Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1898-11-13 / 5-6. szám

56

1898. 5—6. sz,

ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZE T.

nem áll be atrop. conj. mégsem az esetek többségében ? Azért, mert hiányzanak azon egyéb factorok, melyek kifejlődéséhez szükségesek. Az atropint t. i. sohasem alkalmazzuk töményen, a mikor mindenkinél előidézné a gyuladást, hanem csak 0'5—1‘0%-os oldatban. De ezen oldatban is bárkinél előidézi, ha meg van adva az irt, a mód s alkalom az idegekhez való eljutására. Ezt is az állatkisérletek mutatják (Glorieux, Surminsky stb.), ha a szer subcután alkalmaztatott. És ezen állatkísérleteknek felelnek meg azon kórodai esetek, midőn sérülések, műtétek után lép fel a bántalom. Hogy pedig nem minden sérülés és műtét után complicálja a kezelést ezen betegség, annak világos oka az egyes sérülések mineműsége, a kezelés különbözősége, szóval minden esetnek a maga individualitása. Hátramaradnak még azon kórodai esetek, melyeknél sérülés és műtét nélkül lép fel a lob. Ezeknek tiszta analógiáját állatkísérletekkel nem sikerült életre hozni, mert több hónapi instillatióra sem lépett fel ép conjunctivájú nyúlon atrop. conj. De ha tekintetbe vesszük, hogy ily hosszan kezelt nyúl conjunctiván már az első atropin kristály kifejtette fent leirt hatását, míg egyéb conjunctiván csak a 11—12-dik napon: lehetetlen félreismerni s máskép értelmezni e tünetet, minthogy itt is a hosszú atropinozás már megváltoztatta a conjunctiva ellenállási képességét, s a gyulladásra disponáló állapotba juttatta. A mit az állatkísérleteknél a hosszas atropinozás tett, azt teszi a hasonló kórodai eseteknél az atropin instillatiót indicáló (s mindig) hosszabb tartamú betegség. A folyamat chronicitása által elernyednek, fokozatosan kimerülnek a szövetek s igy egy bizonyos, de esetenkint igen változó idő múlva egyszerre csak túlsúlyra jut az atropin hatása a szövetek ellentálló képességén s előttünk áll az atrop. conjunctivitis.

így és ilyen alapon értelmezni lehet az atropin conjunctivitis fellépésének okát minden esetben s minthogy ezen pharmokodynamikus elmélet ellen felhozott (Boitte stb.) érvek nem alkalmasak arra, hogy Glorieux által megállapított magyarázatot megdöntsék, jogosan is ragaszkodhatunk hozzá, annál is inkább, minthogy ez úgy a kórszövettani, mint a klinikai tünetekkel is megegyeztethető, valamint állatkísérletekkel is támogatható.

Végül kedves kötelességemnek teszek eleget, midőD e helyen is forró köszönetemnek és hálámnak adok kifejezést mélt. Schulek tanár úrnak, ki osztályát betegészlelés s a laboratóriumot vizsgálatok eszközlése végett engedte át, nagys. Bókay tanár úrnak, kinek intézetében állatkísérleteimet végeztem s Grósz tanár úrnak, ki vezetésével és tanácsaival mindig jóakaró segítségben és támogatásban részesített.

A heidelbergi szemésztársaság ez évi tárgyalásaiból.

A három napig tartott előadó és bemutató üléseket augusz tus 4-dikén Landolt nyitotta meg; a következő napokon Maier és Dimmer elnököltek. Az első nap délutánján ünnepi beszéd kíséretében Bernheimer átadja Becker új mellszobrát Lebernek, a heidelbergi egyetem szemész-professorának.

A tárgyalásokból a következőket említjük fel:

Sigrist (Basel) azon veszélyekről beszél, melyek a carotis communis vagy interna alákötéséből a szemre nézve származhatnak. Két esete közül az egyiknél nyelvrák műtété után beállott utóvérzés miatt történt a carotis comm, és interna alákötése; rövid idő múlva embolia art. centr. rétin, képe mellett az azon oldali szem hirtelen megvakult, s a 6 nap múlva megejtett bonczoláskor kitűnt, hogy az alákötés helyétől felfelé az art. ophthalmicáig, s részben ezen edénybe is benyúló solid thrombus kép- j zödött; az art. ophthalm. különben szabad, míg az art. centr. retinae kezdeti részében egy teljesen eltömeszelö embolus foglalt helyet. A kórszövettani vizsgálat a retina belső rétegeinek elfajulását mutatta ki. Második esetében sériiléses eredetű exophthalmus pulsans adta az okot az alákötésre, mire ugyancsak a megfelelő oldali szem embol. art. centr. retinae miatt megvakult. S. az előrehaladottabb korban végzett alákötések veszedelmét a beállott szívgyengeségből magyarázza.

