Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)
1899-05-28 / 3. szám
1899. 3. sz. ORVOSI HETI L A P — SZEMÉSZ E T. 51 állatfajoknál nagy a különbség. Ezt különösen Holtzmann93 derítette ki, a ki madár, nyúl, béka, macska és kutya ciliaris dúczait vizsgálva, legalább bizonyos állatfajokra nézve újból Schwalbe álláspontjára helyezkedik, ki a dáczot, mint említettem, spinalis jellegűnek tartotta. Bennünket első sorban az érdekel, hogy magasabb rendű emlős állatot ciliaris dúcza mindenek szerint sympathias jellegű. Még egy lépéssel tovább mehetünk Bernheimer93 kísérletei alapján, melyek kiderítették, hogy majomnál e dúczban nemcsak az irishez s corpus ciliarehoz menő rostok erednek, hanem a corneához menők is. 0 ugyanis, azon czélból, hogy a ganglion ciliare sejtjeiből kiinduló idegrostok csakis az irist és a corpus ciliaret idegzik be, majom corneáját a Descemet-hártyáig galvanocautherrel elroncsolta. 11 -ik napon megölte az állatot s a ciliaris dúczot Nissl szerint vizsgálta. Az ép oldal dúczában nem volt elváltozás, míg a roncsolt cornea oldalán a sejtek egy része (nem valamennyi) nagy fokú degenerálást mutatott. Ebből azt következteti, hogy a majom ciliaris dúczában a corneához menő rostok is erednek. Vizsgálatait más czélból végezte s így e jelenségre nagyobb súlyt nem fektetett. Ha azonban igaz az, hogy a ciliaris dúcz sympathicus jellegű s hogy a trigeminus érző rostjai csak áthaladnak rajta, akkor ezen sorvadó pályák a cornea táplálkozását befolyásoló rostok lehetnek! Mindezek alapján elég okom van felvenni, hogy az ember valódi keratitis neuroparalyticájának oka a ciliaris dúczban székel. A trigeminus rostjai a dúczon csak átmennek, ezért a Gasser-dúcz vagy a törzs átmetszése csak érzéketlenséggel jár, a dúczban vagy a corneán változást nem idézhet elő. Ellenben a cornea érzékenysége szenvedhet s tényleg szenved is, ha a dúcz megbetegedik. Felfogásom mellett még a következőket hozhatom fel: a bántalom néha egyoldali, minek oka a dúcz localis bántalma lehet (a 8. számú esetemben vérzésre gondolhatunk), de legtöbbször kétoldali s rosszul táplált, lesoványodott egyéneken fordul elő, minek oka a ciliaris dúcz sejtjeinek érzékenysége. Ezt pedig Claude Bemard (mérgezés), Magendie és Nettlcship (éheztetett kutyákon cornea necrosis) és Langendorff (oculomotorius izgatás) kísérletei tényleg bizonyítják. Ugyancsak érvül hozhatom fel Krause 94 azon esetét, a melyben a 62 éves trigeminus neuralgiában szenvedő férfi nervus supraorbitalisát Thiersch szerint kicsavarta, az eredmény a cornea és conjunctiva anaesthesiáján kiviil súlyos keratitis volt, mit ő úgy magyaráz, hogy a kiszakítás a nervus nasociliaris elágazási helyéig sikerült. Minthogy azonban a conjunctiva és cornea érzéketlensége más hasonló esetekben nem okozott bajt, lehetséges, hogy a keratitis oka a ganglion ciliare sérelme volt. Hasonló esetről Kretschmer95 és Langenbeck99 is tesznek említést. Továbbá Parísotti97 esetét is értékesíthetem. Ez egy 9-dik hónapban terhes, lesoványodott asszonyra vonatkozik, kinek keratitis neuroparalyticája corneára szorítkozó anaesthesiával s mydriasissal járt, szóval a ciliaris dúczban eredő vagy áthaladó rostok bántalmával. Végül felfogásom támogatására hatalmas érvet látok azon álláspontban, melyet Jendrássik 98 az arczsorvadással szemben elfoglal. Szerinte ezen bántalom helye a fej együttérző ganglionjaiban rejlik. Sőt olyan esetet is ismer, a melyben a hemiatrophia facialis keratitis neuroparalyticával egyidejűleg fordul elő. Az, hogy a neurectomia optico ciliaris az esetek túlnyomó számában nem okoz a corneán trophikus elváltozást, nem szól felfogásom ellen, mivel, mint azt már Schmidt-Rimpler 99 hang-82 Untersuchungen über Ciliarganglion und Ciliarnerven. Schwalbe Morphologische Arbeiten. I. 114. 1896. 03 Ein Beitrag zur Kenntniss der Beziehungen zwischen dem Ganglion ciliare und der Pupillarreaction. Archiv für Ophth. XLIV. 526. 94 A 45-dik sz. a. idézett munkában. 05 Keratitis neuroparalytica und Panophthalmitis nach einer iVeurectomie des nervus infraorbitalis. Centralblatt für Augenh. 