Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1899-05-28 / 3. szám

1899. 3. sz.

52 ORVOSI H E T I L A

Ez legjobbat enged az állandóságra következtetni. Az ibolyás színjátszás, ha zavarna, niírobenzolból egy csekélységnek hozzáadása által megszűnik. Idővel magától is elenyészik.

3. A czélnak megfelelő más anyagok: nitrobenzol alkoholban 1 a 20-hoz; anthracen benzolban 1 a 150-hez; quercitrin alkoholban 1 az 500-hoz.

►. 4. Félig-meddig használhatók a chinin bisulfuricum 1 a 14-hez víz és alkoholban mint 2 az 1-hez ; chinidin sulfuricum vízzel mint 1 a 20 hoz sósavval megsavanyítva; quercetin alkoholban 1 a 2—5 ezerhez ; aesculin (aethyl-) alkoholban vagy methylalkoholban 1 a 100-hoz és egy csepp (növény-) savval színjátszásától megfosztva; fraxin 1 a 120-hoz víz és alkoholban mint 4 az 1-hez; phenantren benzolban mint 1 a 100—200-hoz; petrol sárgállós színben; phloridzín alkoholban mint 3 a 10-hez, vagy keskenyebb kamarákba 4 a 10-hez.

5. Mellékesen jönnek számba némely világossárga olajok mint az ol. citri; terpentinnel halványított ol. cinnamomi; halványított gyanták alkoholban telítve ; gelsemin alkoholban mint 1 a 200-hoz; ugyanezzel szintén petrol telítve.

6. Oldó folyadékul xylol, benzol, alkohol szolgáljanak. Benzaldehyd, olajok, terpenek csak mellékesek, szintúgy canadabalzsam. Víz egymagában nem vehető, mert befagy. Aether, chloroform, carbondisulfid, glycerin mellőzendők. Mcthylalkoholnak a forrpontja (66° C.) alacsony, nyáron nagyon tágulna és kamarát repcsztene.

7. Az irodalom átnézése1 arra tanít, hogy számos anyagot vizsgáltak a fényelnyelésre. Különösen a sávokkal, mint a színképben mutatkozó hézagokkal sokat foglalkoztak. Belőlük az anyag összetételét és így szerkezetét reményük felvilágosíthatni. A sugárzó energia behatolhat, a molekulákat és atomokat mozgatlanul hagyhatja, és túlnan lényeges fogyás nélkül megint kijöhet, ekkor elnyelés nem történt. A besugárzó energia visszaverődhetik vagy a molekulák mozgatásában elfogyhat, ekkor az anyag áthathatlan. Ha azonban a sugárzó energiának bizonyos hullámlengései az anyagban elmaradnak és ott melegre, fénylésre (luminescentia pl. fluorescentia), chemiai munkára, a szerkezet erőművi lazítására (mechanische Lockerung des Gefüges) változhatnak, akkor túlfelül a hiányzásuk kimutatható és a kimaradt lengések rythmusából a molekula mozgások rythmusára és ebből, így várják, a legkisebb részek physikalis tulajdonságaira következtetés vonható. Az ezen irányú vizsgálatoknál természetesen a szemészeket érdekelő H vonallal különösebben nem törődhettek, így azután akadnak ugyan egyes támasztópontok, de kész felvilágosítások ügyünkben nincsenek fogalmazva. Sőt még az is, a mi belevágni látszik, legtöbbször vastagabb vagy vékonyabb rétegekről szól, mint a hogy pápaszemes kamarákhoz kellenek. így nem is lehet feladatom az egész chemiai irodalmat idézni. Sok adat figyelmemet el is kerülhette. Szakavatottak, ha ez a tárgy csakugyan fontos, majd pótolják.1 2

8. Megkísérlem mindazt, a mi az absorptióról különösen az ultraibolyában eddig megállapíttatott, összefoglalni.3

Az ultraibolyában vonatkozást a színkép és a chemiai összetétel között először Sorét és Rilliet4 észleltek*. Mihez csatlakozóan Dunstan azt találta, hogy minden hasonos sorozatban CH2-nek a felvétele a színkép törékenyebb részében fényelnyeléstől van kisérve és hogy az áteresztett spectrum terjedelme a szaporodó széntartalommal megfogy.

Igen beható vizsgálatokat végezett Hartley és sokban vele közösen Huntington. Legfontosabb következtetéseit nem lebet itt említetlenül hagyni. Az alkoholok CtlH3n + 2, aetherek

1 Pl. a Chemisches Centralblatt utolsó 25 évfolyama.

2 Egyébiránt az irodalomban sokszor előforduló ez a kifejezés, hogy valamely anyag az ultraibolyát egészen, erősen stbi felemészti, nem mindig egészen a H vonalig terjedő részét a színképnek fejezi ki. így tévedésbe ejt és sok feles munkát okoz. Ezért kellett a negativ eredménynyel vizsgált anyagokat is elsorolnom.

3 Igen jó tájékozást ad Landauer „Spectralanalyse“ 1896 a 127— 136. lapokon is, csakhogy némelyekben túlságosan rövidletes.

