Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-05-28 / 3. szám
ORVOSI HETILAP SZEMÉSZET 1899. 3. sz. 62 a tünetek nem változtak, az üvegtesti homályok csaknem teljesen feltisztultak, a retinavérzés eltűnt, helyén kevés pigment maradt. A papilla melletti képződmény minőségét az 1. ábra mutatja. A papilla maga még mindig vörös, kissé elmosódott határú, alsó szélén egy 11 /á papillányi élénk sárgás-fehér, kissé dudoros, éles határú félgömbalakú csomó vun, a mely a retina síkja fölé 5—6 dioptriányira (körülbelül 2 mm.) kiemelkedik s az aláfelé induló retinaerek kezdeti részét takarja. Ezen csomó felfelé egy kihegyesedő nyúlványt bocsát, alul pedig egy foszlányos szürke libegő hártya nyúlik ki belőle. A szem látása 5/20. A beteggel a maradék üvegtesti homályok feltisztítására 3 gm.-os higanykenöcsbedörzsöléseket végeztettünk. Nehány hónap múlva az üvegtestben a leirt csomó előtt több apró élénk fehér, csaknem csillogó pikkelyszerü képlet fejlődött ki, melyek azonban a fötömeggel nem látszottak direct összefüggésben állani. Látása ismét 5/3o-ra romlott. Mintegy V3 éve elmaradt a rendelésről. II. eset. P. András, 28 éves kovácsnak kalapálás közben hideg vasszilánk ugrott bal szemébe. Látása azonnal elveszett, szeme fájdalmas lett. Orvosa sikertelen kísérletet tett a vasdarab eltávolítására. A klinikán jelentkezésekor a szemen nagy izgalmi tünetek látszottak. Oedema conjunctivae, ciliaris belöveltség. A sclerában alul belül 1 cm. hosszú függélyes irányú vonalas seb, a melynek felső vége a corneaszéltöl 3 mm. távolságra van ; a seb fölött a kötöhártya összefeküdt. A csarnokvíz kissé zavaros, az iris lobos, a pupilla szűk. Tükörrel a szembe belátni nem lehet. Kötés, meleg borogatások és atropin-kezelés mellett a szem 3—4 hét alatt megbékült, látása megjavult. 6 héttel a sérülés után a szem teljesen halvány, a töröközegek tiszták, a pupilla atropintól maximálisan tág, a sclera-seb helyén finom szürke vonalas heg van s a szemfenék belső alsó quadransában a 2. ábrán lerajzolt kép látható. Két aláfelé húzódó retinalis ütőér között egy ívelt oldalú háromszög alakú fehér terület látszik, a melynek föalkatrészét egy vaskos kiemelkedő kékes-fehér köteg képezi, a mely az egyik ütőeret takarja. A köteg felfelé mindinkább szélesebb s egyúttal laposabb is lesz s végül két ágra oszolva megszűnik. Az orr felé eső ág még szintén a retina fölé emelkedik, a halánték felé eső a retinalis ütér alatt nyúlik el. A kötegen és mellette néhány kis cseresznyepiros csíkos vérömleny van, körülötte a chorioidea festenye erősen zilált, tőle aláfelé egy élesen határolt pigmentfelhalmozódás van ugyancsak az érhártyában. A papilla n. opt. igen vörös, elmosódott határú, az aláfelé menő retinaerek jelentékenyen tágultak, kanyargósak. A szem látása 5/is. A beteget másodízben 1899. április 14-dikén láttuk, tehát 10 hónappal a sérülés után. Szeme mindig fájdalmatlan volt, látásromlásról nem panaszkodik. A szemfenék képe, mint azt a 3. ábra mutatja, lényegesen megváltozott. A fehér kötegnek vaskos alsó szára keskenyebb, zsugorodott, az orri oldal felé levő ütőér egész lefutásában szabadon fekszik. A képződménynek többi, a 2. ábrán lerajzolt részei is, részint egészen eltűntek, részint jelentékenyen megkisebbedtek. Azonban a megmaradt részből egy élénk fehér színű vékony (2 vena vastagságú) köteg húzódik rézsutosan fel- és kifelé a retina felszínén végig. A köteg az összes útjába kerülő erek felett megy el, egy helyen egy kis ágat bocsátva, irányt változtat s a vena tempor. inf. legfelső ága fölött finoman elszálasolva az ép retinában elvész. Az erek kevésbbé teltek, egyenesebb lefutásúak. A papilla képe nem változott. A látás 5/ao. A kórlefolyásból és a szemfenéki képekből világos, hogy az elváltozásokat mindkét betegnél a szembe hatolt vasszilánk okozta. Az 1. esetben egy igen apró nagy röperövel bíró vasdarab a corneán, irisen, lencsén és iivegtesten|áthatolva, a papilla alatt a retinába fúródott s ott aránylag rövid idő alatt a leirt kötöszöveti burok képződött körülötte. A 2. esetben az idegen test a behatolás helyén akadt meg a szem burkaiban, de minden esetre a retinát is megsértette. Kötöszövetes burok itt is képződött. Magát az idegen testet egyik esetben sem láthattuk közvetlenül. A mi bennünket az elég ritkán előforduló szemtükri képen kiviil föképen érdekelhet, az a prognosis. Tudjuk, hogy a szemsérüléseknek még ilyen rendkívül kedvező lefolyása mellett sincs a szemnek sorsa biztosítva. Igaz, hogy Hirschberg1 két esetet észlelt, a melyek egyikében 16, másikában 19 évig volt vasdarab a szemben, a nélkül, hogy a látás ezen idők alatt megromlott volna — de hozzáteszi, hogy 1 Hirschberg: Magnetoperation in d. Augenheilkunde.
