Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-09-03 / 5. szám
88 1899. 5. sz. ORVOSI HÉT I LAP —SZEMÉSZET Az intézeti költségek, ha lelkiismeretes emberek által kezeltetnek, hazánkban hála istennek (ritka éveket kivévén) nem felette nagyok; mert sok vak jó egészséggel bir s a szegény magyar paraszt kevéssel megelégszik, a jó szemésznek pedit/ kevés orvosságra lévén szüksége, a gyógyszerekre való költség sem nagy. 5- ször. Az ápolgatás és élelmezés a nagyváradi intézetben divatozó módon történjék. Különösen az ételek az orvos konyhájában fizettessenek. Fizetésért valakit az intézetlen gyógyítani tilos, a kinek pénze van, szerezhet magának helyet; mert így a tehetősek a szegények helyét elfoglalnák. Egyébiránt az intézeti kórház külső és belső szerkezetére, személyzetére, alapszabályaira és az intézeten kívül orvoslandókra nézve a 18 év óta működő nagyváradi intézet elveit ajánlom, melynek rövidleirása ide van mellékelve. Ki a mondottakat megfontolni akarja, az átláthatja, hogy igénytelen tervem kivihető, ha vasakarat, fáradhatlan szorgalom és felebaráti szeretet járul hozzá. Ha első években kevesen részesülnének is a segedelemben, eljövend az idő, midőn a fennálló intézetből senki vigasztalás nélkül el nem menend és embertársaink e szerencsétlen osztálya jóltevöit áldani fogja. 6- or. Fentebb azt mondtuk, hogy a szegény vakok gyógyintézetei oly helyeken alakuljanak, hol egy lelkes, a szemészeti tudományban jártas orvos és nagy befolyású urak léteznek. Ennélfogva igénytelen véleményem szerint eleinte alakuljon Budapesten, mert ámbár a szegény szembetegek, gyógyítható és gyógyíthatlan vakok számára ott sokféle intézetek vannak, mégis igen üdvös, ha e nagy hazának fővárosában, hová az országból minden pénz foly, egy jól elrendezett, minden kellékekkel ellátott, a két városnak valamely czélszerű helyén levő házban, minden egyéb kórháztól elkülönözve, szegény vakok gyógy- s ápoló-intézete alakulna. Ennek igazságát, czélirányosságát minden orvos, ki a kórházakat, azokban uralkodó nyavalyákat és egyéb körülményeket, azután a szembántalmak természetét ismeri, könnyen átláthatja; mert megtörténhetik s meg is történt már, hogy midőn a szegény ember ablakát igazítani akarta, egész háza bedült és ez a közönséges kórházakban uralkodó ragadós nyavalyák szüleménye; e mellett a kir. egyetemi szemészettanár innen válogathatna tanítás végett koródájának alkalmas eseteket és a tanulóknak is tágasabb tér nyittatnék ez által. Következő helyeken lehetne a nagyváradi intézeten kívül ily intézeteket alakítani: Trencsénben, Sopronban, Pécsett, Péterváradon, Zágrábban, Temesváron, Kassán és Pesten, Erdélyben pedig Kolozsvárott és Szebenben. “ Ezután még „a külföldi szegénysorsú szembetegek, gyógyítható és gyógyíthatlan vakok számára állított intézetekre“ vet tekintetet, végül pedig a „nagyváradi szegény vakok ingyen gyógyító- és ápoló-intézetének“ leírását közli. Ez intézet szabályai a következők voltak: „1. §. Az intézetnek czélja: a szegényebb sorsú szembetegeknek — különösen a földművelőknek — jó alkalmatosságot nyújtani a biztos és költség nélküli gyógyításra és így e szerencsétleneket a szembántalmakban különösen veszedelmes kontárkodástól és úgynevezett tudós asszonyoktól megmenteni. 2. Minden szegény szembeteg, akárhonnét jő, kivétel nélkül ez intézetben lehetőségig segélyt nyer, külföldi úgy, mint a hazai, a szegény czigány úgy, mint a szegény nemes ember. 3. §. A nem veszedelmes szembetegek orvosi rendelvényt (praescriptio), és ha nagy szegénységöket lakhelyök elöljárói, lelkipásztorok vagy megyei és földesúri tisztviselők által bebizonyíthatják, orvosi szereket is ingyen kapnak. 