Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-07-16 / 4. szám
1899. 4. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉ S ZET 77 alul, a jobb szemben alul nem egészen teljes a tágulása, erre felé a szivárványhártya vastagabb, mintha ki nem fejlődött göb volna benne. Jan. 15-dikén a bal szem szivárványhártyája megvastagodott részében kis kerek vörös foltot láttam, ennek némi nyomát a jobb szemben is. Minden esetre különösnek tetszett, hogy az iritis okszerű gyógyítása mellett, majdnem teljesen kitágitott pupillájú szivarványhártyában göb kel étkezhessék. Azonban gondolkodóba ejtett, hogy ha azon a helyen csakugyan papula támad, s a mint szokta, maradandó letapadást okoz, ott a környéki részen, nem lesz-e az nagyobb baj, mintha szűk pupilla széle tapad le. Elhatároztam, hogy meghagyom szűkülni a bal szem pupilláját, a jobbé maradjon tág, ott úgy sem bizonyos, fejlödik-e göb. Jan. 17-dikén a bal szem pupillája már megszükUlt, még pedig felső kerületében mérsékelten, alul-kivül azonban nagyon szűkké vált, itt a szivárványhártya megvastagodott, szélesen letapadt, szövetében jól kifejlődött vöröses sárga göb látszott. Scopolamint csöppentettem kétszer, otthonra atropint rendeltem. Másnapra a fölső kerület jól kitágult, de a letapadás megmaradt. 10 percznyi időközökben 3-szor csöppentettem scopolamint. Jan. 19-dikén a letapadás még mindig nem engedett. Ekkor scopolamint, 10 perez múlva atropin-cocaint, újabb 10 perez múltán megint scopolamint csöppentettem. Másnapra a szembogár teljesen s kerekre kitágult, a göb elsimult s lassanként eltűnt, nyomot alig hagyva. Ez alatt a jobb szem pupilláját folyton tágan tartottam. A gyanús folt itt is papulának bizonyult, de a tágan tartás miatt nem nőtt nagyra. Azonban mégis megbántam, hogy nem tettem ezzel a szemmel is úgy, mint a ballal, mert az iritis teljes gyógyultával is csorba maradt a szembogár. Ugyanis a különben rendes tágságú pupilla aláfelé egy kissé elhúzódik, aífelé a kis sorvadt folt felé, mely a szivárványhártya alsó felének lapjában látható. Érdekes volt ebben az esetemben, hogy a papula az okszerű orvoslás közben, hónapokig tartó gyógyítás során, majdnem teljesen kitágult szembogarú szivárványhártyában fejlődött ki, még pedig mind a kettőben. Érdekes, hogy a megszükülés gyors kifejlődést engedett neki. Érdekes, hogy az erőltetett tágító kísérletek a letapadást végre tökéletesen megszakították; pedig tudjuk, mily ritkán sikerül a papulás letapadásokat teljesen megszüntetni. Érdekes, hogy ehhez megvolt az ellenőrző kísérlet a másik szemen másformán alakult folyamatban. A jó eredmény elérése arra vall, mily hatalmas tágító szerünk van a scopolaminban, bár e hatás elérésében része lehetett az atropin-cocain-oldatnak is. Végezetül megjegyzem, hogy a scopolamint szeretem iritises szembe csöppenteni, de a betegre magára nem bízom, mert mérgező hatása sokkal hamarább beáll, mint az atropiné. A magam szemén is megpróbáltam néhányszor. Már rövid idővel a becsöppentés után szárazságot éreztem torkomban, s ha ismételtem a becsöppentést, szinte hányásra ingerlő köhögéssel kelle küzdenem. Egyszersmind vizeléskor sajátszerű forró érzésem volt, a mi bő vízivás során szűnt. ÍROD ALOM-SZEMLE. A vasszilánkok felismeréséről és eltávolításáról gyűjtött adatait közli Asmus. A szem belsejében székelő mágneses természetű idegen testek diagnostikája és műtéti módja az utolsó évtizedekben sokat tökéletesedett, nevezetesen az idegen test felismerésére szolgáló érzékeny eszközök, valamint az eltávolítást eszközlö erősebb eleetromagnes használatba vétele által. Igen elterjedt használatnak örvend a Hirschberg-féle eleetromagnes, melynek kezelési módját szerzője pontosan körülírta. Igen jó eredmény érhető el vele, csak arra kell ügyelni, hogy megfelelő áramerő alkalmaztassák. Egyáltalán nem mondható, hogy a nagy eleetromagnes feleslegessé tette volna ezen kisebb eszközt, mert sokszor csak éppen ezzel sikerül az idegentest eltávolítása. A nagy eleetromagnes annyiban kíméletesebb eljárást enged meg, hogy nem kell vele a szem belsejébe hatolni; nagy előnye, hogy ismeretlen helyzetű testeket is sikerül vele eltávolítani, ellenben hátránya, hogy a nagy vonzó ereje miatt, főleg ha nem kellő óvatossággal alkalmaztatik, a