Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-09-03 / 5. szám
1899. 5. sz, ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET. 87 az anthracen-csoport és az akridin-csoport gyűrűje, a phenazincsoportban az azingyűrű, a phenazoxin-csoportból az oxazingyűrű és a thiodiphenylamin-csoportból a thiazingyűrű. A fluoroplioros csoport jelenléte egymagában a fluorescentiát még nem feltételezi. Erre szükséges, hogy ez a csoport más, sűrűbb atomhalmazokba, pl. benzolmagvak közé beágyazva legyen. Ha a molekula benzolmagvába a hydrogen helyébe súlyos atomok vagy atomhalmazatok lépnek, a fluorescentiának a helyettesítők természetétől és állásától függő gyengítése következik be, mely esetleg egészen annak megsemmisüléséig terjedhet. Ebben a helyettesitők állásának van a legnyomósabb befolyása, minthogy a színjátszás csak a helyettesítő csoportoknak egészen meghatározott állásakor válik felismerhetővé, míg más állásukkor a színjátszás egészen hiányzik vagy csak nagyon gyenge. Ugyanazon anyag bizonyos oldószerekben színt játszik, másokban nem. Némely esetekben az oldószer befolyása electrolysises dissociatióra vezethető vissza, míg ez más esetekben határozottan kizárva van. 1 Vegyületeknél, melyek színezéssel és színjátszással bírnak, a chromophor és a fluorophor-csoportok nem azonosak, hanem egymás mellett vannak jelen. így a fluorescei'nban a chinoid szénoxygencsoport a chromophor, a pyrongyűrű a fluorophor. Az a felhangzott nézet, hogy a színjátszás a színezés kezdete, ilyen vegyiiletek szerkezetében nem talál beigazolást. 1 2 A magyar orvosok és természetvizsgálók 1846-iki és 1847-iki vándorgyűlésein szemkórházak létesítése érdekében tett indítvány. A szabadkai vándorgyűlés alkalmából közli Orosz Emii. Grósz Frigyes3 a magyar orvosok és természetvizsgálók gróf Andrássy György elnöklete alatt 1846-ban Kassán tartott vándorgyűlésén a következő czím alatt tartott előadást: „A szegényebb sorsú szembetegek és gyógyítható vakok hazánkbani tömérdek nagy számáról, mely leginkább egyesületek és több helyen felállítandó szegény vakok gyógy- és ápoló intézetei által elhárítandó.“ A vándorgyűlés megbízásából részletes tervet dolgozott ki, melyet a herczeg Eszterházy Pál elnöklete alatt 1847-ben Sopronban tartott vándorgyűlésen a következő czím alatt terjesztett be: „ Terv a magyar- és erdélyországi földmívelők közt gyakran előforduló szembetegek és gyógyítható vakok számára, több vidéken egyesületek által alakítandó ingyen gyógyító és ápoló intézetekről“. Ezen tervezetben mindenekelőtt az ilyen intézetek szükségességét fejtegeti s már eleve czáfolja az esetleges ellenvetéseket, vázolja „a szembetegek és vakokról gondoskodás jelen állapotát“. Kimutatja, hogy a fővárosba nem jöhetnek s nem jönnek az összes gyógyítható szembajosok, az országos szemorvosok működését pedig meghiúsítja a „pallérozatlanság, bizodalmatlanság s keleti indolentia, mik annyira viszik a magyar parasztot, hogy mihelyt currens által felszólíttatik az elöljáróság, aggodalomba jön, nehogy talán fizetnie vagy a vakot forsponttal elküldeni kelljen s inkább is megy mértföldekre valamely tudós vénasszony- mint az orvoshoz, hova csak társa felszólítására folyamodik a földmívelő. Egyébiránt az országos szemorvos csak egy bizonyos időre és tájékra van rendelve és távozta után kihez folyamodjék a netalán változásokat szenvedett műtött? Ennélfogva a magyar paraszt csak sok év és szerencsés esetek után buzdíttathatik bizodalomra; ha pedig ily intézetek léteznének, sok világtalan láttehetségét visszakapná, és az orvosi tudomány iránti bizodálom növekednék.“ A következő fejezetekben a szembetegek és vak földmívelők nagy számáról s ennek okairól, valamint a magyar földművelőnek világtalan állapotában való szomorú helyzetéről 1 Ezen felállításainak részletes kimutatását a szerző a Zeitschrift f. physik. Chemie 1897, 24. k., 468. 1. adja (ref. Chem. Centrbl. 1898, I. 5). 2 Naturw. Rundschau 1898, 13. k. (ref. Chem. Centrbl. 1898, II. 914. 1.). 