Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-11-13 / 5-6. szám
1898. 5—6. sz. ORVOSI HETILAP—SZEMÉSZET 53 lásánál még gondosabban jártam el, mint az első esetben. Beteg másnap jelentkezvén, előadta, hogy már x/4 órával a becseppentés után léptek fel fájdalmak a szemében, melyektől alig birt haza menni. Mire haza jött, szeme már „egészen gyuladt“ volt. Erős fájdalmai, könyezés és a bőrön viszketés éjjel nyugodni sem engedték. Objective úgy a bulbaris, mint a tarsalis conjunct, óriási belöveltsége, duzzadtsága volt észlelhető. A felső, de főleg az alsó átmeneti redőben nagy mennyiségben tűntek fel folliculusok. Mindkét szemhéj a felső szemöldökig, az alsó a járomív magasságáig duzzadt, piros. Erős fénykerülés, könyezés, sok nyákos, zavaros váladék. Mit jelent e három kísérlet? Feltétlen bizonysága annak, hogy az atrop. conjunctivitist steril oldat is képes előidézni. S ha steril oldat Icépes rá, nincs is semmi okunk egyéb esetekben fertőzésre gondolni. Nem fogadhatjuk el azért azon theoriát, hogy az atrop. conjunctivitist fertőzött oldat okozná, bármily plausibilisnek is tüntessék ezt fel a fent felsorolt körülmények. Ezen tényről ugyanilyen egyszerű kísérlet által bárki, bármikor könnyen meggyőződhetik; nem kell hozzá semmi egyéb, mint olyan beteg, ki rövidebb-hosszabb idő előtt atrop. conjunctivitist már kiállott. Ezen egyszerű kísérlet feltétlenül bizonyító, mert bizonyító még azon esetben is, ha valaki kételkedni akarna az alkalmazott oldat sterilitásában. Mert kérdjük, hogy van-e az egész pathologiában arra analogia, hogy egy bakterikus fertőzés ily prompt teljesedjék, minden incubatio nélkül azonnal fejlődésének tetőpontját érje el, hogy ismét oly gyorsan a nonusnak engedjen helyet ? S helyesen veti ellene Mark azt is, hogy ismerünk-e oly fertőző betegségét, mely nem immunitást, hanem ellenkezőjét, fokozott dispositiót szülne? Elképzelhetjük-e, hogy a bacteriumok csak oly rövid ideig hassanak s a szerelés megszűntével azonnal elhagyják a csatateret? Ismerünk-e helyi injectiót, mely csak lobos hyperaemiát vagy lobot, de genyedést és nekrosist nem okoz? De megegyezik e a fertőző bántalmak körüli tapasztalattal az, a mint Grósz magántanár úr megjegyezte, hogy a virus a fertőzés után elapadjon s hatásában csak új meg új virus odajutása által tartassák meg, hogy tehát a fertőzés virulentiája sohasem a minőségtől, hanem mindig a mennyiségi viszonyoktól függjön ? Bizonyára nem. Azért még azon esetben is, ha kísérleti oldatunk steril nem lett volna, a fellépett gyuladást inkább bármi másnak, csak fertőzésnek nem szabad tulajdonítani. S ha mindezekhez hozzávesszük végül még azt is, hogy atropin-oldatoktól fellépett gyuladás mindig (vagy csak felette ritka esetekben nem) megszűnik, más, ép olyan kevéssé sterilizált mydriaticumok használóidra: az oldatok fertőzöttségét, mint kórokot, okvetlenül el kell ejtenünk. 4. Helytelen használat. Az oldatban eddig hiába kerestük az atrop. conjunct, okát. Nem marad más hátra, mint az atropinra magára irányítani figyelmünket és azon lehetőség taglalásába bocsátkozni, hogy vájjon nem-e a túlságos hosszú használat vagy a rövid ideig tartó, de helytelen használat okozza-e a bántalmat ? Abstract és theoretikus gondolkodás után ezen lehetőség sok valószínűséggel bir. Talán olyan betegség ez, melyet helybeli mérgezésnek lehetne felfogni, a mely a conjunct, idegeit annyira megbetegíti, hogy ezek hosszú időn keresztül intoleránsak maradnak az atropinnal szemben. Ha chronologikus sorrendben tárgyaltuk volna az aetiologiai lehetőségeket, ezen kérdéssel kellett volna Graefe kapcsán kezdeni, ki azt mondja: „Durch die Summoning der Wirkungen eine anatomische Veränderung, welche so wenig sie sich äusserlich zu verrathen braucht, die Sympathie, resp. die Antipathie der Conjunct, für Arzneiwirkungen wesentlich verändert. Als ein auffälliges Beispiel dient uns die Sättigung der Conjunct, mit Atropin.