Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-07-16 / 4. szám
1899. 4. sz. ORVOSI HE T ILAP-SZ E MESZE T 73 által feltételezett fénytörési szabálytalanságot cornealis vagy szabályos astigmatismus névvel szokás jelölni. A lencse szelvényeinek különböző tűrőképessége által feltételezett szabálytalan astigmatismus tárgyalását mellőzve, reátérek a gyakrabban előforduló cornealis astigmatismus rövid ismertetésére, mely a katonaorvos érdeklődését már azért is kihivja, mert egyes alakjai és fokozatainál a megfelelő javító üveggel jó látást hozhatunk létre. A szabályos astigmatismusnál a fénytörési különbségek a cornea görbültségének a különböző délkörökben való különbségei által okoztatnak. A cornea legnagyobb görbültsége rendszerint a függélyes délibben (meridián) van, mig a csekélyebb a vízszintesben. A délkörök, melyekben a görbültség maximuma (M), illetve minimuma (m) áll fenn: födéllöknelc hivatnak. Az astigmatismusos szemeknél, mint érintve volt, a fénysugarak sohasem egyesülnek egy pontban és ez okból a szemnek nincs gyűjtőpontja, hanem csak gyüjtötere. Hogy a retina már most a gyüjtötérnek milyen síkjába esik, ez a szem hosszabb vagy rövidebb voltától függ. A retinának a gyiljtötérhez való viszonya szerint lesz azután: 1-ször a szem minden irányban hypermetropiás, ha a gyüjtötér a retina mögé kerül; 2-szor myopiás, ha elébe jut. Beállhat azonban az az eset, mikor a retina a gyüjtötér hátsó síkjába esik s a szem egyik főirányban emmetropiás, másikban myopiás; ha pedig a gyüjtötérnek mellső határában áll, akkor egyik főirányban hypermetropiás, a másikban emmetropiáshoz; a gyüjtötéren belül azonban a myopia és hypermetropia kombinálódhatnak is. Az astigmatismusnak azon alakját, melynél a szem egyik főirányban emmetropiás, Donders egyszerű szabályos astigmatismusnak nevezi és ebből folyólag megkülönböztet: egyszerű hypermetropiás (As. h.) és egyszerű myopiás astigmatismust (As. m.). Összetett hypermetropiás astigmatismusról (H + Ash) szól akkor, ha a gyüjtötér a retina megett van, összetett myopiásról (II + Asm) akkor, ha a gyüjtötér a retina elébe kerül. Ha végre a retina a gyüjtötérnek mintegy közepébe jut: vegyes astigmatismusról van szó. A fődéllük fénytörési különbözete fejezi ki az astigmatismus fokát. Ha pl. az egyik déllöben E s a másikban II3 D. van, az As = 3'0 D; ha az egyik irányban II 2'0 és a másikban Hm3’0D. van, az As = l'ÖD. M2 és M3 esetében As = lD és végre, ha az egyik födéllöben Hm 2 és a másikban M 1 van jelen, akkor a vegyes As = 3D. ’ Hogy a felemlített astigmatismusos változatok közül melyik alak fordul elő leggyakrabban, erre nézve a vélemények szétágazók. Donders szerint az astigmatismus leggyakrabban társul hypermetropiához; Snellen és Burnett szerint leggyakoribb az egyszerű myopiás, Hulke és Green szerint: az összetett myopiás As. Az általam megvizsgált 61 astigmatismusos között volt: egyszerű myopiás 11, összetett myopiás 4, vegyes 7, a többi hypermetropiás As volt. Az astigmatismus többnyire mindkét szemen van jelen, előfordulhat azonban az az eset is, hogy csak egyikre szorítkozik, vagy hogy a két szemen különböző fokot mutat, vagy végre hogy födéllői ellenkező irányúak. A látásélesség megállapítása végett a sorozásokról vagy a csapatoktól katonakórházakba küldött egyikénél-másikánál előfordulhat, — talán nem is olyan ritkán — hogy a látásromlás okát a szem astigmatismusos voltában kell keresnünk. Statistikai adatok ugyanis azt igazolják, hogy az astigmatismus leggyakoribb a 20—25. életkorban. Az én 61 esetemben 16—33 éves korig találtam: 27 astigmatismusos egyént, a többi 16 éven aluli gyerek volt. Ennek a gyakoriságnak indokolását sok szerző abban találja, hogy a túllátásnál már a távolba nézés alkalmával állandó összehúzódásban van a ciliaris izom, mely a növekedő korral és az alkalmazkodási képesség csökkenésével lassankint kifárad, elernyed, s ha a cornea valamelyik főirányban amúgy is asymetrikus volt, idővel az astigmatismusra jellemző asthenopikus panaszok (olvasás és Írásnál a szemek gyors kifáradása, fejfájás stb.) fogják az astigmatismus magasabb fokának jelenlétét elárulni. De azt is láttuk, hogy az astigmatismus sokféle alakban kerül a vizsgáló szemorvos elé és ezen változatoknak valamely határozott irányban való felfedése és a foknak megállapítása után, azon kérdés eldöntése is a vizsgálat