Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1899-09-03 / 5. szám

84

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET

1899. 5. sz.

keletkezése. Némely oldatoknak dissociatióját azon a réven, hogy alkatrészeik a kocsonyában különböző gyorsan diffundálnak, követni lehet, névleg a sósavat tartalmazó vaschloridoldatoknál. Szerző azt véli, hogy az ilyen megfigyelések a szervezetek fejlődésének és életjelenségeiknek kimagyarázására jelentősekké válhatnak.

Chemiai távolbahatás néven írja le továbbá Liesegang1 az észleleteknek egy érdekes sorát, melyeket argentum nitricum oldatnak chlornatriumtartalmú gelatineban diffusiójáról tett és a melyek a gelatinera felcsepegtetéskor támadtak. Két vegyületnek (pl. rézacetat és pyrogallol) egymásra gyakorolt vonzó hatását is tanulmányozta Liesegang. Végre ezen chemiai távolba hatásnak a physikalis chemiához viszonyulására utal. Az ugyanis magyarázatát adja a Liebreich által felállított „holt tér“ fogalmának és mutatja, hogy az ionok vonzódása elektromos áram közreműködése nélkül is előfordulhat. így vas- vagy rézszög, pokolkő-oldatos kocsonyába állítva, ezüstnek kiválasztásán kívül erős vízgyülekezést is okoz, egészen úgy mint a kocsonya igazi elektrolysisénél.

Tammann1 2 túlhűtött mázak (unterkühlte Schmelzen) jegeczesedését tanulmányozta. Ez függ az első kristálycsirok számától és azonfelül a gyorsaságtól, melylyel minden egyes mag megnő. Ha zománczmázt nagyon hamar a magok számának maximuma alá mélyen lehűtünk, az anyag üveggé merevedik. Valószínű, hogy elég hirtelen lehűtés útján minden anyagot üvegalakba fogunk hozhatni. T.-nak sikerült 153 szervi anyagból 59-et nagyon gyors lehűtés által üveggé változtatni.

Ez tehát jelentős igérkezés a jövendő időkre. Szemmel kell tartani a physikai tudomány haladását, az összes orvosi téren.

3. A színjátszás tüneménye és fényének csökkentése.

Bevezetésül legyen szabad a következőket emlékezetbe visszaidézni. Az absorptio az aetherlengéseknek átmenetele az ugyanúgy lengeni tudó molekülekre. A színjátszás az utóbbiaknak melléklengéseiből van. Minden esetre a testek fényabsorptiójával összefügg úgy a színjátszás mint a villogás.

Az anyagok egy sorának az a tulajdonsága van, hogy a fény hatása alatt önvilágitókká válnak. Ha csak addig világítanak, míg a rásugárzás tart, a jelenséget fluorescentiának nevezzük. Ha a rásugárzás megszűntével még tovább világítanak, ezt phosphorescentiának (villogás) mondjuk. A két jelenség együtt a fény világolást (photoluminescentiát) adja. Színjátszást eddig leginkább folyadékokon,3 villogást csak szilárd testeken észleltek. A fénysugarak, melyek a jelenséget előidézik, az erőmegmaradás törvénye szerint nyeleinek el. A színjátszó testek ennek megfelelően (azaz a maradékos fénynek megfelelő) elnyelési színképeket adnak, és minthogy az ultraibolyás sugarakat bizonyos terjedelemben elnyelik, valamennyien az ultraibolyában színt játszanak.

A színjátszás jelenségével vizsgálataimnál sokszorosan volt dolgom. Elsőben is a színjátszás tulajdonsága maga volt az, mely absorptiós anyagok utáni kereséseimnél a reményt felköltötte, hogy, az ilyen anyag az ultraibolyát kellő mértékben elnyelni fogja. Hiszen a színjátszás az anyagnak a befogadott erősebb törékenységü sugarak rovására készült gyengébben törő sugarakban álló terméke.4 De továbbá, a fluorescentia csak annak az elveszett fénynek része ugyan, mely a kamarás pápaszemen átnézőt nem is illeti: azonban minthogy a világítás nappal többfelől jövő szokott lenni, az oldalról besugárzó fény ilyen irányokból is fog színjátszást teremteni, a mi a kisérlések szerint nagyon alkalmatlannak érződik. Ezt a kellemetlenséget a színjátszás csökkentése által kell kizárni.

1 Kiilönirat, 1896, Düsseldorf (ref. Chem. Centrbl. 1896, II. k. 885. 1.)

2 Zeitschr. f. phys. Chem. 1898, 25. k. 441—479 (ref. Chem. Centrbl. 1898 I. k. 973.).

3 Ha E. Wiedemann azt mondja, hogy „mindig folyadékokon“, akkor ez tévedés. A fiuorittól kapta a jelenség a nevét is. Uranüveg szintén régen készül már fluorescáló alakban (van nem fluorescáló is). A phenantren és a triphenylmethan jegeczei is fluorescálnak valamelyest.