“ Azt hiszem, nem értem félre Graefet, ha szavait úgy magyarázom, hogy ő a fősúlyt a hosszú ideig való használatra helyezi, s hogy szerinte ez által keltetik fel a „telített“ conjunct. antipathiája az atropinnal szemben. Tehát csak a hosszú ideig való használatot okolja, nem a helytelen használatot is. Ez utóbbira is vannak azonban nézetek az irodalomban, különösen a francziák tankönyveiben, kik úgy látszik Glorieux befolyása alatt állva, nem is említik meg az infectio lehetőségét, hanem csak a speciális atropin-hatást és az idiosynkrasist hangsúlyozzák a „Tabus“ mellett. Lehet-e a prolongált vagy a helytelen használat oka az atrop. conjunctivitisnek ? Olyan kérdés ez, melyre egészen röviden nem lehet megfelelni, annál kevésbé, mert ezen kérdés belevág a speciális atropin-hatás kérdésébe, melyet később fogunk tárgyalni. Tény, hogy lehet. Midőn azért egyrészt mint elméleti lehetőséget a helytelen használatot kórokul el kell fogadni, sőt ezt állatkísérletekkel demonstrálni is lehet (1. alább), másrészt nehéz vagy lehetetlen eldönteni, hogy a francziák „Tabus“-je mit jelent? S talán formulázzuk nézetünket oda, hogy a túlságos hosszú ideig való használat, valamint a helytelen használat (mi alatt erősebb töménység vagy túlságos nagy mennyiség volna értendő), alkalmas viszonyok között egyéb tényezők közreműködésével képesek az atropin conjunctivitist kiváltani, de az utóbbi helyes gyakorlat mellett nem szerepel s az előbbi sem önállóan képez tehát kórokot. 5. A mechanikai insultus. Végül meg kell emlékeznünk egy olyan lehetőségről is, mely már átmenetet képez a következő csoportba tartozó kórokokhoz, de mégis az atropinnal a legtöbb helyen divatos adagolási formájánál fogva, a szer, illetve az oldatok vizsgálatához tartozik. Ezen lehetőség t. i. arra vonatkozik, hogy az atrop. conjunct, oka r.em volna talán más, mint azon mech. insultus, a melylyel a becseppentés jár. Ezen meglehetősen elméleti felvétel az irodalomban is csak érintve található. Mégis tudjuk, hogy a szemészek egy része az atropint nem adja oldatban, hanem porban vagy kenőcsben. J. Samelsohn pl. (Centralbl. für Augenheilkunde 1888. p. 286 után idézve) praxisára nézve azt constatálja, hogy sokkal mérsékeltebb gyakorisággal lát atrop. conjunctivitist, mióta az atropint kenőcsben rendeli. Hogy az ilyen adagolási forma, melyet különben személyes tapasztalat alapján nem ismerek, kisebb mechanikai irritatióval járhat, kétségtelen ; de hogy ezen irritatio a lob oka nem lehet, arról bővebben foglalkozni nem is szükséges. C) Azon okok, mélyek nem a betegben vagy az oldatban keresendők. Kitűzött tervem sorrendje szerint azon lehetőség vizsgálata következnék, hogy a kórokot maga az atropin képezné. Tehát nem az oldat vagy annak bármilyen tisztátlansága, hanem maga az alkaloida. Minthogy ez azonban bővebb tárgyalást igényel, s minthogy ehez óhajtom végső következtetéseimet fűzni, engedtessék meg, hogy azon lehetőségekkel végezzünk, melyek a két, már letárgyalt csoporton kívül esnek. 1. Treacher Collins nézete. Treacher Collins „atropine irritation“ ez. czikkében irta le nézetét, melyet a Hirschbergféle Centralblatt für Augenheilk. 1889-iki évfolyamának közlése után ismerek. Felveti a fertőzés, a chemiai szenyezettség stb. elméletét s az atropinban keresi az okot, de az atropin azon tulajdonságában, miszerint ez a könyelválasztást s ez által a szem tisztaságát csökkenti, a mi oda vezetne, hogy a levegőből a conjunct, zsákba hulló microorganismusok könynyebben telepednének le s fejtenék ki lobkeltő hatásukat. 18 esete kapcsán azon tapasztalatokra hivatkozik, hogy főleg azon betegeknél lép fel atropinos gyuladás, kiknél a könyelvezetés útjaiban valami betegség forog fenn, vagy pedig entropiumjuk volna, mi szintén a könyáramlásban idéz elő zavarokat. Továbbá észlelte, hogy bekötözött szemű egyéneknél könnyebben, be nem kötözött szeműeknél kevésbé gyorsan fejlődött ki a gyuladás, mely körülményt szintén előbbi hypothesise alapján hozza az atropin conjunctivitisszel összefüggésbe. Ezen elmélet semmi valószínűséggel sem bir. Nem ismervén azon 18 esetet, melynek alapján nézetéhez jutott, a következtetést magát nem Ítélhetjük meg, de a conclusióhoz saját statistikánk alapján hozzászólhatunk. Ez pedig azt mutatja, hogy a mi 45 esetünk közül összesen csak két entropiumos fordul elő. A szorosabb értelemben vett könyelvezető készülék pedig mind a 45 esetben jól működött. De