megejtésével megbízott katonaorvosra vár, hogy adott esetben az astigmatismus által feltételezett látásgyöngeség olyan-e, hogy a szolgálatképességet kizárja vagy javító üveggel odáig lehet korrigálni, hogy az eset a szolgálatképtelenség határán belül maradjon. A felvetett kérdésekre félremagyarázhatlan határozottsággal csak az a katonaorvos felelhet meg, a ki megfelelő szakmabeli jártassággal bir, a vizsgálati módszereket ismeri és azok helyes alkalmazásával tisztában van. Lássuk már most, melyek általában azon vizsgálati módszerek, a melyeknek segélyével az astigmatismus felderíthető, alakja és foka megállapítható ? Legczélszeriibb, ha a vizsgálatot ott kezdjük, — mint az a budapesti szemészeti klinikán dívó szokás — hogy a rosszul látásra panaszkodónak szemét elébb áteső fénynél (fokalis világítás) megtekintjük, mikor az esetleg jelenlevő közegi homályok s más zavarok, mint a látásromlás előidézői, azonnal szembeötlenek s azután fordítjuk figyelmünket a szem alakjára. Igen sok esetben ugyanis már a szem alakjából képesek leszünk annak fénytörö tulajdonságaira következtetést vonni. így a hypermetropiás szem hiányos fejlödésü, méreteiben akárhányszor tetemesen megkisebbedett (mikrophthalmus), a sclerotica csekélyebb görbültséget mutat és az egyenlítő táján hirtelen áthajlik, melyből rövid szemtengelyre lehet következtetni, a csarnok sekélyebb, pupilla kisebb és látszólagos kancsalság van kifelé. A myopiás szem egészben véve előbbre dűl, a szemhéjakat elődomborítja és szarúhártyája laposabbnak tünilc fel, míg az astigmatismus nagyobb fokainál a szemteke a délkörök görbülési határán párnacsücsökhöz hasonló alakúnak fog látszani. A további vizsgálatok során a vizsgálandót háttal az ablak felé ültetve, felszólítjuk, hogy az 5 méternyire felállított Csapodiféle táblán felrajzolt betűket („Látás-próbák“) felülről lefelé folytatólagosan olvassa le, vagy ha olvasni nem tud, a Csapodi által szerkesztett és különféle helyzetben levő alakokról mondja meg, hogy azoknak villaszerű háromága merrefelé néz, először az egyik s azután a másik szemével, miközben az egyik szem teljesen elfedve marad. Feltéve, hogy szabadszemmel csak ujjakat vészén ki vagy csak 1—2 sort olvasott le, megkísértjük elébb positiv, azután negativ üvegekkel, a leggyöngébbeken kezdve (+ 0'25; — 0'25 D.) a látást javítani. Ha czélunkat így nem érnök el, megkísértjük a szem elé helyezni a szüklikat, s ha most 2—3 sorral többet olvas az illető, jogunk van feltenni, hogy a szem astigmatismusos (a gyuladások és hegek után visszamaradt cornealis As. itt nem lesz figyelembe véve). A szabályos astigmatismus mértékének megállapítása tekintetéből kétféle irányban fogjuk a vizsgálatot folytatni: 1-ször a födéllök irányát kell meghatároznunk; 2-szor a födéllök fénytörése közötti különbséget, illetve az As. fokát. A kitűzött czél elérésére nézve a vizsgálati eljárások kétfélék: functionalis (subjectiv) és objectiv vizsgálati módszerek. A functionalis vizsgálati módszerek azon kísérleti eljáráson alapulnak, melyekkel Young, Airy és mások saját astigmatismusokat akarták meghatározni. I. A functionalis módszerek a következők: a) Donders ajánlata szerint a födéllök meghatározása akkép eszközölhető, hogy az ablak egyik üvegtáblájára közepén átlyukasztott lapot helyezünk s az astigmatismusos szemű egyénnel a nyílást nézetjük. A mely irányban a nyitást elhúzódottnak fogja látni, lesz az első s a kereszteződésben a másik fődéllő. Ha az így talált födéllök irányában a stenopaeikus rést először függélyesen állítva helyezzük a próbaszemüveg foglalatába, miközben a másik szemet elfödve tartatjuk s a látáspróbákat 5 méternyiről olvastatjuk s a látásélesség így nyert eredményét feljegyezve, a rés elé convex üveget tartunk s azt találjuk, hogy a látás javult; a legerősebb convex üveg fogja a délkörre nézve a fennálló hypermetropia fokát kifejezni. A rést vízszintesre állítva, ugyanezen sorrendben fogjuk a másik födéllő fénytörési állapotát kipuhatolni. Ha a convex üveg nem felelne meg, concav üvegekkel kell megpróbálkoznunk. Azon leggyöngébb concavüveg, a mely a látást javítja, fejezi ki az egyik vagy másik födéllöben fennálló myopia fokát s az elolvasott sor a látásélességét. Ha valamelyik födéllöben a rés elé tartott positiv üveget nem fogadja el és negativ nem javít, ezen délkörre nézve emmetropia áll fenn, Például;
