Szemészet, 1899 (36. évfolyam, 1-6. szám)

1899-10-29 / 6. szám

100

ORVOSI HETILAP-SZEMÉSZET

1899. 0. sz.

illetőleg- 4'23, Trousseaunál 11 '4, Oppenheimernél 16'2°/o-ot, Dániában TO, Svédországban 1'22, Norvégiában 0'81, Finnországban 0'61°/o-ot tesz. Helyzetünk rossz, de nem a legrosszabb.

3. Trachoma miatt az összes vakoknak nálam G'29 (illetőleg 7'64) százaléka vesztette el látását; figyelemre méltó, hogy több egyszemi mint kétszemi vakságot okozott. Magnósnál e czímen 9'49°/o (trachoma és blennorrhoea aduit, chronica), külön 770 esete közt 2'20, Grósz Emilnél 4'68, (M«-nál 1*7, Daumasnál 5'4, Carreras Aragonál 9T, Oppenheimernél 4, Trousseaunál 3'84°(o volt az arány ; Krükownál 0'6. Tehát csak a spanyol szemorvos számadata múlja felül az enyémet, a miből az látszik, hogy nálunk a trachoma fontosabb mint más országokban, kivéve Finnországot, hol a kuopioi vakok intézetében 20°/o esett a trachomára, Widmark pedig 162 vak közt 30'87°:o-ban találta.

4. Az én kimutatásomban van egy tétel: „ismeretlen külső gyűl ad ás“, mely e néven másutt nem szerepel s itt a vakságokok 7'98 (illetőleg 16'82) százalékát foglalja magába. Ennek egyenértékét másoknál a keratitisekben, scrophulás kötöhártyagyuladásban, különböző kiütéses szembajokban stb. kell keresni. Ezek összege Magnusnál mintegy 8—10'65°/o-ot tesz; én nem akarom a szem állapotát venni a vakság okának nevéül s meghagytam az eredeti bajt, mint az én viszonyaim közt alig kikutathatót, ismeretlennek. Bizonyos, hogy ezek az esetek (mint Grósz E. is kifejezi) a conj. és cornea bajainak rovására, tehát az elhárítható vakság-okok közé írandók.

5. Az uvea bajai nálam 4'96°/o-ban (illetőleg 9'40%-ban), Magnusnál 22'20 (tábláján 9'86), Trousseaunál mintegy 6, Oppenheimernél 2'6°/o-ban, Budapesten 7T7°/o-ban, Dániában 15, Svédországban 9'73, Norvégiában 8'45, Finnországban 4'83°/o-ban okoznak vakságot. Láthatjuk, hogy az eltérések igen nagyok, a szerzők különböző eljárása szerint (pl. Magnusnál a fertözéses esetek is befoglalvák). Hogy nálunk nem csekély az arány, figyelmet érdemel, mert az ilyen eredetű megvakulások egy része is elhárítható.

6. A glaukoma nálam 22'84 (illetőleg 16'82), Magnusnál 8'97, Oppenheimernél 10'84, Trousseaunál 10'56, Krückownál 24, Dániában 14'5, Svédoszágban 13'06, Norvégiában 26'45, Finnországban 12'34 százalékot ad. Az összes többi észlelőket is végig nézve, úgy találom, hogy egyedül az orosz és norvég szám van a tőlem közölt felett, a többi közül csak a Grósz Emil adata (18'82) közelíti meg. Tehát a glanuomára a mi alföldi népünk különösen hajlandó, de gyógyíttatására még nem gondol kellő időben s rá nincs elég alkalma.

7. A látóideg sorvadása 15'87°/o, agybajoknál 7'98°/o (és 5'53 egyszemi) megvakulást okozott nálam; Magnus tábláján 7'75 (agybajoknál és gerinczbajoknál 9'29%), Trousseaunál 6'8, Oppenheimernél 4'54, Grósz Emilnél 9'23 (központi eredetű sorvadás 5*31) arány van feljegyezve. Ha még tekintetbe vesszük azt is, hogy a retinitisek és neuritisek is épen az opticus sorvadásával végződnek s ezek aránya 5'3, sőt a pigmentosával és ablatióval együtt 8'94, együttesen olyan nagy számot tesz ki a látóidegben vagy retinában fészkelő, vagy az idegzet központjaiban levő, de opticus-soi'vadást okozó vakság-okok csoportja (32' 7Ő%), melyhez csak Dánia adatai közelítenek, hol (Widmark szerint) a látóideg sorvadása 10, neuritis és neuroretin. 13, agybajok 6°/o, együtt tehát 29°/o-&t okozzák a vakságnak. Hogy ebből mi következik ? alább bátor leszek rámutatni.

8. A műtét utáni vakság az én kimutatásomban csupán 3'17°/o egyszemi esettel szerepel. Külföldön többet mutatnak ki ; Amerikából Oppenheimer 572 eset közt 32 hályogmütét utáni vakságot jelez (ebből látszik, hogy a monocularis vakságot is feljegyezte); Trousseau 625 esete közt 30 „sikertelen műtét“ található. Én nem Írtam ezeket a „sérülések“ rovatába, mert más jelentőségük van, az ilyen megvakulás ellen más módon lehetvén küzdeni.

