Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-11-13 / 5-6. szám
44 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1898. 5-6. sz, A protargol egyik kimagasló tulajdonságának tekintik továbbá azt, hogy sem chlornatriummal, sem pedig fehérjékkel nem egyesülvén, hatása nem csupán a nyákhártya felületére szorítkozik, hanem a szövetek mélyébe hat s így jelentékenyebb gyógyhatást fejt ki, mint a többi ezüstvegyületek, a melyeknek hatása a nyákhártya-felületen létrejövő csapadékban, illetve a sejtfehérjével képezett pörkben merül ki. Azonban Benario-xxak ezen mélyrehatás kiderítése érdekében végzett kisérletei mit sem bizonyítanak ; ő ugyanis agaron és májdarabkákon, szóval holt objectumon végezte vizsgálatait s az azokon tapasztalt beivódási folyamatot egyszerűen átvitte az élő szövetekre. Ennek téves volta Heidenhain-nak korszakalkotó vizsgálataiból derül ki, melyek szerint az élő szövetek folyadék-átbocsátása tekintetében lényegesen más magatartást tanúsítanak, mint elhalás után. Darier is megfeledkezik ezen nagyfontosságú tényről, midőn azt mondja, 1 hogy „a protargol impraegnálja a felhámsejteket, azokon áthatol s így baktériumölő hatását a szövetek mélyéig kifejti“. Ez az állítás homlokegyenest ellenkezik egy általánosan is, a szemészek előtt pedig jól ismert észlelettel, melyet Leber-nek köszönhetünk, ki kísérleti alapon bebizonyította, hogy az élő Descemet-hártya egyetlen hámsejtrétege elegendő egy 200 mm.-nyi higany-nyomás alatt álló folyadék visszatartására. Ezek után azonban alig képzelhető, hogy egy egyszerűen felecsetelt folyadék áthatoljon a hámsejteken. Áttérve már most a protargol hatására és gyógyértékére, utóbbiak tanulmányozása czéljából a szemklinika kórházi- és ambulans beteganyagán rendszeres gyógykisérleteket végeztünk, melyeknek tartama közel három hónapra terjedt ki. Betegeink száma 40 körül volt. Ezen aránylag alacsony számot indokolja azon törekvésünk, hogy főleg, a trachomások közül lehetőleg friss, váladékos esetek kerüljenek kezelés alá. Betegeink nagyobb része conjunctivitis és ophthalmia catarrh.-ban, egy része trachomában, 5 blennorrh. adult.-ban, 3 blennorrh. neonat.-ban, 2 pedig blennorrh. sacci-ban szenvedett. Kezelésünkben az összehasonlító módszert követtük, látni akarván, vájjon mutatkoznak-e külömbségek a javulás menetében a protargollal és az arg. nitr.-al ecsetelt szemek között s melyek azok? E törekvésünkben az a körülmény is segítségünkre szolgált, a mennyiben kétoldati eseteinknek legnagyobb részében mindkét szemen körülbelül egyenlő fokúak voltak az elváltozások. Valamennyi esetünkben egyszer napjában ecseteltünk a reggeli órákban, még pedig a jobb szemet protargollal, a balt pedig a szokott 2%-os arg. nitr.-al. A protargolnak 5%-os vizes oldatával kezdtük a kezelést, miután azonban számbavehető eredménye alig volt és azt láttuk, hogy a jobb szem a javulásban napról napra a bal mögött marad, csakhamar áttértünk a 10%-os oldatra. E közben meggyőződtünk arról, hogy a könyekkel, illetve a conjunctivalis váladékkal érintkezve a legcsekélyebb csapadék sem lépett fel. Az arg. nitr.-al parallel ecsetelve a legtöbb esetben tényleg nem okozott izgalmat, daczára annak, hogy a fölkent protargolt nem öblítettük le vízzel; csak egyes betegek tettek néha említést csípésről, mely azonban éles ellentétben állott az arg. nitr.-al ecsetelt bal szemen fellépő csípéssel. Ha ellenben kisérletképen a bal szemet arg. nitr. helyett csupán konyhasóoldattal vagy vízzel ecseteltük, akkor a betegek néhány perez múlva csaknem kivétel nélkül jelezték a protargol által okozott csípést a jobb szemen, csípést, izgalmi állapotot tehát a protargol is okoz, csakhogy a betegek egyéni érzékenységük szerint majd észreveszik, majd nem. Különösen nem veszik észre akkor, a midőn az arg. nitr. jóval erősebb izgalma figyelmüket csaknem teljesen leköti s elvonja a másik szem jelentéktelen izgalmától. Ophthalmia catarrh, és conjunct, catarrh, acuta-nál az ecsetelésen kívül langyos bórsav-borogatást, bő könyezéssel járó chronikus hurutnál pedig Darier ajánlatára az ecsetelések támogatása végett collyriumképen 5%-os protargol-oldatból háromszor napjában egy cseppet rendeltünk a jobb szembe. Darier-nek ily módon fényes eredményeket sikerült felmutatni. 