4. §. Veszedelmes vakságot okozható szembántalmakban szenvedő szegények vagy orvosi szerekkel vagy műtét által gyógyítható vakok a szemészi kórházba nemcsak maguk, hanem vezetőik is (ezen rendszer, mely szerint a vak egyik rokonát ápolóul hozza magával, drágább ugyan, mert ha az intézetben 20 szembeteg gyógyíttatik, 40-et kell élelmezni és mind e mellett egy vagy két rendes ápolónőt nélkülözni nem lehet: mégis sokkal czélirányosabb mert anya gyermekét és viszont — főleg műtété! után — sokkal hűségesebben ápolja, mint egy bérlett idegen és ez az oka, hogy bérlett egyének mellett a szemészeti koródákban némelykor a legszebb műtét eredménytelen) ingyen felvétetnek, a hol élelmet kapnak és a bántalomhoz képest vagy orvosi szerekkel vagy műtét által gyógyíttatnak. I 5. §. A szemészi kórházba felveendő, fent említett bizonyítványnyal és — ha lehet — fehérruhával ellátva legyen; továbbá minden szembeteg és ápolója köteles mindenben szót fogadni, kiknek a kórházból eltávozni — a felügyelők engedelme nélkül — tilos. Az intézetet elhagyó pedig köteles egy év múlva — ha szükséges bármikor — az intézeti igazgató-orvost vagy személyesen, vagy ha távol van, irás által a gyógyításnak eredményéről tudósítani és így a statistikát kiegészíteni és igazolni.“ Grósz Frigyes indítványát változatlanul az eredeti szöve.gezésben —- s orthographiával — közöltük. Érvelése és eszmemenete eléggé bizonyítják, hogy az igazságok nem vénülnek meg s nem évülnek el. Tervezete a humanismust, a socialis érdekeket, az oktatás ügyét, s az orvosi rend védelmét egyaránt szem előtt tartja s őszintén fájlaljuk, hogy mindaz, a mit ő óhajtott és sürgetett, ma sem nyert megvalósítást. Igaz, hogy az 1847-diki vándorgyűlést követő politikai viszonyok nem voltak alkalmasak a fölvetett eszme megvalósítására, a kiegyezés után pedig annyi volt a teendő, hogy a társadalom mármár kimerült s képtelennek látszott nagyobb alkotásokra, de most, ha nem csalódom, elérkezett az idő, hogy a terv megvalósítását megkíséreljük. Hazánk kórházak tekintetében általában is szegény, de legjobban elmaradtunk szemkórházak tekintetében. Pedig tudva van, hogy Magyarországon van az összes művelt nemzetek között a legtöbb olyan vak, a kinek szeme világa megmenthető lett volna. A trachoma pusztításának jelentőségét maga a törvényhozás is elismerte, a midőn külön törvényt hozott. S bár a trachoma szolgálat Feuer tnr. közegészségi felügyelő elévülhetetlen érdeméből az egész világon páratlanul álló szervezetet nyert, az eredmények még sem teljesen kielégítők, mert hiányzanak a végrehajtás közvetítői: a szemkórházak. A brassói 37 ágyas állami szemkórházon, a Grósz Frigyes által 1830-ban alapított s még mai napig is — bár kisebb méretekben — fennálló nagyváradi szemgyógyító intézeten kívül csak Hódmezővásárhelyen van egy városi szemkórház, mely Imre József érdeméből a humanismus és tudomány valódi hajléka. Az állam által fenntartott 6—30 ágyas trachoma-kórházak a Grósz Frigyes által kitűzött feladatot nem tölthetik be, mert ezek nem alkalmasak arra, hogy a lakosság bizodalmát megnyerjék. A trachoma hosszadalmas és makacs betegség s nincs senkinek sem hatalmában gyors és meglepő sikereket felmutatni, legkevésbbé az egyoldalúan képzett szemorvosnak. A lakosságnak a kezeléssel szemben tanúsított indolentiáját, idegenkedését semmiféle úgynevezett kényszer-rendszabály nem fogja leküzdeni, hanem egyedül azon siker, melyet a jól felszerelt szemkórházban működő jól képzett szemorvos más szembajokkal szemben felmutat. Ha a lakosság látja, hogy e szemkórházakban a hályogos visszanyeri látását, a glaucomás megmenekül a vakságtól, a sérült szemű kigyógyul, akkor a trachomás is bizodalommal és kitartással fogja felkeresni ez intézeteket. Ez azon álláspont, a melyet a nagyváradi vándorgyűlés által kiküldött trachoma-bizottság Imre József elnöklete alatt s az ő előadása alapján elfoglalt. A hódmezővásárhelyi szemkórház még az anyagi nehézségek miatt aggódókat is megnyugtathatja, a mennyiben az újonnan felépült intézet 40 ágygyal 25 ezer forintba, felszereléssel 30 ezerbe került s ezen összeg kamatját a bevételek fedezik, az állam csak évi 1000 forint segélyt ad. Vidéki szemkórházak felállítása a leghatalmasabb fegyver a vakság s első sorban a trachoma terjedése ellen. Itt az ideje, hogy a társadalom s az állam vállvetve hozzálásson felállításukhoz. Működésük eredménye azok vezetőin múlik s e tekintetben sincs hiány. Schulek Vilmos tanár iskolája 25 év alatt egész sereg képzett szemorvost (volt tanársegédek) küldött a vidékre, az ő kezükben az ügy jó kezekben van. Nagy atyám több mint félszázad előtt a következő szavakban nagy socialis igazságot mondott: „a szükséggel küzdő követelheti a dúsgazdagtól a mi élete fenntartására leginkább megkivántatik, már pedig a látás a legszükségesebb“. Nem az I a társadalmi jótékonyság, ha a vaknak alamizsnát adunk,
