Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1899-07-16 / 4. szám

72 1899'. 4. sz. ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZ E T akkor a spectrograph álás közvetítésével azon helyzetbe jutunk, hogy exact photochemiás úton az oldatrétegek színváltozásáról, a mennyiben a physikalis folyamat jön kérdésbe, számot adhas­sunk. Általában is a gázok, folyadékok és átlátszó szilárd testek színezésének megítélésére szolgáló physikalis alap meg lesz teremtve.1 Ha nem ezt az útját a vizsgálásnak követjük, hanem az átlátszó testeket és rétegeiket csak valamely még oly tökéletes színskálával hasonlítjuk össze, akkor az egyéni személyes szín­­ítélkezés tévengéseitől el is tekintve, ingatagabb eredményeket kapunk. Ekkor ugyanis az általános világításnak és a fény­­szétvetéseknek nehezen ellenőrizhető belejátszásával bonyolódik a helyzet. Egyszersmind a színellentétek, mint színérzéseinkben jelentős tényező, álnokul hamisító befolyást gyakorolhatnak.1 2 Sőt még az emlékezéstől és annak befolyásától sem meneked­­hetiink eléggé. A színezésnek a megtekintés útján megállapítása a gya­korlati életben elsőrendű jelentőségét sohasem fogja ugyan veszíteni, hanem ha a kisérő körülmények szerint a tudományos kérdéstétel megindítva és jól körülírva van, a megfelelés lehető fog lenni a nélkül, hogy közben ismét alanyi meghatározások­hoz folyamodni kelljen.3 * * * * * 9 A vizsgálási eljárás által, a hogy azt leírtam, a színkér­­désekben megbízhatóbb physikai alapvetés érhető el mint eddig. Ismereteink a színekről majdnem mind élettani búvár­­latokból származnak noha physikai segédeszközökkel. De a physikalis bázis nincs kiépítve és csak a színkép vonatkozásos részeivel összehasonlításokra szorítkozik. A hullámlengéseknek objektív, azaz tisztán physikai hatását még nem tudták kimu­tatni, még kevésbbé számokban kifejezni. A photochemia kifej­lődésével teljes physikalis biztosság fog a bevágó adatok szer­zésében eléretni. A színtan egy észszerűen felépülő fény hatás­­tannal (photologiával) fog kapcsolatba lépni és ez meg fogja szüntetni az eddig kényszerű, de félszeg helyzetet, hogy a fénylengések tényleges hatásának ismerete nélkül kellett a színélettant általában és a kiegészítő szinérzések tanát külö­nösebben kifejleszteni. Astigmatismus és vizsgálati módszerei katonaorvosi szempontból. Irta: Binder Emil dr., ez idő szerint a budapesti egyetem szem­klinikájára vezényelt ni. kir. ezredorvos. A közös hadseregből és a monarchia mindkét felében fenn­álló honvédcsapatok állományából, a szolgálatképtelenek gyanánt kiválasztottak között elég nagy számát találjuk azoknak, a kik a látás élességének csökkenése és a fénytörő közegek rendelle­nességei miatt bocsáttatnak el. A közös hadsereg által évenkint kiadott „Egészségügyi statistikai évkönyv“ (a m. kir. honvédség ez idő szerint még nem értékesítette hasonló alakban és czél­­ból, a csapatok és intézetek részéről szerkesztett beadványokat) összeállításai szerint pl. 1896 és 1897-ben a látás élességének csökkenése (ebben benne foglaltatnak a gynladások által feltéte­lezett vagy ezek után visszamaradt hegek, homályok és törö-1 Felületszínezések ügyében (átlátszatlan szilárd testek) a vissza­vetett fényt és a nagyon vékony rétegeken áteresztett fényt lehetne spectrographálni és a kettőt összehasonlítani, noha ez a nehezebben megoldható része a felvetett kérdésnek. 2 W. II. Vogel azt mondja (Hb. d. Phot. 1894. II. 249), hogy az ellentétes színeknek most uralkodó egész tana az újabban felismert tényeknek nem állhat helyt. És valóban meglepő észleleteket közöl, melyek könnyen ellenőrizhetők. A barna színezés is főként ilyen alapon áll, azaz nem spectralis, hanem felületi szín. 3 Már ajánlottuk, hogy szemészeti gyakorlati czólokra a spectro­graphálást mindig ikercsík alakjában végezzük úgy, hogy a fényforrás spectruma az elnyelési színkép mellett álljon. Ha ez nem lehető, legalább közvetetlen egymásután és egyenlő körülmények közt szinképezzünk. Ha a II. táb. 31. sz.-tól folytatólag álló, mintegy 10 színképet, a színes üvegek spectrumait megnézzük, feltünhetik, hogy milyen kevés ítéletünk lehetne a tárgyban az égfényes külön színképcsiknak hiánya esetében. Egyedül álló fényképes spectrum alig fejez ki valamit. Ha a hasadék a gépen csak 9 mm. hosszú, akkor csak vékony tárgyak helyezhetők a hasadék felére. Kívánatos, hogy a hasadékot hosszabbra készítsék, legalább 15 mm.