Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-02-20 / 1. szám
10 0 KV0 S I H E T I L A P — S Z E M É S Z E T 1898. 1. sz nek rendszeres vizsgálati eredményeit közük. A vizsgálatokat mindig ugyanaz végezte s így körülbelül egyenértékű adatokat nyújt a szem minden egyes képletének megbetegedését illetőleg, mely a syphilis első idejében észleltetett A beteganyagot az alsóbb osztályokhoz tartozó munkások és hajósok s kizárólag férfiak szolgáltatták. Ezen 200 syphilitikus egyén 400 szeme közül 80 tökéletesen egészségesnek bizonyult, míg a többi 320 nál valami, bár gyakran csekély kóros elváltozás találtatott. Miután a statistika csak a luetikus infectio korai szakát öleli fel, érthető, hogy a szembetegek legnagyobb száma a 20—30-dik életévek közé esik ; a 30—40-dik év között a megbetegedési arányszám már tetemesen csökkent, míg a 48-dik éven túl csak elvétve akad egy-egy. A mi a szem egyes szerveinek bántalmazottságát illeti, vizsgálók úgy találták, hogy a szemhéjakon elváltozás 400 szem közül 95-nél fordult elő; köröttük 5 olyan eset is szerepel, melynél az ok valószínűleg nem lues. A megbetegedések közt előfordul a szemhéjszélek hyperaemiája, oedema, blepharitis ciliaris, ptosis, chalazion, hordeolum, papilloma, papula és könypontok kifordulása. Hogy eddigelé oly kevés gondot fordítottak a szemhéjak kisebb jelentőségű bántalmaira, annak oka az, hogy csak a szembeötlőbb és érdekes elváltozásokat, mint a primaer selerosist vagy tarsitis sypliiüticát kisérték figyelemmel. A kérdés az, hogy az észlelt elváltozások közül melyek voltak jelen már a syphilis előtt is s melyek keletkeztek közvetlenül a lues gyengítő hatása következtében. Egyébként ismert dolog, hogy a syphilitikus böretlorescentiák és eruptiók minden alakja előfordul a szemhéjakon is; a hajnak kihullását (alopecia sypli.) gyakran kíséri a szempillák, különösen pedig a szemöldök szőreinek kihullása is. Primaer sclerosis a szem héjakon egy betegnél sem fordult elő; az extragenitalis infectiónak ezen alakja általában nem gyakori. A fertőzést közvetíthetik az ujjak, csókolódzás, továbbá különösen az oroszoknál dívó azon szokás, hogy idegen testeket a conjunctiváról és corneáról mások a nyelvökkel nyalják le; egy kuruzslónöre például rábizonyították, hogy ily módon 34 embert tett syphilitikussá. Fehérnemű, főleg törülköző, közö3 használatban szintén közvetítője lehet a fertőzésnek. A conjunctiván 165 szemnél volt található több-kevesebb elváltozás. Feltűnő számmal szerepel a kötőhártya vérbősége (68) és idült hurutja (34); néhányszor a rendesnél jóval vérszegényebb conjunctiva is észleltetett, valószínűleg az általános chlorosis részjelenségeként. Egyéb kötőhártyabántalmakként említtetnek : vérzések, follicularis hurut, melynél a szomszédos mirigyek is élénken résztvesznek, papulák, főleg a carunculán és a plica semilunarison, továbbá széli phlyctaena, a könycsövecske szűkülete, hegek a conjunctiván és pterygium. Szerzők esetei közt elsődleges fertőzés a kötöhártyákon nem fordult elő; ez általában ritka is, de hogy előfordulhat, mutatják a felhozott irodalmi adatok. Az episcleritis szintén a ritkább luetikus szembántalmak közé tartozik; a vizsgálat alá került 200 egyén közül csak 1-nél fordult elő. Egészen azt a benyomást kelti, mint más alapon, többnyire általános bajok kíséretében keletkező episcleritis, csak az a különbség, hogy antiluetikus kezelés mellett gyors gyógyulás következik be. A cornea syphilitikus megbetegedése diffus parenchymás keratitis képében jelenik meg. Volt idő, mikor általában tagadták, hogy ily keratitis a szerzett lues következtében is előfordulhatna s kizárólag csak a hereditaer lues részjelenségének tartották. Vannak azonban kétségtelen bizonyítékok, hogy aquirált lues is okozhat, bár sokkalta ritkábban, mint az öröklött, keratitis parenchymatosát. Szerzők is észlelték egy esetben. Az eddig tett tapasztalatokból ítélve úgy látszik, hogy szerzett lueses alapon a keratitis inkább nőknél fejlődik ki s csak az egyik szemre korlátozódik. Syphilis okozta elváltozásokként az irisen szerzők az iris hyperaeraiáját, iritist és hátsó lenövéseket találtak; az elsőt és harmadikat is, mint kezdődő, illetve lefolyt gyuladást is iritisnek véve, a 400 szemre vonatkozólag iritis 3% ban volt jelen. Ez arány körülbelül egyezik Fournier vizsgálati eredményével is, ki úgy találta, hogy a luetikusoknak átlag 3—4°/o a szenved iritisben ; Seggel már 7'5°/o-ot mutatott ki. Különböző vizsgálók statistikájának összevetéséből kitűnik, hogy valamennyi syphilitikus szembántalomnak körülbelül fele iritis; hogy azonban az iritis általában mily gyakran keletkezik luetikus alapon, erre nézve már sokkal eltérőbbek a nézetek. Valószínű mégis, hogy az összes iritiseknek jó harmadrésze, sőt fele is luetikus eredetű. Az iritis megjelenése az infectiót követő 2 éven belül a leggyakoribb, különösen áll ez a papulás kóralakokra, melyek a luesnek mindig secundaer tüneteivel kapcsolódnak, míg a valódi iritis gummoäa tertiaer jelenség. Tünetileg a luetikus iritis, eltekintve a papulás alakoktól, miben sem különbözik a más okokból származott szivárványhártya-gyuladásoktól, ellenben a complicatiók gyakorisága, különösen a chorioidea részvéte, valamint a kiájulásra való hajlam inkább a syphilitikus iritiseknek a tulajdonsága. Ghorioidealis bántalom a vizsgáltak 2'5°/o-ában találtatott, melyből 2%-ot tesz ki a Förster-féle chorioretinitis, a többi neuroretinitissei és retinalis vérzésekkel complicált érhártyagyuladás. A fertőzéstől a chorioiditis keletkezéséig körülbelül annyi idő szokott eltelni, mint az iritisnél. Badal szerint a chorioiditis megjelenése leggyakrabban a 8-ik hónapba e3ik. Szövödménykép többször lép fel az érhártyagyuladásnál iritis, mint viszont. Általában az a tapasztalás, hogy minél renyhébb lefolyású valamely luetikus szembetegség, annál gyakoriabbak és súlyosabbak a complication A pupillákon talált elváltozások közül csak a 3 szemen jelen volt hátsó lenövések tudhatok be, mint lefolyt iritis maradványai, luesnek. A többi rendellenesség pupillaris differentiára és a fényreactio abnormitásaira vonatkozik, okuk azonban nem derült ki. Az üvegtest és a lencse csak közvetve vesznek részt a luetikus megbetegedések sorában. Porszerü homályok az iivegtestben a Förster-féle chorioretinitis állandó és jellemző tünetei s az említett esetekben is szerepelnek. A lencse affectiójára is több példát nyújt az irodalom. Fuchs említ egy esetet, melyben egy papula az irist a ciliaris szélről letolta s hátrafelé a lencsében vájt magának helyet, felszívódásra bírva a megfelelő lencserészletet. A látóideg és retina aránylag gyakran mutatott eltéréseket a rendestől. Feltűnő nagy számban észlelték apapilla hyperaemiáját: 200 egyén közül 38 esetben (19%) és pedig 30-szor mindkét szemen, 8 Ízben csak egy szemen, midőn 3 szór a másik szem neuritis vagy neuroretinitis képét mutatta. A papilla hyperaemiájának megítélésénél vizsgálók számba vették a szemek refractióját is. A centrális látásélesség csak 5 szemen nem volt rendes, részben astigmatismus, részben veleszületett amblyopia miatt, egy Ízben concentrikus látótérszűkület kísérte a rossz látást, míg egy más esetben a látás csökkenésének egyéb oka nem volt kideríthető. Teljes látás mellett is 11-szer, köztük 5 szőr csak az egyik szemen, észleltek concentrikus látótérszükületet, mit azonban nem a papilla hyperaemiájának directe, hanem általában a luesnek tulajdonítanak (functionalis idegzavar). 3 esetben anisokoria kisérte jó fényreactióval a pap. vérbőségét; 14-szer találtatott egyidejűleg a szemhéjakon és a conjunctivákon is hyperaemia. A vizsgálóknak csak egy része osztja ama felfogást, hogy luetikusoknál a papilla hyperaemiája gyakori jelenség, míg mások tagadják e tünetnek a syphilissel való összefüggését. Annyit szerzők is constatáltak, hogy e vérbőség a látásélességet nem igen szokta befolyásolni, többnyire igen makacsul áll fenn és az antiluetikus kúra nem befolyásolja feltűnő módon. Neuritis optica 12 esetben észleltetett 16 szemen (6%). A látásélesség 3 eset kivételével normalis volt. 9 szem látótere mutatott kisebb nagyobb fokú concentrikus szűkületet, míg egy egyénnél már az infectio előtt is jelen volt s nicotin abususnak tulajdonítható centrális scotomák találtattak. A luetikus infectiótól a neur. optica keletkezéséig eltelt legrövidebb idő 6 hét, a leghosszabb 53 hét volt. Neuritisböl származott atrophiát 17 szer állapítottak meg. Januszkiewicz összeállításából kitűnik, hogy a látóideg syphilitikus megbetegedésének 150 esete között 47 genuinés 62 tabicus atrophia fordult elő ; az infectiótól a teljes megvakulásig eltelt időszak előbbinél Ve—5 év, az utóbbinál 1—-8 év volt. Az atrophia az esetek túlnyomó számában a tabes kezdeti szakában került észlelés alá, egy Ízben a látás megromlása a tabes fennállásának 14-dik évében kezdődött. A megvizsgált 200 luetikus egyén közül 1-nél találtak retinitist, a retinalis erek megbetegedésével, melynek kifejlődését valószínűleg már az infectio előtt jelen volt öregkori atheromás elváltozás is elősegítette. A szemizmok részéről luesnek tulajdonítható rendellenesség nem fordult elő.
