Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-11-13 / 5-6. szám
1898. 5—6. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 45 Észleleteink nagyjában megegyeznek a fennebb mondottakkal. A protargolozott szemen rendesen a 2—3-dik ecsetelés után volt észrevehető a genyes váladék fogyása, mely a további ecsetelések alatt meglehetős gyorsan haladt elő, bár nem gyorsabban, mint az arg. nitr.-al ecsetelt szemen. Mihelyest azonban a váladék teljesen elapadt s a blennorrhoea chronikus stádiumába lépett, a protargolozott szem javulásában megállapodás jött létre, a mennyiben a hypertrophiás kötőhártya bársonyszerűsége, az áthajlási redő megvastagodása hosszabb időn át folytatott ecsetelésre is alig változott, mialatt az arg. nitr.-al majd később a cupr. sulph. jegeczczel kezelt szemen már nagyrészt eloszlott. Utóbbi szemen egyszersmind a corneagenyedés is gyorsabban demarcálódott, míg a protargolozott szemek egyikén a genyedés tovaterjedését észlelhettük. Eseteinkben a gyógyulás, ha a visszamaradt kisfokú kötőhártyatúltengéstől eltekintünk, 4—6 hét alatt következett be. Ezek után legalább is igen merésznek tűnik fel előttünk Dariernek azon már a priori is valószínűtlen állítása, mely szerint oly anyákat, kik blennorrhoeás szemű gyermekük ápolása közben súlyos ophthalmo-blennorrhoeát acquiráltak, 1—2 nap alatt (?) látott kigyógyulni protargolra. Ezzel éles ellentétben Pflüger1 protargollal kezelt blennorrhoea neonatorumnak egy esetét írja le, melyben a szemhéjduzzanat fokozódása és a genyes váladék szaporodása közben a conjunctiván álhártya lépett fel és fekély fejlődött ki a corneán, úgy hogy a protargoít két napi használat után ki kellett hagyni, mire az állapot gyors javulásnak indult. Egyébiránt vele együtt több szerző határozottan megbizhatóbbnak mondja az arg. nitr.-ot, melytől mindig gyorsabb és biztosabb eredményt látott. Alkalmaztuk továbbá a protargoít a trachoma kezelésére is, daczára annak, hogy erre maga Darier is legkevésbbé ajánlja. Eleinte ugyan gyógyértékét e téren az argentaminéval körülbelül egyenlőnek mondja, csakhamar kijelenti azonban, hogy az utóbbi a trachománál talán mégis fölülmúlja a protargolt. Közelebbi részleteket ide vonatkozólag nem említ. A mi észleleteink szerint sehol élesebben nem mutatkozott a különbség a két szem javulása között, mint éppen trachománál, melynél a protargol még a váladékot sem apasztotta el oly gyorsan, mint az eddig említett conjunctiva-bajoknál; a kötőhártya papillaris hypertrophiáján, a beágyazott trachoma-rögöktől duzzadt és göröngyös áthajlási redő állapotán pedig egyáltalán mit sem változtatott. Elég gyorsan fordul elő azonban az az eset, hogy a már javulófélben levő trachomás betegek, kik már megunták a hosszadalmas gyógyítást, érezve javulásukat, a különben is fájdalmas kezelésből elmaradnak, míg egyszerre egy heves subacut kiújulással jelentkeznek ismét az orvosnál. Ily trachomarecidiváknál az izgalmi tünetek sokszor oly hevesek, hogy a betegek az arg. nitr.-ot igen rosszul tűrik, a mint azt három Ízben alkalmunk volt tapasztalni. Mindhárom esetben az arg. nitr.-ot protargollal helyettesítettük, melyet a betegek jóval kevésbbé izgató hatásánál fogva jól tűrtek s a melylyel — ha mindjárt lassabban — mégis sikerült a váladék és az izgalmi tünetek csökkenését elérnünk. Ily esetekben tehát a protargol jó szolgálatot tehet. Legtöbb hasznát láttuk mégis blennorrhoea sacci két esetében, melyben a kitágult könytömlőből meglehetős bő nyákos-genyes váladék volt kinyomható. A felhasított könycsövecskén át 10%-os protargol-oldattal fecskendeztük ki a könytömlőt s a 4—5-ik kifecskendésre a váladék teljesen eltűnt, a könytömlő duzzanata lelapult. Nem hihetjük, hogy Darier ezt az állapotot tekinti prompt gyógyulásnak, mert előttünk kétségtelen, hogy ez a gyors javulás csak ideigóráig tartó, mely éppen nem teszi feleslegessé az indicatio causalis betöltését, vagyis, hogy tartós eredmény — ha egyáltalában — csakis a könycsatorna szűkületét okozó orrbántalom megfelelő kezelésétől, illetőleg a duct, naso-lacrymalis rendszeres sondázásától várható. Hogy vájjon a protargol okoz-e argyrosist, arról ily rövid kezelési és észlelési idő alatt meg nem győződhettünk. 