Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-09-03 / 5. szám
86 ORVOSI HETILAP —SZEMÉSZET. 1899. 5. sz. aesculin és a fluorescein a színjátszást az oldatnak megsavanyítása által elvesztik, chininbisulfat vizes és alkoholos oldata szintúgy, ha egy nyomát a konyhasónak (általában halói dionokat tartalmazó oldékony anyagot, milyen a KC1, Na Cl, Br K, K J, Hg Cl, Hg J) hozzáadunk. A fennebb említett keverékekben is már a chininbisulfat (vízben, benzolban, alkoholban) nem fluoreskált. Legnehezebb volt az elbánás e tekintetben a triphenylmethannal, mely egyebekben czéljainknak oly kitünően megfelelni ígérkezett. Hosszan és kitartóan folytatott kisérlések végre a kisegítőt megtalálni engedték. Nitrobenzol hozzáadása a xylolos oldatnak (és az alkoholos oldatnak) színjátszását elveszi, a nélkül, hogy a fény elnyelésen láthatólag változtatna. A 25—35% triphenylmethan-xylolos oldatba egy csepp nitrobenzol elégséges, hogy 10 keni. folyadéknak színjátszását a mi czéljainkra elégséges fokban és a 3 kbc.-ét teljesen elvegye. A keverékekben (1. fent) a triphenylmethan a többi anyagok befolyása alatt nem mutatott színjátszást, ha alkohol, petrol, xylol vétettek oldószerül; az ol. citriben oldás is majdnem színcsillogás nélküli. Hogy a triphenylmethannak természetrajzi leírását lehetőleg tökéletesítsem, megkisérlettem színjátszó fényét1 színképpé alakítani és azt meghatározni. Knoblauch említett értekezése megadta rá az útmutatást. A színképfelvevőt a fényfelfogó csővel az ablak felől megvilágított üvegedényre irányítottam. Az üvegsejt párirányos falakkal birt, 2 cm. vastag és 7 cm. széles volt. Úgy állítottam, hogy az üvegfalazat visszfénye minél kevesebbet a fényrésbe juthasson. Hogy minden oldali fényt távoltartsak, az üvegsejtnek többi oldalait fekete posztópapirral vettem körül. A felállításra egyablakos szobát szabad kilátással választottam. A speetrographot érczes fénye miatt szintén beburkoltam. Öt napig exponáltam. Az F és H vonalak közötti nagyon gyenge vonalas színkép származott az edény visszfényező falaitól. Ezután az edényhez hozzá sem nyúlva, azt triphenylmethannak 10:100 xylol-oldatával megtöltöttem és megint 5 napig exponáltam. Az előbbihez hasonló színképes csík származott, mely azonban G és H között kifejezettebb, a nélkül, hogy a fényhatás ezen növekedésében a Fraunhofervonalak részt vettek volna. Természetesen, mert a színjátékfény nem adhat Fraunhofér-vonalakat: azt. i. nem más mint a feleső fénynek az anyag saját belső hatalmából történő változása. Mindakét csík egymás mellett látható a II. táb. 29. sz. a. ábráján. A kettő különbsége adja a fluorescensfény speetrumát. Hogy 5 nap alatt nem lett kifejezettebb, nem csodálatos, mert valamely testnek színjátszó képessége az elnyelt fény energiájának ama töredéke, mely általa a fluorescensfény energiájává változtatik át. Ha még hozzáveszszük, hogy az oldat maga nekünk víztisztának és derültnek látszik, hogy tehát az összes elnyelés majdnem csak az ultraibolyás részt illeti, már eleve kiszámítható, hogy hosszú exponálás fog kelleni általában valami hatásnak elérésére. Az sem fog kimaradhatni, hogy a lemez általában mint itt is füstös színt kapjon a készülékben tévedező vad fények kicsi töredékeinek lassacskán összegeződéséből. Hasonló módon készült a chininbisulfat 0‘5 gr. 100 kcm. vízben való oldatának színjátékos színképe. Ez a II. táb. 30. sz. a. az összehasonlító színképpel együtt nézhető. Eredetileg sem ezek, sem az előbbiek a lemezen nem együtt állottak, itt azonban a lemásolásnál össze kellett őket szorítani. A cliininbisulfattól származónak fényhatása leginkább az F—G vonalak 1 között van. 1 A viszonyokat, melyek gyüjtőüveggel belevilágításkor a fénykúpon mutatkoznak, szintén meghatározni kellene, névleg, hogy melyik hely milyen erősen és milyen mélyen fluoreskál. Mert ez a töménység, a fényforrás, az oldószer és különösen a főanyag szerint különböző. Ámde ezen részletek az absorptiót illetik, míg minket itt az absorbeálástól menekülő, az áteresztett fény érdekel. Természettanosok ügye az említett körülményeket számszerűleg meghatározni és az elmélet számára értékesíteni. 3 Vogel Spectralanalyse 341. 1. ez állStokes szerint a chinin fluorescensspectruma minden hullámhosszakkal a vöröstől F-ig a kékben bir: folytonos színképet ad a világosságnak maximumával a kékben. L. Szemészet 1899. 1. sz. 3. 