szilánk a szem belső képleteit zúzhatja, szakíthatja. Az által, hogy az idegen testet erősen húzza és így bizonyos érzést idéz fel a szemben, hozzájárulh azonban jelenlétének, sőt helyzetének felismeréséhez is. Ez az érzésat a test elmaradhat, ha a test oly kicsiny, vagy oly mélyen ül, hogy a magnes hatáskörén kívül esik. Ily esetekben jó szolgálatot tesz a diagnostikának az érzékeny eszközök, nevezetesen a Gérard-féle magnetometer, s a sideroskop alkalmazása; ez utóbbi különösen megfelel e czélnak. A legidealosabb eredmény érhető el a sideroskop s a kis és nagy eleetromagnes együttes, egymást kiegészítő használatával; ha a nagy eleetromagnes nem áll rendelkezésre, úgy a Hirschberg előírása szerint alkalmazott kis eleetromagnes a sideroskoppal együtt is jó eredményt adhat. A statistika bizonyítja, hogy a műtéti mód tökéletesedésével mind több idegen test eltávolítása sikerül. Hogy a látásélességből mennyi menthető meg, arra természetesen a műtéti eljáráson kívül több más tényező is befolyással van, nevezetesen a sérülés természete, a szilánk nagysága, aseptikus, vagy septikus volta, valamint a baleset óta eltelt idő; ez utóbbitól függ, hogy esetleg siderosis vagy izzadmányképződés bekövetkezett-e, vagy sem. Bár nem tagadható, hogy Hippel szerint a szem siderosisszerü elszíneződése haematogen eredetű is lehet, mégis az irisnek rozsdás színe, valamint az elülső lencsetokon látható rozsdabarna foltok jelentős támpontot nyújtanak a szem belsejében székelő vas- vagy aczél-szilánk felismerésében. E törekvésünkben esetleg a Röntgen-tele X-sugarak is segítségünkre lehetnek, de hogy az idegen test mágneses természetü-e, erre csak a mágnestű adhat feleletet. (Zeitschrift für Augenheilkunde 1899. 2. Heft). Az 1897. és 1898. évben megjelent bacteriologiai dolgozatokról közölnek adatokat Bach és Neumann. A vizsgálók nagy része egyetért abban, hogy a conjunctiván ép viszonyok közt is számos babteriumfaj található, köztük több feltételesen pathogen is. Kimutatásuknál jó szolgálatot tesz a fedölemez készítmény, mert több bacteriumot éppen csak festés utján lehet kimutatni (xerosis-, diplobacillus), míg tenyésztésük eddig a közönséges talajokon igen nehezen, vagy egyáltalán nem sikerült. A mi a valódi diphtheria-bacillus, a pseudodiphtheria > s a xerosis-bacillus közt való elkülönítő diagnosist illeti, arra a meggyőződésre jutottak, hogy éles és határozott, minden esetre érvényes megkülönböztető jel az említett 3 microorganismus közt nem állapítható meg; sőt inkább úgy látszik, hogy átmeneti alakok vannak a virulens diphtheria-bacillustól az egészen hatástalan xerosis-bacillusig. A conjunctiváénál is nagyobb számban találhatók pathogen bacteriumok a szemhéjszélen; a védekezés velük szemben igen nehéz. Eddig nem ismeretes oly módszer, melynek segélyével biztosan csiramentessé tehetnők a kötőhártyát, s még kevésbbé a szemhéjszélet. Az erős desinficiens anyagok valamennyien károsan hatnak egyszersmind e szervekre is, a mennyiben csökkentik az ellentállási képességet a microorganismusokkal szemben, s heves izgalmi állapotot teremtenek. Az újabb kutatók tényleg az asepsis mellett foglalnak állást. Sebzések után bekövetkezett infectióknál még a hydrargyrum oxycyanatum ajánlható leginkább; Bachnak mindig sikerült vele a corneába oltott bacteriumokat megölni. Ostwald kísérletei nyomán azon következtetésre jut, hogy az intraocularis operatiókhoz szegődött fertőzés függ: 1. mindenekelőtt lencsetörmelékek jelenlététől, 2. a bacterium virulentiájától és 3. mennyiségétől. A conjunctivitisek bacteriologiájának már nagy irodalma van. A kérdés még korántsem sincs teljesen tisztázva, de talán nincs messze az az idő, midőn a conjunctivitis aetiologiáját a bántalom keletkezési módjából, egy, vagy kétoldalúságából, a Két szem megbetegedése közt lefolyt időből stb. a legnagyobb valószínűséggel lehet majd megállapítani. Hogy tisztán csak a boncztani és klinikai tünetek e czélra elégtelenek, azt a vizsgálatok egész sora igazolja. Ismereteink mai állása szerint a conjunctivának feltétlenül és feltételesen pathogen bacteriumait különböztethetjük meg ; előbbiekhez soroljuk a gonococcust, a Koch-Week-féle bacillust s a diplobacillust; utóbbiakhoz a diphtheria-bacillust, pneumococcust,