1 Opthalm. Klinik. 1898. Nr. 7. Különösnek látszik azonban, hogy első közlése szerint1 súlyos kötőhártyahurutnál három nap alatt sikerült „radikális“ (!) gyógyulást elérnie 5°/0-os oldattal, és rövid időre reá megjelent második közlésében2 közönséges kötőhártya-hurutoknál már 20%-os oldattal való ecseteléseket ajánl. A mi eseteinkben a gyógyulás korántsem volt gyors és radikális. Igaz ugyan, hogy a váladék már 2—3 ecsetelés után jelentékenyen megfogyott s csakhamar el is apadt, de míg a bal szem javulása tovább haladt, addig a jobb szemen a kötőhártya vörössége és fellazultsága sehogy sem akart végleg engedni, úgy hogy utóyégre is csak arg. nitr.-ra kellett áttérni, mire a conj. fokozatosan halványodott és lelapult s 8—10 ecsetelés után teljes restitutio ad integrum állott be. Egy meglehetős súlyos ophthalmia esetében mindkét corneán egy-egy sarlóalakú catarrhalis fekély volt jelen; ezek közül is a baloldali gyorsan tisztult és telődött, sőt már a behámzás is megindult, a mikor a jobboldalinak alapja és szélai még mindig szürkék, infiltráltak voltak. Ez észleletünk magyarázata nem nehéz. Ismeretes, hogy a különféle conj uncti vitisek kapcsán oly gyakran észlelhető gyuladásos természetű cornea-complicatiók majdnem mindig ép a conjunctivabeli folyamat, mint alapbántalom által okoztatnak és tartatnak fenn; azt is tudjuk, hogy azok magukban véve a caustikus kezelést éppen nem contraiudicálják, sőt ellenkezőleg mindig az tapasztalható, hogy az ismert cautelák mellett folytatva a kezelést, a conj. kóros állapotának remissiójával a cornea-megbetegedés javulása is lépést tart. Miután pedig, mint láttuk, a conjunctivabeli folyamat javulása az arg. nitr.-al ecsetelt bal szemen gyorsabb menetű volt, ez érthetővé teszi, hogy az általa föltételezett cornea-complicatio is gyorsabban gyógyult, mint a jobb szemen, melyen az alapbántalom javulása lassúbb volt s e mellett még a fekély közvetlenül érintkezésben lévén a le nem mosott protargollal, utóbbinak — ha mindjárt kisfokú — izgató hatása is késleltette a fekély reparálódását. Ily esetekben tehát a protargol egyenesen káros lehet, míg az arg. nitr.-al végzett óvatos ecsetelés rendesen jó eredménynyel jár. Nem ritkán észlelhető azonban, hogy a cornea részéről akkor lép fel complicatio, midőn a kötőhártya-gyuladás már javulófélben van, de még az ecsetelés indicatiója fennáll. Tovább folytatva az ecsetelést, ily esetekben a kötőhártyagyuladás javulása mellett a comea-bántalom rosszabbodását, terjedését észlelhetjük. Kétségtelen, hogy itt a causticum által fentartott reactiv izgalmi állapot oka a cornea-complicatio súlyosbodásának; azért ilyenkor mindennemű izgató kezelést rögtön félbe kell szakítanunk s langyos bórsav-borogatás mellett nyugodtan be kell várnunk azt az időt, míg az infiltratio csökkentével a fekély gyógyulásra hajlamosabb lesz. A chronikus hurutnak azon eseteiben, melyben a váladék bővebb volt, a protargolra tényleg mutatkozott javulás, még pedig főleg a beteg subjectiv panaszaiban; a kellemetlen viszketés és bágyadtság érzete a szemhéjakban csökkent, a szemek reggelre kevésbbé vagy egyáltalán nem ragadtak be, a könyezés alább hagyott. A kötőhártya vérbősége azonban alig, megvastagodása és érdessége pedig éppen nem változott. Hasonló észleletet tett Pergens:t is, ki a conj. chron.-nál kifejlődött kötőhártya-túltengést sem argoninnal, sem protargollal nem bírta eloszlatni. Miután az észlelők már kezdettől fogva hangsúlyozták a protargolnak antiblennorrhoeikus hatását, mi is érthető várakozással néztünk a blennorhoea kezelése elé. Hét esetünk közül kettő súlyos volt, a pirosán elszínesedett szemhéjak párnaszerű duzzanatával, nagyfokú feszes chemosissal, bő genyes váladékkal és közel totalis cornea-genyedéssel; a többi középsúlyosságú eset egyikében szintén volt jelen egy széli cornealis fekély. A betegek a 2—6-dik napon vétettek kezelés alá. Az ecsetelések itt is 10%-os protargol- és illetőleg 2%-os arg. nitr.-oldattal történtek egyszer napjában. 1 Darier: Die neuen Silbersalze und ihre Anwendung in der Augenheilkunde (Ophth. Kl. 1898. Nr. 5). 2 Darier: Protargol, ein Specificum gegen Conjunctivitis blennorrhoica (Ophth. Kl. 1898. Nr. 7). 8 Klinische Monatsblätter für Augenhlk. 1898. április.
