Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-07-16 / 4. szám
1899. 4. sz. ORVOBI HÉT I LAP —SZEMESZET 79 bejutott sugarak azért az egész szemfeneket megvilágítják, csak a fény erőssége csökkent a felére. A vizsgálandó és a vizsgáló szem közé iktatott convex lencse a felében megvilágított pupilla képét a vizsgáló pupillájának felére veti; a vizsgáló tehát ezen fél pupilláján keresztül veheti csak észre a vizsgálandó szemről jött reflexeket úgy, hogy nem kell mást tenni, mint alkalmas rekesz segélyével a vizsgáló szeme felé eső ezen sugaraknak útját állni, s akkor a vizsgálandó szem meg nem világított pupilla-felén át a szemfenékről jövő sugarak reflexek nélkül érhetik el a vizsgáló pupillájának felét. Ezen elv alapján készült a szemtükör, melynek szerző oly berendezést nyújtott, hogy a szemfenéken belátható terület, a fényerősség s a nagyítás is lehetőleg- előnyös legyen. A tükörrel, mely fordított képét adja a szemfenéknek, oly nagyítás érhető el, mint egyenes képben való vizsgálatnál. Ajánlatos a pupillát kitágítani; ilyenkor a papilla s a mac. lutea egyszerre látható. Miután reflexek nem zavarnak, az egész kép tisztán látszik, s miután az eszköz mozgathatlan, az egyes részek hosszabb ideig figyelhetők meg, s így finomabb részletekig terjedhet ki a vizsgáló figyelme. (Zeitschrift f. Psychol, u. Physiolog. d. Sinnesorgane. Bd. XX. H. 4., 5.) Lcitner Vilmos dr. Kuhnt Hermann 709 eset alapján számol be az utóhólyag műtétekről, melyeket jobbára saját módszere szerint végzett. Rendszeres discissiót gyakorol Kuhnt a hályog-műtét után körülbelül egy hét múlva, de csak teljesen békés szemeken. A typikus discissiót úgy eszközli, hogy először is egy általa elmésen konstruált kettős tubusban elhelyezett összetett lencserendszerrel biró elektromos világítókészülékkel rendkívül intensiv fényt vetít a műtét területére, miáltal az utóhályog helyzetét, minőségét, a kötegek irányát alaposan megismervén, a külön e czélra készült késecskével végzi a műtétet. Ilyen kétféle van : egy jobbra és egy balra metsző kés, mely hasonlít a Knapp-féle késecskéhez, csakhogy nyele a kés lapjának megfelelöleg körülbelül 120°-nyira meghajlított. E műszert körülbelül 3—4 mm.-re a corneaszéltöl átszúrva a conjunctiván subconjunctivalisan vezeti a csarnok széléig, itt beszúrva a késecskét, az iris síkjával párhuzamosan az ad maximum tág pupillatérbe tolja elő, majd a sphincter széle alá slilyesztve az utóhályogon átszúrja, körülbelül 2—3 mm. mélyen, s apró fűrészelő mozgásokkal az ellenkező pupillaszélig vezetve körülbelül 6—8 mm. hosszú rést hasít. Szivacsos secundariáknál T-alakú rést készít. Ezt már két késsel végzi úgy, hogy az egyik késsel hosszú horizontalis metszést tesz, azután felette átszúrván a secundariát iparkodik ezt az előbbi metszéssel összekötni; ha ez nem sikerül, előretolja a másik kést is és az olló mechanismusát utánozva a két kés közé fogott hártyát a késélek közelítésével átvágja. Máskor a két kést átszúrja az utóhályogon, s fokkal állítván egymás mellé, az élek távolításával metsz rést a hártyákon. Vagy két párhuzamos rést készít, s a hidat köztük ismét a két késnek ollószerű alkalmazásával vágja át. Mindezen műtéteknél az a föelv, hogy a metszések a hártyák rostjainak lefutási irányára lehetőleg merőlegesek legyenek. Vaskos secundaria ellen, Kuhnt is a Wecker pince-ciseauxját használja. Ugyanezzel gyakorolja az iridotomiát is. Ha azonban az üvegtest elhigult, akkor megfelelőbbnek tartja a Mooren által ajánlott és Grae/e-kóssel végzett iridotomiát, a melynél a cornealis punctio helyén az irisen átszúr, s alatta elvezetvén a kést, az átellenes oldalon kiszúr. Most egy gyors metszés átvágja a hártyás képleteket és irist s a kést a csarnokból visszahúzza. E czélra Kuhnt Weiss & Sohn-nál külön kést készíttetett, melynek 10 mm. hosszú pengéje 5 mm.-nyíre kétélű, s nyele a sebet obturálja. Legvégül az ő műtéti eljárását ismerteti azon vaskos diaphragmáknál, melyeket az iris, lencsetok és izzadmány-liártyák összenövése alkot. Ezeknél a corneát Graefe-késsel átszúrva azt a diaphragmán átvezeti s a cornea átellenes felén kiszúrja, majd fűrészelő mozgásokkal a corneát átmetszi s e seben át iris-csipővel a diaphragmát előhúzván, belőle erős pince-ciseaux-val V-alakú darabot eltávolít. (Zeitschrift für Augenheilkunde 2., 3. 