ífc % %

Hogy mennyit mulaszt a lakosság (felvilágosodás és alkalom hiánya miatt), csak abból Ítélhetjük meg, hogy mennyit lehetne tennie ? Mennyi lett volna szembajaiból meggyógyítható ? Mennyi baj lett volna elkerülhető? Ezt bajos utólagosan megítélni. De némi valószínűséggel oszthatjuk a vakság okait e tekintetből 3 csoportra; élháríthatlanok, talán elháríthatok, tehát kétesek és

elkerülhetők, meg biztosan gyógyíthatók csoportjára. Cohn H. szerint az I. csoportba sorozhatjuk: a vele született vakságokat, a látóideg sorvadásait, álképleteket, typhus utáni vakságot stb. ; a II. csoportba: a retina-leválást, a rövidlátók belső g'yuladásait, az összes iritiseket és keratitiseket, a szerencsétlen műtéteket és az összes sérülések felét; a III. csoportba: a sérülések másik felét, a blennorrhoeákat, glaukomákat, syphilises, himlös, trachomás eseteket. Ily módon Cohn több észlelőnek adatait összevetve, úgy találja, hogy az

1. csoportba tartozó, elháríthatlan vakság-okok aránya = 22'5°/o.

II. „ „ talán elhárítható „ „ = 44'9°/o.

III. „ „ biztosan elhárítható „ „ = 32'6°/o.

Ezzel szemben az én eseteim, ugyanazon elvek szerint felosztva, azt mutatják, hogy az I. csoportba tartozik 30'80°/o,

a II. „ „ 22'52°/o és

a III. „ „ 44'61°/o, vagyis a biztosan gyógyítható, de elhanyagolás miatt megvakult szemek aránya hazánkban (az Alföldön) magasabb, mint Németországban (igaz, hogy az elháríthatlan vakság-okok aránya is nagyobb minálunk).

Azt remélem, hogy az eddig előadottak világosan megmutatják az utat, melyet hazánkban a vakság okai ellen való eljárásnak követni kell. Az államnak és hatóságoknak több figyelmet kell fordítani a vakság okaira, a szembajokra és több alkalmat kell nyújtani a szembajosoknak arra, hogy gyógyítható szembajaikat sikeresen orvosoltathassák. Ez a kultúra egyik fontos ágának: az egészségügyi mívelödésnek is nyilvánvaló követelménye, az országnak és a magyar nemzetnek is egyik fontos érdeke.

Ma az ország mint ilyen, csak a trachoma ellen küzd; hivatalosan s az így suggerált közvéleményben a trachoma tekintetik veszedelmes szembajnak, erre költ a belügyministerium, ez ellen emelnek külön intézeteket, ennek „sikeres gyógyításáért“ osztanak ki évente jutalmakat, erről készíttetnek rendszeres kimutatásokat. Pedig méltán kérdhetjük: mivel érdemli nálunk a trachoma ezt a nagy utánjárást, költséget és minden mást elnyomó figyelmet? Finnországban ez mind természetes volna; hiszen ott a trachoma 30'87, ellenben a glaukoma 12'34, a látóidegsorvadás 7'40, a szaníhártya s a conjunctivalis trachomás bajai 14'68%-át okozzák a vakságnak. De nálunk a helyzet olyan, kiváló szerencsénkre ! hogy a trachoma nagyon rosszindulatúnak nem mondható ; hiszen míg a h.-m.-vásárhelyi szemkórházban a betegforgalomban olyan nagy helyet foglal el a trachoma, hogy az utolsó 5 év alatt a kórházban felvett szembajosoknak 50°/o-«í, az ambulánsoknak pedig 23'6—32°lo-ht ez a baj szolgáltatta, addig a vakok közt a trachomától vakultak aránya 6'29°/o-ra (egy szemre vakok közt 7'64%-ra) megy! Hogy ez nem csak nálam van így, mutatja Grósz Emil kimutatása a budapesti szemklinikáról, hol ez a szám 4'68°/o.

De nem ez a baj, hogy megtörténik az, a mit a trachoma ellen teszünk. Az mind szükséges és jó, egészen a trachomakórházak felállításáig. Az a baj, hogy nem folytatunk küzdelmet a vakság többi okai ellen. Pedig eszközeink ehhez nem hiányoznak. A két egyetem és főleg a budapesti, meg a főváros 2—3 nagy forgalmú kórházának szemészeti osztályai egész sorát képezik ki a derék szemorvosoknak; ezeknek a vidék alig veszi hasznát,

I mert alig van olyan nagyobb városunk, hol a szemészetből magából meg lehetne élni egy orvosnak; nem mennek az illetők vidékre, vagy ha ezt teszik is, a vakság ellen való munkára nem képesek, hozzá nincs eszközük; kórházok vagy szem-osztályuk I nincs, a magángyakorlatra szorítkoznak. Mi lehet a hatások ilyen módon ? A magán szemészek számának bármily nagy szaporodása is hatástalan, mert müködésök a szegényebb sorsúakra nem terjed ki s mert munkájök nem lehet elég extensiv megfelelő kórház nélkül. Tömeges munka, tömeges eredmények, az alsóbb osztályok j bizalmának megnyerésére s a fatalizmus megtörésére elengedhetlenül szükségesek s a végzendő feladat olyan nagy, hogy mindez csak kórházi működéstől várható. De azt is látjuk mindnyájan, kik szakunkat vidéken míveljük, hogy a fizetésért gyógyító vagy I épen magasabb díjat követelő orvostól a nép, még a módosabbak I is, vonakodik; a munkát ingyen vagy olcsón kell még most I elpazarolni, ha a nép közt a gyógyításra való hajlandóságot fel