-re, mint Steinheil tette volt, közegi rendellenességekkel összefüggésben álló látászavarok is) miatt elbocsáttatott: 249; a rövidlátás nagyobb foka miatt: 239 és túllátás miatt: 60 egyén. A látás élességének csökkenése czimén, mint gyíínév alatt vannak összefoglalva, a rövid- és túl­látás főbb alakjaitól eltérő, de a refraktionalis rendellenességekhez soroló egyéb törőközegi anomáliák is, mint az anisometropia és astigmatismus s ennélfogva nem lehet kivenni, hogy speciell az astigmatismus mennyiben adott okot és hány esetben a fegyveres szolgálat aluli felmentésre ? Ep ilyen zavarban hagy a védtörvény végrehajtására vonatkozó utasítás I-sö részéhez kiadott 3-dik számú mellékletben foglalt s a védkötelesek orvosi megvizsgálását tárgyazó külön utasítás, mely 1-sö almellékletében, a látás tehet­ségének vizsgálatánál, főképp a myopia mikénti megállapítására terjeszkedik ki s jelöli meg a rövidlátásnak azon magasabb ha­tárát, mely a fegyveres szolgálatra való alkalmasságot kizárja. A látás élességének megállapítására nézve az utasítás álta­lában akkép intézkedik, hogy a sorozó-bizottságban működő katonaorvost, fökép idökimélés szempontjából, de meg azért is, mert a látástehetségnek korrekt megállapítása a kedvező világos helyiségen és több szemészeti eszköz alkalmazásán kívül, szak­szerű ismereteket és jártasságot kíván, felmenti a körülményezett látásvizsgálatok eszközlése alól. Egyben kimondja, hogy a hyper­­metropia vizsgálata, javító üveg rendelése czéljából többé-kevésbbé felesleges, mert a 21—24 éves korukban sor alá kerülő védköte­lesek amúgy is olyan jó alkalmazkodási képességgel bírnak, hogy egyaránt jól látnak úgy rövidebb, mint nagyobb távolságokra. Mindazonáltal a sorozás színhelyén bizonyos esetekben a pana­szolt rövidlátást illetőleg vizsgálatot kell eszközölni, a mely czél­­ból 4 darab concav üveg: —10, —3'25, —2'50 és —1'75 D. áll rendelkezésre. A vizsgálatokból nyert eredmény azonban a legtöbb esetben kétes értékű, mert a látásélesség kiderítésénél subjectiv kijelen­tésekre lévén szorulva, sem a fokra nézve, de igen sok esetben még a panaszolt látászavar milyen természete felett sem fogunk határozottan nyilatkozhatni. Ezen okokból kifolyólag a védkötele­sek részéről felhozott panaszok, melyek a látás gyöngeségére vonatkoznak, vagy a látástehetségnek vizsgálata közben az agrá­­válás gyanúját ébresztő esetek, alapos voltukat illetőleg a katona­kórházakban lesznek közelebbről mérlegelve és úgy az alak, mint a fokra nézve szakszerű vizsgálati eljárásokkal és eszközökkel megállapítva. Az ilyen kétes természetű és a sorozás színhelyén meg nem állapítható esetek közé tartoznak az emberi szemnek azon vele­született hibái és szabálytalanságai, nemkülönben töröközegeinek rendellenességei is, melyeknél a látás úgy közeire, mint távolra rossz és sem convex, sem concav üvegekkel határozott látásjavu­lást létrehozni nem tudunk. A szem rendellenes alkotásának ezen itt megbeszélendő csoportjánál a fénytörö közegek nem egyenlően törik meg a fényt, a mennyiben pl. a lencse kiillős szelvényei által a fénysugarak nem is egy pontban és nem egy és ugyan­azon tengelyen egyesíttetnek és a cornea sem bir minden irány­ban egyenlő fénytörö képességgel. Ennek azután az lesz a köz­vetlen folyománya, hogy a retinán nem pontszerű (a = privati­vum, tiny fia —= pont) éles, hanem elmosódott szóródásos kép fog megjelenni. A normalis szem sem mentes egészen a fénytörö közegek szabálytalanságainak bizonyos fokától. így ismerjük a physiolo­­gikus astigmatismust és a szemnek spherikus és chromatikns el­térésében nyilvánuló szabálytalanságait. De ezek a normalis szemnél oly csekély mérvben érvényesülnek, hogy a látás élességét lényegesen meg nem változtatják. Ha azonban a fénytörő közegek physiologikus szabálytalan­ságai nagyobb fokot érnek el, ha a lencse egyes szelvényei külön­­külön nagyobb fokban törik meg a fényt és a cornealis görbiiltség mintegy kórosan fokozódik, ebből, mint említve volt: a fénynek is kisebb-nagyobbfokú eltérítése idéztetik elő, mely alatt a korrekt látás is észrevehetően és érezhetően szenvedni fog. A tárgyakat az ilyen szem elhúzódottaknak és eltorzultaknak fogja látni (astig­­matismusos amblyopia). A szemnek azon állapotát, melynél a fény eltérítése a lencse boncztani szerkezetének tökéletlenségével függ össze: szabálytalan astigmaüsmusnak hívják, míg a cornea rendellenes görbiiltsége

Next

/
Thumbnails
Contents