Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-07-16 / 4. szám
70 ORVOS! HETILAP — SZEMÉSZET 1899. 4. sz. ibolyába nyúlik, csak G-töl H-ig van nagyobb emelkedés. A szinmagyarázás tekintetében a narancsos a rézsútosan emelkedő hely szerint, a szürke különböző foka a haránt rész emeletszerü össze- j rakásából vezetendő le. Ha a vázlatnak ezt a képét a többivel i egybevetjük, új rejtély előtt állunk. Az imént még a görbék haránt megindulását vettük igénybe a barna színezés kimagyarázására. íme, most a görbék haránt elnyúlását az egész színképen végig megtaláljuk, annyira, hogy mellette minden más jelenség mint látszólag mellékes, háttérbe szorul. A barna szín most jól érvényesülhetne, ha csak ezen múlnék. Pedig az anyag színében a barnának nyoma sincs. Megkisérlek magyarázatot. Talán azért nincs itt barnaszín, mert hozzá a vörösnek (és esetleg toldalékainak) túlsúlya egybekötve az intensitás visszamaradásával szükséges. Itt azonban ez a visszamaradottság az érzésünkbeli keveredésre értéktelenné lett, mert az egész színképben uralkodóvá vált. így azután a barna helyett csak elkomorult narancsszín kerül ki érzésünkben. Az előző esetekben is már feltűnhetett, hogy a barna színérzés csak ott keletkezett, a hol a vázlatokban a görbének lapos megindulása volt nagyon kifejezett, lapos és nyújtott végződés azonban hiányzott. A hol a színkép színes részében a görbének kifutása is lapos volt, ott nem találkoztunk barna színezéssel. 1 Érdekesnek gondoltam bemutatni, hogy vannak meredek határú és egészen elterült határú absorptiók; a közlőitekből pl. a nitrobenzol és az ol. animale Dippelii ilyenekkel bírnak; ezek alakjának vegyese a fraxiné és a kreosoté; és azok alakjának közepese az aniliné. Visszatérek az általános tárgyalásra. Ha valamennyi itt közlött vázlatot áttekintünk, azt találjuk, hogy az elnyelés határa lehet hirtelenül teljes, lehet hosszan elnyúló, lehet fogyó és növekedő gyorsuló módon. Az elnyelési határvonal tehát 4 typust mutathat, mint az ábra 1—4-ig érzékíti. Sávoknál, milyent a fluoresceintől származni lát" tunk, a leszálló túlsó oldal is számít, tehát a typusokal még az 5., 6., 7. alakokkal kiegészíteni kell. Több lehetőség nincs. A 2-ik typus ritkán fordul elő magában, sőt hogy éppen a H vonalon álljon, mint azt keresem, az szerfelett ritka. Mindenféle vegyülése a typusoknak a közönséges. Ha a színgörbéket az 1. ábrán megnézzük, feltűnik, hogy majdnem minden görbe balról jobbra leszáll, hogy továbbá leginkább ott hajlik le, a hol a színváltozás a legkisebb, és hogy az irány általában az elnyelési görbék átlagos irányára merőleges. A színgörbék az elnyelési görbék ellentétes kiegészítői. Ez nemcsak a törvényesség benyomását teszi, hanem valószínűen nem is más mint graphikus, tehát mértani kifejezése annak, hogy az elnyelés a hiányzó fényben, a színezés a megmaradt fényben — mind a kettő a beeső fény összességéhez váló viszonyuk szerint — fokozati kifejezésüket találják. Az elnyelés és a színezés reciprok értékek. Summájuk a beeső fény maga. A mi eseteinkben ez ugyan nem pontosan talál, de az alapul szolgáló meghatározásokba is pongyolaságok, sőt elvi hibák keveredtek. A színezést nem átesőleg állapítottuk meg, hanem az anyagra reá nézve, holott az absorptiós görbe áteső fényt képvisel, hiszen a spectroskopba néztünk és a fényt az anyagon át juttattuk szemünkhöz színbontott állapotban. 1 2 De nem lehet félreismerni, hogy elvben is a meredek színgörbéknek fekvő elnyelési görbék és viszont felelnek meg. A triphenylmethant éppen ezért nem is lehetett itt szóba vagy rajzba hozni. A H vonalnál meredek határral nyel el és színgörbéjét a Radde-scala alsó határvonalán kellene végig húzni, mert színtelen. Szintúgy áll a dolog a mellékleten közlött 1 Semmit sem ragaszkodom ezen színmagyarázásaimhoz. Ha ki jobbat tud, szívesen elfogadom. 