Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)

1900-03-25 / 2. szám

1900. 2. sz, ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZE T 23 így az Auer-fény zöldnek látszik, holott a kékibolyás benne a zöldet jóval felülmúlja;1 2. fiatal és öreg lencsék és az egész szemgolyók elnye­lési színképei lényeges különbséget, a mennyire ez megítél­hető, nem mutatnak ;1 2 3. a hullámhosszak sokféleképen változó combinatióinál mégis a fehér fénynek benyomását kapjuk, sokszor még ott is, a hol a színesét várnék. El kell gondolni a napfény, az égfény, a nappali fény változó összetételét.3 Hogy mennyire hamisítja meg ítéletünk a látszólagosan közvetetlen érzéki benyomásokat is, következő tényálladék illustrálja: nézzünk meg fehér tálat vagy lepelt vörös üveggel és jöjjünk vele tisztába, hogy milyen színűnek tartsuk, vörösnek, fehérnek, rózsaszínűnek? Mindegyik lehető. Vörösnek látjuk, fehérnek tudjuk, a kettő közvetítésével rózsaszínűnek suggerálhatjuk. Mindezekből kiderül, hogy kamarás pápaszemekkel a színkép felső végét bízvást elvághatjuk annyira, míg végre annak ama határához értünk, a hol tűrhető fehérlátás már határozottan cserbe hagyni kezd. A látható színkép határáról azibolyás oldal felé Widmark4 újabban interferentiás spectrummal és 3000 normálgyertya fényerősséggel kimerítő kísérleteket tett. 59 rendes szemű egyén volt mindenféle korból 10—74 évesig. W. hang­súlyozza, hogy a színkép láthatóságának határa nem absolut, hanem a használt fényerőtől függő, relativ értékű volt.5 A leg­rövidebb még észrevett hullámhosszúság Я 371, az átlagos határ A380-nál vagy azon belül volt. Ez jól egyezik Chardonnet állításaival. Az eredmények 11 egyén 12 szeméről a 60 éves kortól felfelé jelen munkálatom szempontjaiból jelentősek, mert Я 379 és 410'8 között mozognak, és a számértékben majdnem egyen­letesen emelkednek. Az ok bizonyosan a lencse elsárgulása volt, mert 11-nél ezen vizsgáltak közül a határ a színkép ibolyás részébe esett. 5-nél kezdő szürke hályog (!) is volt. Itt találkozunk egy meglepő mondattal: „denn sobald ein Medium eine gelbliche Farbe annimmt, absorbirt es wie bekannt (sic!) kräftig die kurzwelligen Strahlen“. Ezt az ügyet mun- I kálataim sorozatával eléggé tisztáztam, úgy hogy itt csak röviden ismételek. Sárga anyagok az 1 elnyelési szabvány szerint,6 pl. ter­­penek, olajok, gyanták stb. ellene szóknak a fenti, különben szokásos felfogásnak: az ultraibolyát épen nem erélyesen nyelik el, — igaz hogy a kreosot és az oleum Dippelii még kevésbbé. Ellenben anyagok, melyek nem is sárgák, de a 2 elnyelési szabványt követik, alkalmas töménységben és réteg­­vastagságban az összes ibolyántúli elnyelik, sőt kívánság és választás szerint bizonyos határokon belül a színképnek tetszés szerinti helyéig teljesen és meredek határolással nyelnek el, mit találni ezen vizsgálataim egyik feladata volt és a mi hatá­rozottan többszörösen lehetőnek bizonyult. Widmark továbbá 4 hályogoperálton is meghatározta a színkép látható végét. A látott színkép terjedelme jóval nagyobb volt, mint a rendes szemekben, t. i. legalább Я 344’5 és leg­­fölebb Я 313, a mi a rendes lencsével birók átlagosától 380—344-5, illetve 313-ig, tehát 355, illetve 67 Я-el külön­bözik. A színkép ibolyás része ennélfogva hályogoperáltakon megnagyobbodott A Widmark által közölt részletek és különösen az elmé­leti következtetések nagy hordóerejűek, azonban azokat az 1 Auer-fényröl közönséges hengerkürtövei E. Köttgen a követ­kező hullámhosszakról (melyeknek rövidítés kedvéért csak döntő szám­helyeit említem fel) 67, 63, 59, 55, 51, 47, 43 a tételenként megfelelő viszonysort 049, 0'70, 1, 1-41, 1-96, 2'69, 3'56 hozza fel, mely, mint látható, a kék felé nagyon növekedik, míg- a vörös felé apad. 2 L. az elnyelési színképeket а III. tábla 47—50. és 53—55. sz. a. 3 A fotográfozás kézikönyvei erről rendszeresen egybeállított adatokat hoznak beható buvárlások alapján, kötet számra. 