4 Legalább az itt számbaj övö színtelen és sárga anyagokra vonatkozóan.

így a főként használható anyagokra vonatkozólag ki kellett próbálni, hogy mely töménységi fokaiknál lesz a színjátszás aránylag kevésbbé erős és hogy milyen elbánás segít legjobban az említett bajon, mert a választást az ilyen vizsgálások eredménye szerint is kellett (egyebek mellett) intézni. Végre a kívánság természetszerűen feléledt, hogy a két legtöbbet tárgyalt anyag, a triphenylmethan és chininbisulfat, fluorescens fényének mivoltáról valami részletesebb tudomás nyeressék. A gazdag irodalmat és a legújabb elméleteket sem lehetett elmellőzni.

Azon anyagokból, melyek az ultraibolya ellen beváltak, mindenekelőtt a triphenylmethan, azután a chininbisulfat, az aesculin, és könnyű felismerhetősége miatt a szín nyomán, a fluorescein voltak érdekesek. A többi anyagok vagy épen nem, vagy a használatra kiszemelt oldószerekben nem fluoreskáltak.

Hasonló vizsgálásokat ugyan sokan tettek már, de nem az itt fenforgó szempontok és viszonyok értelmében.

Mérczézett próbaüvegek sorát felállítottam; átmérőjük 1 Va cm. volt. A töltést minden anyagnál nagyon tömény oldattal kezdtem és minden következő üvegnél az előbbibe adott oldatnak felére hígítottam. A fokozatosan meghigított oldatoknak ezen sorát azután magnesiumlámpáról1 1/H méternyi távolból erősen gyűjtő (+ 16'5 D) és nagy felületű (5 cm.) üveggel megvilágítottam. Felülről és oldalról való megtekintés alapján ítéltem. Kiegészítésül nappali fény mellett is néztem és a benyomásokat összevetettem.

1. a) Fluorescein, alkoholban világoszölden fluoreskál. Sorozatot állítottam elő akként, hogy 1 rész fluoresceinkalium 1000 rész alkoholra szolgált kiindulásul. Minthogy utólag az mutatkozott, hogy ez az első oldat a többi higabb oldat közt a legerősebb színjátszó fénynyel bir, a sorozatot visszafelé kiegészítettem és még 3 fokozatot állítottam elő. Itt azonban a kisérlés átléphetlen határra jutott, mert még többet a szoba 22° C. hőmérséklete mellett feloldani már nem lehetett. így tehát constatálni kellett, hogy a fluoresceinkalium alkoholos oldata tekintetében a telített oldat a legerélyesebben színjátszó. A sorozat a következő:

a

b

c

1

2

3

4

5

6

7

8 9

10

11

12

13

14

125 a színjátszás legsötétebben telített. 250 500 1,000

2.000 lassú fogyás

4.000

8.000

16,000

32.000 gyorsabb fogyás.

64.000

128.000 gyengén szinjátszó.

256.000

512.000 még felismerhető.

1.024.000 már alig látszó.

2.048.000

4.096.000

8.192.000 semmitsem szinjátszó.

Itt tehát az első oldat a legintensivebben színjátszó. b) Összehasonlítás kedvéért régi 2°/0 vizes fluorescein - kalium-oldatot, mely szarúfekélyeknek az élőn megfestésére készen áll, a kísérletek egy sorozatára felhasználtam. Csak a főszámokat hozom fel, mert a sor közel végtelen lenne. Kiindulásul 1:50 vétetett. Ez az oldat sötét sárgabarna volt, nagyon kevés színjátszással birt, és az is sötétzöld volt. Az 1:200 oldatnál kezdődőleg a színjátszás gyorsan nőtt és szép világoszöld lett, valamivel világosabb mint az oldat alkoholban ugyanazon hígításnál. Legerősebb volt a színjátszás 1:500—- 2000. Azontúl 1: 200,000 ig lassan fogyott, innentúl gyorsabban 1: 2 millióig ; még jól felismerhető volt 1:1000 millióig ; és csak az 1:2 billióhoz arányú oldatnál egyszerű nappali fényen látszott úgy, hogy képzelés kell a zöldes megcsillámlás valamelyes nyomának felismerésére, csakhogy magnesiumfénynél ez mégis kétségtelenné lett. A sokszoros felhígításnál pontatlanságok csúszhattak be, hanem ez a vízben való oldat mégis

1 A magnesiumszalag mm 0'14 vastag és 2'5 széles volt; a gépen egy perez alatt 62—65 cm. (sajnos, nem elég egyenletesen) haladt. A Calderoni ezég Hemelingentöl BremenbŐl hozatta.