2 És ennek szemmértékkel megbecsülése nagyon ingatag. Legkevésbbé sem merem állítani, hogy a rajzolt görbék mind természetűnek. De a más leméréseiben sem bíznám meg. Csak a fényképezés ad alapvető adatokat, mint mindjárt szóba fog jönni. 2—26. sz. színképek anyagjaival, azaz csak az ott említett töménységű oldataikkal. A színváltozás (metachromia) és a réteg között a viszony az anyag szerint különböző lehet, de legtöbbször a 3—6 mm. rétegben mutatkozik a színben a feltűnőbb ugrás, míg 10 és 30 mm. rétegek egymástól már alig szoktak színben különbözni. Az 1 mm. rétegen át közönségesen még teljes visusunk érvényesülhet, sőt a réteg sokszor egészen színtelen. Az éküvegnek a fényhasadék előtt gyors végigmozgatása az absorptiónak rétegek szerint való egész menetelét plastice mutatja és a fontolgató lassú megnézés kiegészítésére, sőt ellenőrző elbánásnak általában ajánlható. Minthogy a sárgálló emberi szemlencsét is fényáteresztésre vizsgálni készültem, ezért itt is mint határértékű rétegeket 1 és 3 mm.-t vettem. A 6, 9, 12 mm. réteg azután természetes lépcsőzésnek volt választható. Ráadásul még a palaczkbeli vastag réteg is szolgálhatott. 1 A világítás neme nagyon határoz. A készülék dispersiója az arányokat változtatja. Hullámhosszak lemérésére fényelhajlási színképpel (Interferenzspectrum) kellene dolgozni, és lemezeket hosszan exponálni. így az a nagy előny támadna, hogy az elnyelési határvonal előtt és mögött álló területeket lemérni és arányba állítani lehetne, a mi anyagul szolgálna a tanulmányra. A színmeghatározásokat (1. ábra) feleső fényben tettem, és az üvegsejt megfelelő helyeit keménypapírba vágott réseken nézegettem. így kellett tennem, mert már a főjelentés adatai egynemű eljárásra köteleztek, de meg az anyagok köztudatú színét kellett irányadóul vennem, hogy könnyebben megértessem. Szabad hangsúlyoznom, hogy hasonló vizsgálatokhoz az áteső fényben mutatkozó szín vétessék mértékül; ezt kívánja a tudományos józanság, több fontos okból. Az elnyelési színképet az áteső fény adja, tehát az áteső fényben mutatkozó színezését az anyagnak lehet csak az ilyen színképből magyarázni. Színes pápaszemeknél is az áteresztett fény jöjjön számba, mert ezt fogja a szemüvegviselője érezni. A feleső fényben vizsgálás azért kerülendő, mert az ilyen fényben mutatkozó színbe idegen elemek vegyülnek és rajta módosítanak: az anyag mögötti háttér és a róla történő visszasugárzás; az átalános légköri világításnak és még a környezet tárgyairól is a reflexfénynek oda vetődése; sőt az egyéb tárgyak színellentétei is belejátszanak. Az utóbb említett körülmények az anyag saját színéhez a telítés tényezőjét (a fehéret) csatolják és esetleg Ítéletünket teljesen meghamisítják.2 Ha tehát az elnyelési színképet Ítéletünk alapjául venni akarjuk, az anyagnak szabad szemmel nézett színét csak két tényező segítségével szabad meghatároznunk: a színezet (Farbenton, Radde 1—42) és a színvilágosság (Farbenhelligkeit, Radde a—v) tényezőivel. A harmadik tényezőnek, mely különben folyton szerepelni szokott, t. i. a szín teltségének (Farbensättigung) kizárva kell lennie. Ha már sárga tárgyak érdekelnek, az ásványok sárga színe is ide tartozik. Az ásványok színezésének kimagyarázása sem a legtökéletesebb eddigelé. Dolgoznak rajta, de sok a bizonytalanság és a kétely. 3 Most még az ilyen vizsgálatoknak, mint az itt végezettek, elvi oldala marad fejtegetni való. A rétegeknek fényáteresztésére menő vizsgálat a gyakorlati pápaszemes ügyben talán elég jól megállja a bírálatot, azonban ezen vizsgálatoknak a szoros tudományos értékesítés czéljaira, különösen, ha velük az anyag szerkezetét felismerni 1 Folyadékok hatalmas rétegeit még alig vizsgálták a fényáteresztésre. Légkörünkről vannak jócskán adatok, — de hogy milyen fény van fölöttünk a légkörön kívül, nem lehet megtudni. Valószínű, hogy végtelen kicsi lengések is vannak benne, melyekről fogalmunk sincs. 2 V. ö. Helmholtz, Phys. Optik. II. kiadás, 322 1. 3 Érdekes közlés volt róla a Természettudományi Közlöny 1898. januári számában. 4. ábra.