1899.) Bradách Emil dr. Anderson Critchett egy jodoform által előidézett toxikus amblyopiát mutatott be. A betegnek rákos fekélyesedése volt mellén, melyet 3 évnél tovább kezeltek jodoformmal. Extrem rossz látás állott elő, más színt, mint kéket nem birt felismerni s erre is nagy centrális scotomája volt; a papillák külső fele halvány volt. 10 héttel a jodoform kihagyása után minden színt képes volt felismerni, de csak a peripherián a kiterjedt centrális scotoma az összes színekre nézve megmaradt; a látásélesség a jodoform kihagyása után szintén javult. (Opht. Review 1898. junius.) Schmidt-Rimpler a szürke hályog spontán feltisztulásáról értekezik. Ez kétfélekép képzelhető, az elszürkült lencse felszívódása és feltisztulása által történhetik. Az előbbi eshetőségre Natanson az irodalomból vagy 50 esetet állított össze, ehhez Schmidt-Rimpler 2 esetet fűz hozzá; a hályog felszívódása vagy úgy történik, hogy a kéreg elhigul, azután felszívódik s végül a mag is felszívódik, vagy pedig úgy, hogy a hályog annyira töpörödik folyadékveszteség folytán, hogy a pupilla egy része szabad lesz. Az elszürkült lencse feltisztulását sem tartja lehetetlenségnek ; traumaticus cataracták,- naphtalin-etetés által mesterségesen létrehozott cataracták, valamint a_ Seegen által közölt diabetikus cataracta-esetek, melyek feltisztultak, eme lehetőség mellett szólanak. (Die ophth. Klinik. 1898. november.) S. A. Mullen kisebb szemoperatióknál, különösen pterygium eltávolításnál, tenotomiáknál nagy hasznát látta az extractum suprarenalenak ; e készítmény ugyanis összehúzván a conjunctiva kis artériáit, a cocain hatását intensivebbé és tartósabbá teszi s egyszersmind a vérzést is csillapítja, az operatio utáni izgalmat kisebbíti, a könycsövecs felhasításánál és a könyorrvezeték sondázásánál is jó hasznát látta a cocain mellett; a corneára, a szer káros hatást nem gyakorol, a papillát és az accomodatiót sem befolyásolja. (Amerieain Journ. of Ophthalmology 1898. augusztus.) Guttmann a kornak és nemnek befolyását a szem scrophulotikus bántalmaira (ideszámítja a phlyctaenát, a nem sériiléses eredetű keratitis superficialist, a catarrhus mucopurulentus scrophulosust) vizsgálta statistikai alapokon. A boroszlói szemklinika 40,000 betege közül 6550 szenvedett ezen bántalmak valamelyikében, ezek 2/3-a nő, V3_a férfi; a 15 éven aluli szembetegeket különvéve, ezek Vs-a szenvedett ezen scrophulotikus szembajokban; a lányok és fiúk aránya szintén 2 : 1 volt. Más az irodalomból vett statistikákban, melyek öszesen 107,000 szembetegre vonatkoztak, szintén a nők túlsúlyát bírta constatálni a férfiak fölött a scrophulotikus szembajokban szenvedők között. Itt az arány 1.7 : 1-hez volt. A korra nézve azt találta, hogy a scrophulotikus szembajok 4/s-e a 15 éven aluli korban támad, legnagyobb a megbetegedési szám az első és második dentitio, a 2—6 év között; a 15—20 éves korra az összes esetek '/'ío-e esik, s a 20 éven felüli korra ismét 1/w. (Deutsche med. Wochenschrift. 1890.) Pólya Jenő dr. Dies a keratitis parenchymatosa aetiologiájára vonatkozó adatokat közöl; az irodalom e kérdést tárgyaló munkái mellett a würzburgi klinika 5 évi (1893—1898) anyagát is felhasználva, bő átnézetet nyújt a tárgyban. Tudományos szempontból a keratitis parenchymatosát Michel nyomán primaer és secundaer alakok szerint különbözteti, hangsúlyozván, hogy éppen az aetiologikus szempont teszi kívánatossá a szétválasztást. Statistikája tárgyát csak a primaer keratit. parenchym. képezi. Hutchinsonig az aetiologiában majdnem kizárólagos szerep jutott a scrophulosisnak; a keratitist „scrophuloticau-nak nevezték. Mióta Hutchinson ama fontos kijelentést tette, hogy minden keratitis parenchymatosa a lues hereditaria tarda-nak részjelensége, azóta a búvárok nem szűntek meg e kérdést vitatni. A nézetek azonban mai napig is igen széttéröek. Vannak, kik H. felfogását osztják, mások megint egyáltalán tagadják; a legnagyobb számban vannak azonban azok, kik elfogadják, hogy a keratitis parenchymatosa az esetek nagy részében, de nem valamennyiben, a lues hereditaria következménye s csak ama kérdésben tér el a nézetök, hogy mely tünetek alapján lehet a lues hereditáriát felismerni. Szerző a lues heredit.-t akkor vette fel okul, ha a kórleirásokban a Ilutchinsontól jellemzőknek mondott tüneteket találta a gyermeken vagy testvérein. E jellemző tünetek: a csontok megbetegedése, sugaras hegek a szájzug körül, fekélyek és hegek a torokban, a lágyszájpad gyorsan széteső gummái, vagy