1880. 65. 80 Előbbi helyen idézve. Berlin. Klin. Wochenschrift. 1868. Nr. 48. 97 Cheratite neuroparalytica. Gaz. med. di Roma. XX. 25. 1894. Jahresbericht f. Ophthalmologie. XXV. 1894. 332. 08 Az arczsorvadásról. Orvosi Hetilap. 1897. 411. 99 A 61. b) sz. alatt idézett munkájában. súlyozta, semmi bizonyítékunk sincs, hogy az összeköttetés teljesen és maradóan megszűnt. Sőt azon körülmény, hogy e műtét után Schmidt-Rimpler 100 a corneában ép idegeket mutatott ki, valamint az is, hogy a cornea érzékenysége sem szokott megszűnni, még kevésbbé maradóvá válni (Schweigger,101 Scheffels) 102 épen az összeköttetés fenmaradása mellett szól. Viszont olyan esetek is ismeretesek, a melyekben a cornea a resectio után szenvedett (Scheffels). A mi most azon kérdést illeti, hogy milyen alkalommal betegedik meg a ganglion ciliare, eseteim két aetiologikus momentum felvételére jogosítanak, az egyik a cachexia (6. és 7. esetem), a másik localis vérzés (8. eset). A cachexia forrása azután a rossz táplálkozás (ophthalmia braziliana, az orosz gyermekek keratonecrosisa), veleszülött betegségek (keratomalacia infantum) vagy betegség és rossz táplálkozás együtt (pellagra). A vérzés vagy a vér, vagy az érfal megbetegedésének következménye lehet. Conclusiók: 1. Azon keratitis suppurativa oka, a mely állatok szemén a trigeminus átmetszése után, emberekén a trigeminus sérülése, összenyomása, betegsége vagy resectiója után, valamint facialis paralysis kapcsán keletkezik, teljesen azonos bántalom s oka infectio. Ennek forrása vagy a kötőhártyazsák, még gyakrabban a könytömlö vagy érintés útján bejutó külső fertőzés. Az infectiót elősegíti az érzéketlenség folytán keletkező kiszáradás s a traumák ellen való védekezés csökkenése. 2. Az ember valódi keratitis neuroparalyticájának, továbbá az ezzel azonos keratomalaciának s keratonekrosisnak oka a ganglion ciliare sejtjeinek degenerálása, ezt pedig cachexia, localis vérzés vagy sérülés idézheti elő. A keratitis neuroparalytica kérdését igyekeztem elfogultság és előzetes állásfoglalás nélkül vizsgálat tárgyává tenni, mert Locke-xsd azt tartom, hogy legjobb út az igazsághoz jutni, ha az ember a dolgokat úgy vizsgálja meg, a mint azok valóban vannak s nem következteti, hogy olyanok, a milyenek elképzelésére mások tanítottak. S ezt, megvallom, igaz élvezettel s örömmel tettem; nemcsak azért, mert a dolog természeténél fogva olyan szellemek mint Claude Bemard, Gudden és Graefe dolgozatával kellett foglalkoznom s az ő eszmemenetüket követnem, hanem azért is, mert újból s újból meggyőződtem, hogy a magyar tudományos irodalom hazai talajon állva is képes volt exact becsű munkákat producálni s hogy mai törekvésünk alapjául a 70-es évek Balogh Kálmán által megjelölt irányát kell választanunk! Következtetések az ibolyán túli fény elnyeletésére tett vizsgálatokból. Schulelc Vilmos tanártól. (Melléklettel.) 1. A felállított követelésnek, hogy a hyperibolyás fény épen a H vonalnál elvágassék, ásványos anyagok nem felelnek meg, azonban szerves itt vizsgált anyagok1 közül többen nagyon jól. 2. Állandóan használható mindenek felett a triphenylmetkan oldata xylolban. Változatlansága a fényben ugyan I nem feltétlen, de mégis jól kielégítő. Csak sok hónap múltán I mutatkozik egy nagy üveget töltő oldatában épen csak észrevehető gyengén barnássárgáló színesedés ; hogy több év után hogyan válnék be színetlensége, azt eleve tudni nem lehet. Azonban 1 gr. triphenylmethant óraüvegen Bunsen-égő fölé téve, az hamar sűrű folyékonyra megolvadt és 1li óra múlva ! nyomtalanul elpárolgott. Más napon finom por alakjában el- I lepte a tárgyakat. Tehát csupán a halmazállapot változott. 100 Beitrag- zur Aetiologie und Prophylaxe der sympathischen Ophthalmie. Archiv für Ophth. XXXVIII. 1. 199. 101 Über Resection der Sehnerven. Archiv für Augenh. XV. 51. 1885... 102 Über Sehnervenresection. Klin. Monatsbl. für Augenh. XVIII. I 197. 1890. 1 L. „Szemészet“ 1899. 2. sz. Minthogy ama közleményre kell ! folyton hivatkoznom, azt röviden „főjeleutés“ czime alatt fogom tenni.