1 Pflüger : Protargol und Conjunctivitis blennorrhoica. Ophthnlm. Kiin. 1898. Nr. 11. De ha meggondoljuk, hogy a protargol fény behatására elbomlik, úgy nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy a keletkező ezüst-oxydok a nyákhártya szövetelemeibe való lerakódásra annál bőségesebb alkalma van, a mennyiben a le nem öblített vagy becseppentett protargolnak mindig fölös mennyisége van jelen a kötőhártyazsákban. Összegezve már most eszleleteinket, véleményünk oda irányul, hogy a protargol főleg váladékapasztó, anticatarrhalis szer; miután pedig a kötőhártya-gyuladások váladékdús időszakában az izgalmi tünetek sokszor még annyira intensivek, hogy az arg. nitr.-ot a betegek rosszul tűrik, ez utóbbit ilyenkor előnyösen helyettesíthetjük az alig izgató protargollal, mely némileg az izgalmi tüneteket és a belöveltséget is mérsékli. A mint azonban e feladatát befejezte, a továbbiakban alig lendít valamit az állapot javulásán, a mennyiben a belöveltséget csak lassan és tökéletlenül csökkenti, a kötőhártya hypertrophiáját, diffus vagy góczokban csoportosuló gömbsejtes iufiltratióit pedig teljesen változatlanul hagyja, vagyis a kötőhártyát csak kevéssé halványítja s egyáltalán nem vékonyítja. Meggyőződtünk tehát arról, hogy a protargol az arg. nitr.-nak egynémely hátrányától ment, de e mellett arról is, hogy távolról sem fejti ki azt a gyógyhatást, a melyet az arg. nitr. Hozzá még meglehetős drága s így a szegénypraxisban, a hol pedig legtöbb szükség volna reá, alig alkalmazható. Ha tehát el is ismerjük az arg. nitr.-nak kellemetlen hátrányait és ha manapság már nem is akarjuk Graefe-ve 1 az arg. nitr. kezelésben „a szemorvosi gyógybeavatkozás diadalát“ látni, mégis bizonyos előttünk, hogy a protargol egyes esetekben pótszer gyanánt előnyösen alkalmazható ugyan, de általában gyógyérték, gyógyeredmény szempontjából a classikus arg. nitr. kezeléssel nem versenyezhet. A protargolról. Irta: Béla Pál dr. szemorvos. A mióta Neisser1 gonorrhoea urethrae kezelésére a protargoit ajánlotta, a szemorvosok is siettek e szert blennorrhoea conjunctivae eseteiben alkalmazni, változó eredménynyel. Ed. Pergens2 ugyanis elég kedvezően nyilatkozik a protargolról nemcsak blennorrhoea conjunctivae, de más szembajok eseteiben is, mint: conjunctivitis catarrhalis és dacryocystitis, Pflüger3 ellenben mint olyan szert, melylyel az eddig megszokott kezelésnél kedvezőbb eredményt nem látott, egészen mellőzendőnek tartja. Legmelegebb ajánlója e készítménynek Darier,4 Oly antisepticumnak tartja, mely a blennorrhoea conjunctivaet gyorsan meggyógyítja, és így az argentum nitricumot teljesen pótolja. Ez utóbbit szerinte csak annyi becsülés illet meg, a mennyivel egy kiszolgált számos éven át jó szolgálatokat tevő cseléddel szemben, kinek hibáival már megbarátkoztunk, viseltetünk. Ugyancsak ily prompt és kiváló hatását észlelte a protargolnak a conjunctiva catarrhalis gyuladásainál, conjnnctiv. crouposánál, trachománál stb. Kötelességemnek tartottam ezek szerint, hogy magam is tanulmányozzam a protargol hatását. A beteganyagot részint a „Fehér kereszt“ országos lelenczház vezetésem alatt álló szemosztályán fekvő, részint a Nyilvános Ambulatorium-Egyesület rendelő intézetének szemosztályán jelentkező járó betegek képezték. Ezen kísérletek eredményéről a következőkben számolhatok be. A protargolban az ezüst protein anyagokkal áll szerves összeköttetésben; a mintegy 8'3°/0 ezüstöt tartalmazó sárgás por vízben igen könnyen oldódik; chlornatriummal csapadékot nem képez. Az oldat színe töménysége szerint rozsdavöröstől sötét vörösbarnáig változik; nagyobb töménységben sűrű, kissé olajszerű folyadék. Az 1 °/0-os oldat ép vagy kissé hurutos conjunctiván nem 1 Centralblatt für Dermatologie. 1897. I. 2 Klinische Monatsblätfer für Augenheilkunde. 1898. április. 3 Die Ophthalm. Klinik. 1898. 11. 4 Clinique Ophthalmologique. 1898. mars.