4 Chem. Centrbl. 1890. II. 1. (az eredeti közlemény 1879-ből van, Comptes rendus 89. k.)

P — S Z E M É S Z E T

és estherek az ultraibolya sugarakat nagy mértékben áteresztik, a methylalkohol majdnem épen olyan erősen mint a víz. A zsírsavak a törékenyebb sugarak irányában az ibolyán tálban nagyobb elnyelő képességet tanúsítanak mint a felelkező alkoholok. A nevezett anyagoknál elnyelési sávok nem mutatkoznak. Az alkoholoknál és savaknál az emelkedő széntartalommal az elnyelés is nő.

A benzol és származékai (phenolok, savak és aminok) az ibolyafeletti sugarakat erélyesen elnyelik és vékony rétegekben hatalmas elnyelési sávokat mutatnak. Isomer anyagok a benzol-csoportból színképeket adnak, melyek úgy erősségükben mint a sávok helyére nézve egymástól különböznek.1 Az isomer kresolok és dioxybenzolok közül a metavegyiiletnek a legerősebb, a paravegyületnek pedig a leggyengébb fényelnyelése van; a xylolokuál azonban az ortho- és az oxybenzoe savaknál a paravegyiilet áll első sorban.3 A benzolnak és származékainak a terpenek az elnyelés ügyében mögötte állanak. Az isomer terpenek színképei (mint kísérleteim is feltűnően mutatják) különbözők.

Elnyelési sávok a szénatomoknak csak olyan molekulás elrendezésétől keletkeznek, melyben mindegyik három mással oly módon áll kapcsolatban mint a benzolnál. A szénnek nitrogénnel egyszerű vegyfilete nem tételezi fel a hyperibolyás sugaraknak kiválasztó elnyelését; ha azonban nitrogeuatom a benzol- vagy naphtalin-magban szénatomért helyettesíttetik, akkor a kiválasztó elnyelés fenmarad; ellenben megsemmisül, a mint valamely benzolszármazéknak vagy harmadlagos bázisnak molekiiljében a szén vagy nitrogen condensatiója egyegy hydrogenatomnak mindegyik szén- vagy nitrogenatomhoz adása által módosíttatik. Ha a chinolin molekülben a szénatomok condensatiója négy hydrogenatommal egyesülés útján megváltozik, akkor az elnyelési sáv intensitása kevesbíti, de nem enyészik el.

Molekülok, melyek különféle alkatrészekből tevődtek össze, mint egészek lengenek, és alaplengéseik másodlagos lengéseket keltenek, melyek a molekül chemiai alkatrészeihez semmi felismerhető vonatkozásban sem állanak, legyenek azok bár akár atomok, akár kisebb molekülok. E szerint úgy látszik, hogy minden molekül egy határozott és egyéni részecskét teszen, mely vegyi képleteinkkel nem híven van visszaadva, a mennyiben azok csak bizonyos vegyi reactiókat és physikalis tulajdonságokat jelképeznek, ellenben a pbysikai és vegyi tulajdonságok közötti viszonyt nem fejezik ki.3

A fényelnyelésnek általában megértésére még a következők szolgáljanak.

Ostwald szerint a folyadékok által előidézett elnyelés jelenségeiben a sónemű és a más oldatokat kell megkülönböztetni. A nem sónemű festékoldatok, mint különösen szerves festő anyagokon mutatkozik, a színezésnek constitutiv jellemét hozzák érvényre: minden változás a molekülben az elnyelési viszonyokat szintén bizonyos értelemben megváltoztatja, épúgy mint változások a fényelnyelésben a molekül milyenségének változásaival karöltve járnak. Hígított sónemű oldatoknál1 az elnyelő hatás az ionok színéből összeadólag (additiv) áll elő. Valamely só véges töménységű oldatának elnyelési színképe meglehetősen bonyolult jelenség lesz, legalább 3 tényező fog benne szerepelni: a még fel nem bomlott molekulák és a két ion; mindegyik a színképhez hozzájárul a maga arányában, úgy hogy az ezeknek összege szerint alakul. Ha az oldatot nagyon hígítjuk, csak a két ion marad szerepelőnek. I la továbbá a két ionból úgy választjuk az egyiket, hogy az a színkép vizsgálni szándékolt részében nem absorbeál, azaz színtelen, akkor az anyag összes sóinak színképe, az egy színes és a többi színtelen ionnal, ugyan-1 Royal Soc. 31. k. 1. 1. és Bér. d. chem. Ges. 1881. 14. k. 501. 1.

2 Journ. chem. soc. 53. k. 641. 1.

3 W. N. Hartley, 1885, Chem. news. 51. k. 235; Journ. of chem. soc. 1885, 47. k. 685—757. 1. (Rcf. Bér. d. chem. Ges. 18. k. 592, és Chem. Centrbl. 1885. 469. 1.)

4 Nernst, Alig. Chemie (1898) 372. 1. és egyéb helyei.