A tárgyhoz szóló Nieden tapasztalatai alapján nem tartja a szemre károsnak a carotis alákötését ; szerinte nem magából az

alákötésböl ered a veszedelem, hanem a hiányos asepsis folytán keletkezett infectióból. Zimmermann azon nézeten van, hogy a carotis alákötése sériiléses exophthalmus pulsans eseteiben rosszabb prognosist nyújt, mint egyéb, pl. rosszindulatú daganatoknál történő praeventiv alákötéseknél, minek okát azon secundaer befolyásokban találja, melyeket az exopth. puls, az egyidejűleg fennálló elváltozások (aneurysma arterio. venos. stb.) útján kifejt.

Utlioff a látószerv megbetegedéseitől függő látási hallucinatiókról tart előadást. 4 esetet említ, melyek közül az egyikben centrális chorioiditis okozott kétoldali positiv, már évek óta fennálló scotomát, midőn egyszerre a scotoma területében különböző alakok jelentek meg a beteg szeme előtt. Ezen jelenség 8—10 napi tartammal többször ismétlődött; a hallucinatio megszűnik a szem eltakarásával vagy elmozdulásával; prisma segélyével a látott alak raegkettöztethetö. E látási csalódást Uthoff peripheriás elváltozásoktól feltételezett, de centrális eredetű jelenségnek tartja. A beteg egyébként terhelt családból származik, s már szintén megfigyelés alatt állott, később azonban kigyógyult.

Egy másik, sympathias gyuladásfcan szenvedő betegnél az üvegtesti homályok keltették a hallucinatiót. Harmadik esetében csak az egyik szemen volt positiv scotoma jelen, s e scotoma területében a beteg állandóan egy rendőrt vélt látni. Az ily egyoldali érzéki hallucinatiók, melyek nagy szerepet játszanak a psychiatriában, többnyire a hallószervre vonatkoznak, de a szemet illető ilynemű jelenségekre nézve is szaporodnak az észleletek. Noha többnyire peripheriás elváltozások a szemen (retina-vérzések, üvegtesti homályok) szerepelnek ok gyanánt; vannak esetek, hol minden külső ok hiányzik. A látó szemeken peripheriás okból kiváltott és a vak egyéneknél centrális okból fellépő látási hallucinatiók klinikus megjelenésében eddigelé biztos megkülönböztetést nem lehet tenni.

Negyedik esetében a hallucinatio neuritises eredetű atrophia nerv, opticiben szenvedő egyénnél keletkezett, kinek a látótere is erősen be volt szűkülve; a hallucinatiót a beteg a hiányzó látóterébe projiciálta.

Megemlíti továbbá azon hallucinatiókat, melyek hemianopiás jellegűek ; ezek is legtöbbször a hiányzó látótérben, s csak ritkán a meglévőben lépnek fel ; okuk az occipitalis lebeny megbetegedésében keresendő, s olykor tényleges hemianopia nélkül is előfordulnak.

Hirschberg therapeutikus tekintetben is fontosnak tartja a kérdés eldöntését, hogy a hallucinatio peripheriás megbetegedésből indul-e ki, mert mint Graefe esetében is, neurotomia által a beteget ilyenkor meg lehet szabadítani a gyötrő képektől.

Hippel (Heidelberg) a fluoresceinnel végzett kisérleteiröl számol be. Arra a tapasztalatra jutott, hogy e szer a cornea ép rétegein keresztül hatol, míg ott, a hol az endothelben hiány van, felhalmozódik és azon helyet zöldre festi. Ily módon sikerült megállapítania, hogy a Saemisch-féle középponti szarúhártya-beszürödés a cornea endothelje felöl veszi kezdetét, ellentétben a szélen kezdődő parenchymás gyuladással, mely nem az endothel elváltozásával indul meg. Hasonlókép talált endothel megbetegedést veleszületett buphthalmusnál, újszülöttek parenchymás corneahomályainál. valamint oly fekélyeiknél, melyek a cornea hátsó lemezén kezdődnek. Kísérletei után valószínűnek tartja azt is, hogy a keratoconus az endothel megbetegedéséből keletkezik, s hogy az acut glaucoma s némely iritis kíséretében beálló szarúhártyaj homály is onnan ered, hogy az endothel a csarnokvizet átbocsátotta.

A’ pupilla reflex-centrumát kutatta Bach, és állatokon végzett kísérletei azon felvételre jogosítják, hogy e reflex-centrum nem az agyban, hanem közvetlenül a nyultagy alatt a gerinczvelőben van. Ennek megfelelően a pupilla beidegzéséről új schemát készített, melyen a különböző pupillaris zavaroknál gyanítható elváltozások helyét is demonstrálja.

Schmidt-Rimpler az ulcus rodens corneae klinikai és górcsövi képéről értekezik. E bántalom általában ritka, de oly jellemző tünetekkel jár, hogy az ulcus serpenstöl minden esetre meg kell különböztetni. Különösen jellemző a fekély tovaterjedése, mely bizonyos időközökben lökésszerüleg történik, többnyire fájdalmak kíséretében ; a bántalom gyakran kétoldalú, nem szokott áttörésre vezetni, valamint a hypopyon is igen ritka. A lökés-