3 Grósz Frigyes 1797. deczemberóben Nagyváradon született, 1830-ban alapította ugyanott „a szegény vakok gyógyintézetét“, meghalt 1858. január 3-dikán. szól. Véleménye szerint a sok szembetegnek s gyógyítható vaknak legczélszerübben „socialis téren hazánk több vidékén felállítandó ingyen gyógyító és ápoló intézetek által lehet igazi és elegendő segélyt nyújtani“. A czél elérésére a következőket tartja szükségesnek:1 „1-ször. Ha szilárdul kívánjuk, hogy a két testvérhon több helyein a humanitásnak e legszebb jelei, t. i. a nevezett intézetek a socialis téren létesüljenek: e vállalatnak oly pártfogó alatt kell lenni, a kitől nemcsak életerőt kapjon, de a ki által élete is biztosítva legyen .... 2- szor. Nevezett intézeteket oly helyen kell felállítani, hol már egy tudományos és bizodalommal biró szemorvos létezik, s hála Istennek, a hon elég sok helyén találtatnak erre alkalmatos orvosok. 3- szor. E gyógyintézeteket leginkább oly vidékre szükséges helyeztetni, hol nagy befolyású férfiak léteznek, kik emberszeretetök, politikai állásuk és hatalmuknál fogva a socialis téren felállítandó ily intézeteket előmozdíthatják és vájjon nem dicsekedhetünk-e ily emberbarátokkal majd minden megyében ? hány püspök, hány káptalan, hány fökormányzói hivatalnok, hány mágnás, megyei és városi elöljárók adták a legkészebb akarat jeleit efféle intézetek előmozdítására; ennélfogva pártolók e tekintetben sem fognak hiányozni. Uraim, minden kerületben csak néhány fáradhatlan jószívű közbenjáró orvosra van szükségünk. Méltán követelhet pedig a szegénysorsú földmívelő gazdag földesurától szemevilága helyreállítására egy kevés segítséget: mert a szükséggel küzdő követelheti a dúsgazdagtól azt, mi élete fentartására leginkább megkivántatik; már pedig a látás legszükségesebb : a magyar jószívűségtől a legjobb eredményt reményihetünk .... 4- szer. A lelkes orvos megyéjében aláírás útján szerezzen az alakítandó intézetnek hatalmas és jótékony pártolókat. Jó számmal lévén már aláírva e hasznos és áldásthozó czélra, egy tekintélyes egyén elnöklete alatt egyesüljenek, titoknokot és választmányi tagokat válaszszanak, kiknek tiszte nem egyéb, mint e szent czélra pénzt gyűjteni, ezt egy biztos helyre, mely állandó és nem változékony, pl. a legközelebbi káptalanba vagy takarékpénztárba kamatra kiadni és pedig addig, míg a töke annyira növekszik, hogy kamatjából az intézet alakításához lehet fogni. Eleinte a jótékony intézetbeli igazgató orvos minden szembetegnek (ha csak maga nem kívánja) akár honnan jő, orvosi tanácscsal (praescriptio) legnagyobb készséggel szolgáljon s bárha az orvosi szereket pénzen veszi, mégis nagy könnyebbségére van a szegény magyar földművelőnek, ha az orvosnak nem kénytelen fizetni. Ha az egyesület tőkéje és ezzel a kamatok is szaporodnak, az igazgató orvos képes leend nemcsak az orvosi tanácsot, de még (ha a szembeteg szegény) az orvosi szereket is az intézet részére kiszolgáltatni és bátran állíthatom, hogy minden hazai gyógyszerész 50 száztóli elengedéssel kiszolgáltatandja e szent czélra a megkivántató gyógyszereket. Eleinte, midőn még intézetbeli szemészi kórház nem létezik, a veszedelmesebb szegény szembetegek egy időre lakást és naponkint élelemre kevés pénzt nyerhetnek az egyesülettől. Midőn már az egyesületi pénztár annyira növekszik, hogy kamatjából egy-két szobát bérelni s a legszegényebbet élelemmel ellátni képes, már akkor az intézetbeli igazgató-orvos működésének tágas tér nyílik s a veszélyes szembántalomban szenvedők biztosságban gyógyíttathatnak és műtétek is vitethetnek végbe. Az egyesület akkor leend szent czéljához legközelebb, midőn már pénzbeli ereje megengedi, hogy egy e czélra alkalmatos épületet vehessen és azt czéljának megfelelöleg rendezhesse el, vagy pedig, hogy egy alkalmatos szemészi kórházat építhessen, melyben minden veszélyes szembeteg vagy csak műtétéi által gyógyítható vak, biztos menedékre találjon. Miután pedig a szemészeti műtéteket legalkalmasabb nyáron tenni, a szembetegeket csak a nyári hónapokban kell bevenni, a téli költséges időben csak a legveszélyesebb szembántalomban szenvedőknek helyet adni. 1 A magyar orvosok és természetvizsgálók 1847. évi augusztus 11—17-ikéig Sopronban tartott VIII. nagygyűlésének történeti vázlata és munkálatai. A nagygyűlés megbízásából szerkesztette és kiadta Halász Géza. Pest, 1863.