4 Mittheilungen aus der Augenklinik zu Stockholm, Í898, I, 33—51. 1. (Jena, Fischer). 5 Ezt részemről is nyomatékosan erősíthetem. Még reátérek. 6 „Átlátszó sárga anyagok fény-elnyelése“ 4-dik ábra, „Szemészet“ 1899. 4. szám. L. ugyanott a 3-dik ábrában a 23. és 24. számokat is. eredetiben kell elolvasni.1 Minden esetre köszönő elismerés illeti Widmark tanárt. Az előbbiek mellé saját kevés vizsgálataimat csak sze­rénykedve állíthatom. De tartalmaznak apróbb részleteket, melyek tanulságosak és egy először észlelt esetet is, a mennyi ben szemről lesz szó, melyet előbb az ép lencsével, azután nélküle vizsgálhattam. Ilyen esetek nemsokára többen fognak közlésre kerülni. A vizsgálás eleintén a Hirschberg-Vierordt-féle kettős spectroskoppal történt, bár csupán az egyik, az eltolható szín­kép használatával. A kizáró tolót a tengelyre állítottam be és a színkép ibolyás végének ennek ellenében mozgatásával erre a határra irányítottam (visiren) az egybevetést. Csavar­tam jövet-menet és a leolvasások közepesét vettem. A le­olvasott fokokból azután a hullámhosszat szóródási görbével tudtam ki.2 Később a Vogel-féle spectrographot használtam és a színképet a bágyadt üveglapon egyenesen megnézettem. Ez a módja a meghatározásnak nagyon kényelmes, kevésbé értel­mes emberekkel is. Irónnal a kérdéses helyet megjegyeztetjük vagy kártyalapot adunk a tologatásra és a határ pontos el­fedésére. Utána érzékeny lemezt ugyanazon pontos beállítás­sal rakhatunk be, a fényforrás színképét a felrakott jegygyei együtt eltevés kedvéért előállíthatjuk és így az adatot tár­­gyiasan leképezzük. Vagy lehet a vonatkozásos pontokat a fényforrás színképének kész lemezén, melyet a készülékben látszó színkép fölé gondos egyeztetéssel berakunk, a szélen bekarczolással megjelöltetni. Ha mindez sötét szobában törté­nik, mialatt a fényrés a különben csukott ablaktábláknak egy ezen czélra készült nyílásába szabatosan illesztve van, többen is egy időben színképüknek határát összehasonlíthatják. Magam a két szememet hasonlítottam így össze. Fényforrásul az égfény, 1 mm. résnyitás mellett, vétetett. Az okokat már más helyen elmondottam: minden viszonyu­lásokat a mennyire lehet a mindennapi élet legközönségesebb körülményeire illően kívántam megállapítani. Ezért az ered­mények is ezen szempont alatt itélendők meg. A színkép látható határának viszonyos volta, mint Widmark kiemeli, már a megvilágítás erőssége szerint mutatkozik. Mutat­kozik azonban, mint Helmholtz állította, a szerint is, hogy a többi részeket kizárjuk-e vagy nem. Azonkívül mutatkozik a különbségben, mely beáll a szerint, a hogy a határt a látható vagy a láthatatlan színképrészből jőve meghatározni igyeke­zünk. Mutatkozik még a szerint is, a mint a sárga folttal vagy vele szomszédos excentrikus részeivel a látóhártyának nézünk, — az utóbbiak biztosabb Ítéletet adnak! A rendes szemekről nyert eredmények a következők : Név A liatár a j. sz. A határ ab. sz. Megjegyzés meg­jeleli eltűnik j”Ten eltttnik Dr. Grósz E. 385 390 386 384 a j. sz. 382 is néha, ab. sz a határ élesebb Dr. Blaskovics 380 384 mint jobbról Ezredorvos Theodoro vies 330 390 380 388 Dr. Leitner ... 365? 385 380 385 a j. sz. sokkal elnyúltabb a b. sz. élesebb Dr. Waldmann 380 - 384 387— 389 mint jobbról Schulek tnr. 1897. julius 28 401 403 399 405 fáradságos munkanapon, közben felvéve3 u. a 1898. febr. 24 395 396 393 398 a b. sz. elmosódottabb mint a j. sz. u. a. 1898. márcz. 15 390 391 390 394 ugyanúgy 1 A „Szemészet“ 1899. 2. sz. 44. 1. kivonatot közölt. 2 1. „Szemészet“ 1899. 3. számában az 1. ábrát. 3 Ez emlékeztet a látótér terjedelmének ingadozásaira hasonló körülmények között. V. ö. Kiray Arisztid „A kóros színlátóterek meg­ítélésére szolgáló épéleti mértékről“ 1889. „Szemészet“ 3. és 4. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents