Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-02-20 / 1. szám
1898. 1. sz. ORVOSI HET1L A P — S ZE M ESZE T 9 KÖNYVISMERTETÉS. i. Az asztigmásság gyakorisága. Stocher Friedrich űr. luzerni szemorvos egy érdekes füzetet bocsátott közre, melynek czíme: Die Augen der Schüler und Schülerinnen der Stadtschulen von Luzern. Érdekessé különösen az teszi e füzetet, hogy szerzője egy eddig jobbára figyelmen kívül hagyott szempontból tette meg a szokásossá vált iskolai szemvizsgálatokat, t. i. azt kutatta, milyen arányban van meg az asztigmásság az asztigmásnak nem látszó szemekben. Megvizsgálta 2307 iskolás gyermeknek 4614 szemét, 1132 fiúét, 1175 leányét. A látás élességét villámos világításban 10 méternyire levő Pflüger féle látáspróbákon határozta meg, az 5 méter hosszú szobában tükör segítségével érte el a 10 méternyi távolságot. Minden szem szarúbártyáját a Javal-Schiütz oftalmométerjével is megvizsgálta. Az asztigmás szemű ember is emmetropiásnak, teljesen jól látónak tetszett, ha az alkalmazkodása a lencséje domborúságának részleges megváltoztatásával eltüntetheti az asztigmás fénytörését. Ezt a szerző az asztigmásság neutr álozásán ah nevezi. Vizsgálatainak eredményében meglepő, hogy 2307 gyermek között csak 77-et talált, a kinek mind a két szeme mentes volt az asztigmásságtól, tehát csupán 3'3nJo-ban volt a szarúliártya teljesen szabályos görbülésü. Azonkívül egyik szeme volt ilyen 185 gyermeknek, még pedig a jobb szeme 88-nak, a bal 97-nek. Összesen tehát csak 339 szem nem volt asztigmás vagyis a vizsgált szemek 7'3°/o-a. „4 természet ritkán ragaszkodik alkotásaiban a tiszta matematikához, hanem a szervezet hibájának szabályozását a szervezet fiziológiai működésére bízza.“ A megvizsgált 2307 gyermek közül 2230 vagyis 96'6°/o bizonyult legalább egyik szemén asztigmásnak; fiúkra nézve 95'4%, leányokra nézve 97'8°/o az arány, még pedig 91'4°/o fiú és 92'3°/o leány mindkét szemén asztigmás volt. Az As középszáma 0'91 D. volt, fiúkra 0'78 D., leányokra r05 D. a középszám. Tehát általában a leányok szemén nencsak gyakoribb az As, hanem nagyobbfokú is. Az As legkisebb mérhető foka 0'25 D., a legnagyobb 7 D. át tett. Az As kisebb fokai gyakoribbak a fiúkon, a legnagyobb fokát három Ízben találta leányok szemén, a fiúk maximuma 6 D. volt (két szemen). A leggyakoribb fok 0'5 D., 866 fiú és 796 leány szemén. Gyakori az 1 D. is, még pedig ez már 605 leány és 459 fiú szemén. Az As nagyobb fokai tetemes ambliopiával járnak, ha csak egyik szem asztigmás; ellenben jobb a látótehetség, ha mindkét szem asztigmás, jobban megtanulja az ember az As kiegyenlítését. Az As inversus 57 esetben volt megállapítható, vagyis l'2n/o-ban. A déllök ii’ánya szerint 82'9°/o-ban a vízszintes déllö volt a leggyöngébb fénytörésü, még pedig többnyire mindkét szemen. A két szem déllöinek egyenes vagy ferde állásai alapján 8 típust szerkesztett. Leggyakoribb a 2. típus volt, vagyis a jobb szemen a leggyöngébb hajlású déllő vízszintes volt, a bal szemen fölülről és balról irányult le- és jobb felé. A szarúhártya sugarának középszáma 7'9 mm. volt, a legerősebb görbülés sugara 6'8 mm., a leglaposabb görbülésé 9 mm., úgy azonban, hogy aránytalanul legtöbb szemen 7'6—8'4 mm. volt a görbület sugara. A mérések megerősítik Donders tapasztalatát, hogy a miopiás szemek szarúhártyája alig különbözik a hipermetropiásokétól. Ugyanazon egyén két szemének szarúhártyája többnyire egyforma görbületü. Az iskolai szemvizsgálatok eddigelé leginkább csak a miopiát vették számba. Cohn H. vizsgálatai óta mondhatni az volt az egyetlen czél, hogy megállapítsák, melyik iskolában milyen arányú a M., meg arra az aggodalomra gyűjtöttek bizonyítékokat, milyen lehet a közellátó tanulók jövendő sorsa a M. haladása folytán. A magam részéről az iskolaorvosoknak tartott szemészeti előadásaimon hangsúlyozni szoktam, hogy a H. okozta kellemetlenségek elhárítása is nem kisebb feladata legyen az iskolaorvosnak. Hasonló méltatást érdemel szerzőnknek az a fejtegetése, mely az As-nak a látás élességét rontó hatására irányítja a figyelmet. Az egyszerű As eseteiben a szerző a 2 Dioptriát tevő As mellett 148 közül csak 55 szemen talált normalis vagy a normálisnál nagyobb látásélességet, 2'5 D. mellett 42 közül 6-on, 3 D. mellett 57 közül 4-en, 3'5 és 4 D. mellett 38 szem között csak 1 akadt, melynek rendes volt a látása, a még nagyobb fokokon 26 között szintén t volt rendes látású (6 1).). De még a kisebb fokokon is tetemes arányú volt a látás csökkent volta; így 1'5 D. mellett 351 közül 230 szemen, 1 D. mellett 904 közül 698-nak volt a látása rendes vagy a rendesnél jobb; süt még az 1 D.-nál csekélyebb fokú As mellett is 2019 szem közül 365-nek nem volt teljes a látása élessége. Általában pedig azt tapasztalta, hogy a fiúk között 19'5°/o, a leányok között 2l'8°/o az olyan szem, mely As miatt nem éri el a rendes látásélességet. Hogy a többség mégis jó látású, abból magyarázható, hogy az iskolázás korában a legtöbb gyermeknek megvan az a tehetsége, hogy alkalmazkodással győzze le az As t a rendes, sőt a rendesnél nagyobb látást érjen el. A határ, melyen ennek a tehetségnek tetemes megfogyatkozása beáll, a 2 D. E számokra azonban meg kell jegyeznünk, hogy a szerző 5 a teljes látás mértékének nem a Snellen féle V = -_ = 1 értéket o veszi, hanem 1 '25 látást követel, mert fiatal korban a látás leggyakoribb élessége 15. Részünkről nem tartjuk megokoltunk, hogy a teljes lálás határát eltolják. A Snellen mértékének o megváltoztatására semmi ok sincs. Hiszen jól tudtuk eddig is, hogy gyakori az ú. n. szupernormális látás, de azt is tudjuk, hogy Snellen a látás élességének bizonyos közepes értékét állította mértékül, mint a mennyi a látás gyakorlati szükségleteiben teljes látásnak fogadható el. Ez úgy szólván a küszöb, melyen a jó látás kezdődik. A látás élessége meghatározásával gyakorlati czélt követünk, erre való tekintettel fölösleges azt a küszöböt fölebb emelni. Hiszen ha már szigorúbb mértékkel akarnánk mérni, nem is szabadna újabb egyéni kitoldásoknál maradni, hanem az ideghártya csapjai vastagságára alapított pontos mértéket kellene egységül állítani. Csakhogy az olyan elméleti egység helyett a gyakorlatban a Snellen mértékével is éppen olyan jól beérhetjük, a hogy a miopia fokait 0'25 D.-nál kezdjük számítani, holott valójában 4 méteren túl még nem kezdődik azonnal a oo, s az olyan értékek, mint teszem föl O'OOOOl D. vagy akár csak O'l D. is, csupán elméleti optikai számításokba valók, nem pedig a szemüveges szekrénybe. De így vagyunk jó részben az As ama nagy arányaival is, melyeket a szerző vizsgálatai tárnak elénk. Tudományos szempontból rendkívül érdekesek ezek az adatok, de ne csábítsanak arra, hogy az 1 D.-nál csekélyebb, normálisnak vehető asztigmásságot is cilinderes üvegekkel akarjuk megjavítani. Ne azért, mert a szerzővel szólván, mint túlontúl okos emberek, nem akarjuk, hogy a fele világ ablakos szemmel járjon, hanem azért, mert nem akarunk a természetnél is okosabbak lenni, melyről a szerző olyan szépen mondja, hogy ritkán alkalmazza alkotásain a tiszta matematikát, hanem a fiziológiai működés saját szabályozó tehetségére bízza a hiányzók pótlását. A míg a szem maga le bírja győzni az asztigmás torzulást, tehát a míg ebből fogyatékos látás avagy asztenópia nem származik, addig az optikai pótlás fölösleges s így fölösleges a szerzőnek az az óhajtása is, hogy az állam atyai gondoskodása tenné lehetővé az asztigmás egyéneknek a szemüveg megszerzését. A füzet még a H.-ról, M.-ról, a színtévesztésröl, a megvizsgált gyermekek haja és szeme színéről szól. Ezeket mellőzve, csupán azt említjük még meg, hogy a szerző vizsgálatai igazolják, hogy némely makacs szembajok, a kötöhártya, szarúhártya, szemhéjak bajai, a görcsös alkalmazkodás, továbbá ideges fejfájás az As alapján támadnak s ennek elhárításával elmulaszthatok. Gsapodi István prof. II. A syphilis korai szakában előforduló szembetegségekről.1 Wilbrand és Staelin a syphilis korai időszakában levő 200 egyén-1 Ueber die AuqenerkravTcungen in der Frühperiode des Syphilis. Von Dr. H. Wilbrand und Dr. A. Staelin. Mit einer farbigen Tafel und 8 Abbildungen im Text. Verlag von Leopold Voss. Hamburg und Leipzig, 1897.
