Szemészet, 1900 (37. évfolyam, 1-6. szám)
1900-03-25 / 2. szám
22 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1900. 2. sz Elsa Köttgen különböző fényforrásoknak színképes összetételéről vizsg'álásokat az A. König spectral-photometerrel (színképes fénymérővel) végezett.1 Egészben 78 fényforrást vizsgált, mindegyiknek együttes fényét intensitásában Hefneregységekben állapította meg, azután az egyes színképhelyek erősségét 0’59 p-re (a D vonalra) mint egységre = 1 vonatkoztatta. Nagyon számon jövő adatok kerültek ki. A kérdésünket érintő végszámokat hadd idézzem. A legrövidebb hullámhosszúság, melyet K. még számba vett, 0'43 p (tehát a G vonal). A D vonal egységi erőssége (Intensitätseinheit) helyett adott egy triplexlámpa 1'053 (a vörösben Г017); Siemensregenerator (95 Hefner erősséggel) 2’234 (vörösben 0'858); Auer égő lángjának 4 helyén, felül 2"6I (0'44), középütt 3'27 (0'42), mélyebben 4"25 (0‘42), alul 5’56 (0'43), zirkonfény 3 32 (0*81). Még jelentősebbek ezen munkálatom szempontjából a következők: kék ég 61'63 (0'21); fátyolfelhók 36'52 (025); fehér felhők 30'73 (0 36); nap 19'738 (0‘30).1 2 H. W. Vogel a petrolfényt a napfénynyel és borús ég mellett a nappali fénynyel hasonlította össze, úgy hogy az egyes színképrészek fényméréses meghatározásait végezte, melyekből azután Lasansky az a napnak flintüveg színképéhez való erősségi viszonyt megállapította.3 Ebben a szemre kellemes összhangja a különböző hullámlengések erősségének mutatkozott.4 Elektromos fényről ilyen adatok még hiányoznak, leg alább az irodalomban nem tudtam találni. P. Glan vizsgálati eredményeket a „kiegészítő színek alaptörvényéhez“ közölt.5 Meghatározza a kiegészítő színek erősségét és gyengítésüknek mértékét, melyet elszenvednek míg a szemen keresztül a látóhártya fényérző rétegéig eljutnak. Az a törvényesség mutatkozott, hogy a kiegészítő színek mennyiségeinek, erélymértékben számítva, a látóhártya észrevevő rétegében egyenlő nagyoknak kell lenniök, hogy fehéret adjanak, és hogy a fehér ugyanazon mennyiségéhez az ilyen színek valamennyi párjánál ugyanazon fénymennyiség erélymértékben szükséges. Elsőben a szem közegeit együttesen vette és a gyengítési mutatókat az egyes színképkerületek számára határozta meg. Később a mutatók gyengítését a szem egyes részei szerint állapította meg. Minden számérték 0'56 p-hez mint egységhez = 1 viszonyítandó. A gyengítési mutatók a következők: *• r-sS j Szaruhártya Csarnokvíz Lencse Ü vegtest Összes szem 2-38 _ _ _ 005 _ 1-79 — — 036 0-34 — 1-29 — — 0-83 1 — — 0-85 0-64 i-— 0-70 1 — 0-29 0-66 0-59 i-— 0-55 0'88 0-35 0-56 1-— i-— 1-— 1-— L— 0-50 0-88 í — 0-77 0-87 — 0-45 0-82 i-— (0-63) — — 0-42 0-95 p(0-51) — — 0-39 0-95 !•— (0-43)-— Továbbat elmondatik, hogy az emberi szemnek a lencse hatásától mindig fénygyengítő befolyása van a színkép leg1 Wiedemann’s Annalen 1894, 53. к. 793. L. még Elster & Geitel: lichtelektr. Photometer, Wied. Ann. 1893, 48. к. 625. 3 V. ö. Vogel H. d. Phot. И. 250 és köv. 3 Monatsberichte d. Berliner Akademie d. Wiss. 1880, 801. 1. — idézve H. d. Phot. П. 253. Ha ezek szerint petrolfényt, borús égfényt, kék égfényt és napfényt a zöldsárgában (Л 555) egyenlő világossá teszünk, akkor a kék szinképhelyen (/ 444-nél, azaz a kék érzékeny bromezüstnek photogr. maximumához közel) a borús ég 11-szer, a derült ég 50-szer, a nap csak 10-szer (!) olyan világosnak mutatkozik, mint a petroleum. 4 „Kellemes“ nyilván olyanoknak, kiknek lencséjük még nem nagyon sárga. Aphakiásoknak mindenek szerint a petrolfény okozna legkevesebb káprázást, tehát nekik nagyon kellemes lehet. 