1. az ábrák közt is. A két anyag fluorescens speetrumának összehasonlításából kivehető, hogy mindegyiknek speetruma a saját színjáték fényének színezésével, — a triphenylmethané az ibolyással, a chininbisulfaté a világoskékkel, — összhangzásban van. Nem válhatok meg a fluorescentia érdekes tüneményének tárgyalásától a nélkül, hogy elméletének utolsó összefoglalásairól ne adjak rövid átnézést. A fény keletkezését, a mennyire eddig elemezni tudjuk, lengő mozgások okozzák, melyeket a fénylő testek molekulái végeznek és ismeretlen módon az aetherre átvisznek. Minden színjátszó test, a míg az activ fény befolyásának alávetve van, úgy viselkedik, mint egy önvilágító. Tehát az egész folyamatot úgy képzelhetjük, hogy a beeső fény az energiának egy részét a molekulák lengésbe hozására fordítja és hogy ezek a maguk részéről az aethernek új vibrátióit keltik, melyek nekünk mint színjátszó fény jelennek meg. 1 Hogy a színjátszás az oldat concentratiojának növelésénél megfogy, legjobban úgy magyarázható, hogy a fluoreskáló molekulák lengései a szomszéd molekulák által mérsékelteinek. 1 2 Hogy a molekulák lengései gátló mérsékelést, esetleg elfojtást szenvednek el, 3 az különösen termékeny gondolat. E. Wiedemann iskolájának nézetei szerint minden fényt elnyelő testnek fluoreskálni kellene, hacsak az elnyelt sugarak által a molekülben keltett lengések a gátlás révén túlságosan meg nem gyengíttetnek. A gátló mérsékelés (Dämpfung) történik vagy a molekülon belül, vagy a fluoreskáló test moleküljei közötti kölcsönhatásból, vagy a fluoreskáló anyag és az oldószer moleküljeinek ellenességéből. Minthogy a szilárd oldatoknál ütközés a molekulák között, melyek a gátlást végezik, nem történik, bennük a gátlás legkisebb és a színjátszás, ha ilyen beáll, legerősebb. (Számos anilinfestékkel szilárd oldás czéljából külömböző színtelen anyagokban, pl. hippursav, benzoesav, gelatine, fehérje, ezukor stb. tett kísérletek a legtöbb esetben erős fluorescentiát adtak.) A tételt általánosságban is fel lehet állítani, hogy minden test fluoreskál, ha a helyes oldószerbe ágyazzuk. 4 Az oldott anyag fluorescensfényének színe független attól, hogy az oldószer fluoreskál-e és ha igen, mely színben fluoreskál. A szín némelykor az oldószer természetétől független, máskor azonban lényegesen változik az oldószer milyenségével. A szín néha az idővel is, mely a gerjesztés után eltelt, változik. A szilárd oldat töménysége lényeges befolyás nélkül van. Az anyagok leginkább csak akkor fluoreskálnak, ha szilárd testekben vannak oldva, nem pedig ha gyapjú, papír, selyem stb. által adsorbeálva vannak. 5 R. Meyer6 szerint szerves vegyületek színjátszásának okául bizonyos, általa fluorophoroknak nevezett atomcsoportok tekintendők. Az ilyen csoportok többnyire hat tagos heterocyklikus gyűrűk. Ide tartoznak a pyrongyűrű, mely a fluorescein- és a xanthon-csoportban a színjátszás vivője, továbbá 1 Winkelmann H. d. Physik. 1894. II. 469—486, Stenger tollából beható tárgyalást hoz a színjátszásról, történelmi kitérésekkel és az irodalom kimutatásával. A főpontokat csupán érinti Lömmel Physikája 1896, de gyors tájékozásra remek munka. A kettő közt áll Pouillet- Müller 9-ik kiadása (Optika Lummertől). — Felette érdekesek az utolsó évtizedben közölt értekezések : Walter, die Änderung des Fluorescensvermögens mit der Concentration, Wied. Ann. 1888, 34. k. és 1889, 36. k. Nachweis des Zerfalles von Mol.-Gruppen in Lösungen durch Fl. u. Abs.-Erscheinungen 1889, 36. k. — Úgyszintén Böhlendorff, Wied. Ann. 1891, 43. k. 3 E. Wiedemann és G. C. Schmidt: Wied. Ann. 1895, 56. k. 18. 1. Über Lichtemission organ. Substanzen in gasf. fl. u. festem Zustand, — és 201. 1. Über Luminescenz von festen Körpern u. festen Lösungen. 3 Lömmel, über . . . Dämpfungsconstante: Wied. Ann. 1895, 56. k. 741. 1. („Die dunkeln Stellen im Abs. spectrum geben die Lage der ungedämpften Eigenschwingung der fluorescirenden Substanz an, und das Fluorescenzlicht ist die zu dieser Absorption gehörige gedämpfte Lichtemission“). — Ellene szól G. C. Schmidt: Wied. Ann. 1896, 58. k., 103. 1. 4 A szilárd oldatok czime alatt fent közölt kísérleteim lefolyása ezen felállítások mellett szól eleintén, később már nem, sőt inkább ellenük. 6 G. C. Schmidt: Beiträge zur Kenntniss der Fluorescenz : Wied. Ann. 1896, 58. k., 103. 1. (ref. Chem. Centrbl. 1896, II. 329). 8 Festschrift der technischen Hochschule, Braunschweig, 1897, 155—205. 1. (ref. Chem. Centrbl. 1897, II. 931).
