést.4 Fontossággal bir főképen az, hogy a bántalom kivétel nélkül csak igen felületes szarúhártyasérülések és azoknak látszólagos teljes gyógyulása után lépett fel, valamint, hogy a fájdalmas rohamok csak éjjel, álomban, többnyire reggel felé állottak be, de sohasem nappal éber állapotban. A fájdalom többnyire gyorsan múló volt és a szem izgalom nélküli maradt. Minthogy Grandclément azon esetekben sem, hol a fájdalmasság 3—4 napig fennállt, nem látott a szarúhártya felületén elváltozást, legfeljebb olykor az eredeti sérülés helyén igen finom zavarodást: a bántalmat neuralg iának tartotta, melynek alapjául a sérült szarúhártya idegvégeknek neuritisét vette fel.

Grandclément fejtegetését követő eszmecseréből említést érdemel első sorban Martin ellenvetése, bogy ilyen neuritis jelenléténél a többé-kevésbbé hosszú intermissiók teljes fájdalmatlansága nem jól érthető, továbbá Prouff észrevétele, hogy a roham alkalmával valószínűleg mindig a szarúhártyafelhám bizonyos fokú kikopása van jelen, mely sokszor csak igen gondos vizsgálatnál tűnik fel és melynek kiderítésére a keratoskop alkalmazását ajánlja. Lasalle állítása, hogy De Wecker ezen betegséget már a Thérapeutique oculaire czímű művében leirta vala, nem felel meg az igazságnak.

Grandclément a bántalmat kératalgie traumatique-пак.

1 1874. 265. 1. (Hosp. Tidende, 1872. aug. 15. 201. 1.)

2 Über die Verletzungen des Auges in geriehtsärztlicher Beziehung. Wiener med. Wochenschrift. 1874. 21. sz. 449. 1.

3 A. Szili. Über Augenvcrletzungen. Archiv, f. Augenheilkunde. 13. k. 1884. 39. 1.

4 Kératalgie traumatique, ou crises neuralgiques de la cornée, révénant indéfiniment ä la suite d’un léger traumatisme de eette membrane. Arch. d’Ophth. VIII. 257. 1.

nevezte és felfogását még két újabb közleményben is megállapítani iparkodott.1

1889-ben Bronner adott alkalmat arra, hogy ugyanezen tárgy fölött az Ophtbalmological Society of the united kingdom junius 13-dikán tartott ülésében vitatkoztak.2 De nem minden eset, melyet ottan a Grandlcément-Ш eredő elnevezés alatt idéztek, képviseli a betegségnek, ezen szerző által felállított tiszta typusát. Bronner maga pl. kis szarúhártyaliegről beszélt, mely 8 hónapon át a leghevesebb fájdalmakat okozta és melynek kimetszése után gyógyult csak meg a szem. Figye- I lemre méltó azonban, hogy ebben az esetben is a fájdalmak többnyire éjszaka vagy reggel ébredéskor léptek fel. A jelentéshez fűződött eszmecseréből kiviláglik, hogy a felületes szarúhártyasérülések után visszatérő fájdalomrohamok elég ismeretesek. Csak a magyarázat ingó lábon áll. Braileg a keratalgiát hysteriás bántalomnak tartja. Hulke a fájdalmasságnak okát az idegvégek elszállításában látja és a szarúhártyafelhám állandó helyreállítására csak a szemkötést tartja szükségesnek. Ifj. Hutchinson szerint valószínűleg vegyi hatányok izgatják a szemet, mint egy általa észlelt esetben, hol egy fiúnak szeme, tintás tollal történt sérülés után, hosszú időn át minden gyógyításnak ellentálló fájdalomban szenvedett. Nettleslüp ismételve látta, hogy a szarúhártyának egyszerű erosiója minden ok nélkül újból feltört; a sérült hely galvanikus kiégetését ajánlja.

Ezeken kívül még két esetet közölt Johelson,3 ki teljesen Grandclément nézetéhez csatlakozik és három esetet Biber (Ilaab észleléséből).4 Ezen utóbbiak valamivel behatóbb méltatást érdemelnek, mivel, minden előbbeninek tekintetbevétele és valószínűleg ismerete nélkül ugyan, de gondos feljegyzések alapján vannak leírva.

I. eset. (28 éves asszony.) Felületes szarúhártyasérülés gyermeknek körmével. Látszólag rendesen gyógyult. Első spontan fájdalomroham 35 nappal az eredeti sérülés után. Kis lapos hólyag tiszta tartalommal ugyanazon helyen. A vékony falzat pusztán epithelböl áll. Második roham 7 hónap múltán. Időközben állítólag teljes nyugalom volt. Megrepedt hólyag foszlányai a régi helyen. Harmadik roham 59 nappal későbben; negyedik ismét 68 nap múltán. Ezen két utolsó roham alkalmával hólyagot nem találtak; egyszer a régi helyen csekély szürkés egyenetlenség, másodszor egy felületes finom csillagalak volt jelen, mely már 2 nap után elmosódik. Hatodik roham 84 nap múltán ; csekély zavarodáson kívül a régi. helyen kis felhámczafat, mely majd felfelé, majd oldalt, a szomszédos szarúhártyára fekszik. Hetedik roham 139 napig tartó nyugalom után; ezen esetben erős szemhéjgörcs kezdetben a behatóbb megtekintést akadályozza. Atropin. Este synechia mutatkozik; két nap múlván kis sekély ulcus corneae; csak 3. napon pupilla ad maximum tágult; szarúhártya az illető helyen igen csekély mértékben egyenetlen, alig zavarodott. „Azt a benyomást kelti, mintha a reparálás túlságosan gyorsan menne végbe, semhogy helyes szövet létrejöhetne.“ Ezen a szemen ez volt az utolsó roham. A megbetegedett helyen mint egyedüli rendellenesség egy 5—6 pontocskából álló csekély homályosodás marad vissza, mely felületesen, úgyszólván a felhámban foglal helyet. A gyógykezelés kötés, atropin, cocáin és időközökben sárga kenöcscsel való massage alkalmazásában állott.

Körülbelül három évvel későbben ugyanezen asszony karácsonyfa ágával sértette meg másik, addig ép szemét. Felületes szarúhártyahorzsolás. Kötés, atropin, cocain. Rendes időben látszólag teljes gyógyulás. 118 nap múltán heves fájdalmas roham: igen kis hólyag az eredetileg sérült helyen. Már leirt gyógykezelés ; 3 nap múltán gyógyulás. A beteg ezentúl többé nem mutatkozott. Két évvel későbben meghalt.

1 Annales d’Oculistique. Cl. k. 187. 1. Trois nouvelles observations de la kératalgie traumatique. Lyon. méd. 1888. 587. 1.

2 On some forms of traumatic keratalgia (Ophthalmic Review. 1889. july) 221. 1.

3 Ezen lengyel nyelven megjelent közleménynek tartalmát a Nngelféle „Jahresbericht“-ből ismerem.

4 Über einige seltenere Hornhauterkrankungen. Inaug.-Dissertation. Zürich, 1890. (Fejezet czime: Keratitis bullosa nach Trauma.)