5 Sitzungsberichte d. k. Akademie d. W. Wien 1886, 92 k. és Wied. Ann. 1893. 48. к. 305. 1. törékenyebb részére. Ez a fénygyengítés, mint az összehasonlítás a színképbeli absolut intensitás és látszólagos világosságának változása között kideríti, az ibolyás felé mindinkább fogyónak veendő. Glan ezért, más adatok hiányában, a szemlencse gyengítését a színkép legtörékenyebb részében a hullámhosszak rövidülésének arányában növekedőnek vette fél (!), mint a hogy tényleg az emberi lencse tekintetében az ibolyás felé növekedik.1 A kékibolyásra vannak kiszámítva és (a fentebbi táblázatban is) zárójelben idézve. A napnak fénye kiegészítő színekből a következő viszonyokban tevődik össze, a hol Я a hullámhosszat, i az indexet és 102 az arányt jelenti: Я, rj Я2 ц 495-3 ftft 45-7 — 645'3 w 19'6 486-1 41 — 597-9 15 454-5 22-5 — 562 7 23’3 45Г5 22-8 — 566-8 19'7 413-9 8-3 0-573-5 7'4 A kiegészítő színek fényerősségére a sárga folt fényérző rétegében az előbbiekből a következő értékek adódnak : Я j íj l, t2 495-З iiu 81 - 645"3 i»(t 9 486-1 ' 10-8 — 597-9 ' 14‘9 454-5 9 — 562 7 10 7 451-5 10 — 566-8 10-7 413-9 41 О 573-5 4‘7 Ezen észleletek, mondja Glan, jól megerősítik az általa talált törvényt, mely szerint valamennyi kiegészítő színnek a sárga folt fényérző rétegében egyenlő erősnek kell lenni, hogy a fehérnek ugyanazon mennyiségét adják. A milyen értékesek és a kérdés snbjectiv oldalára vonatkozólag becsesek ezek az adatok, és a mennyire a kiegészítő színek tanában még fennálló nehézségeket elhárítani látszanak,2 mégis rá kell mutatnom, hogy : 1. az egész munkálatnak legfontosabb alapvető adatai t. i. a lencse által történő fénygyengítés a színkép kékibolyás részében (a zárjelekbe foglalt 3 adat) nem egyenes tényekből, hanem más értékek interpolatiójából vannak merítve ; 2. az „átlátszó sárga anyagok“ czímü értekezésben bemutatott, egyrészről a sárga színezésben keveset vagy semmit sem különböző, másrészről az elnyelési görbékben szerfelett nagy változatosságot mutató anyagok minden kimagyarázás elé oly kényes és bonyodalmas feladatként merednek, hogy a nyújtott és bár még olyan észszerűen kifejtett kulcscsal velük szemben elégtelenül állunk. Mindezen kérdéseknek megfejtése, melyek a kiegészítő színérzéssel összefüggnek, végérvényes módon csak úgy Ígérkezik, hogy előbb az idézett értekezésemben vázolt úton a hullámhosszakat és erősségeiket egyenként fizikálisán megállapítsuk. Addig az alanyi érzésnek mozzanata az exakt felismerésnek átléphetlen akadálya marad. Számszerű adatokat keresni ezen kérdésekben, józanon annyit tesz, mint a nyomatékosan követelt egységes fényforrással, spectrographos tárgyiasítással és szabatossági lemérő készülékkel dolgozni. Ha ezek vizsgáiási eszközökként kezünkbe adva vannak, akkor közvetítésükkel a kiegészítő színek egész tanában reális bázis fog az alanyi kísérletezésnek kiindulásul szolgálni. Ép úgy lesz az ismeretek mai állása szerint szükségképen feltolakodó, de megfeleletlen számos kérdésre majd akkor kielégítőbb válasz adható. Ilyen kérdések : 1. hogy a fényforrásokban többnyire gazdagon van meg az ibolyás (E. Köttgen számai ebben nagyon tanulságosak) és színérzésünkben az ibolyás mégis oly gyengén érvényesül. 1 Ezek ellenében а III. táb. 47—50. sz. a. ábrákban látható színképmásolatokra mutathatók reá. Ezek kétségtelen tényeket hoznak szem elé. 3 V. ö. a „Farbenwahrnehmungen u. Complementärfarben“ fejezetet, Vogel H. d. Phot. II. 244 1.
