Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-11-13 / 5-6. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 46. számához. 5—6, szám.____________ Budapest, 1898. évi november 13. 23R, MAGYAR tud. EGYEx ,—, . I, m __ _— \m r m i_a _ OfiBJÉS2aSTI KLWK \ ily SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Prohászka László dr. : A protargolról. — Béla Pál dr.: A protargolról. — Hauer Ferencz: Az atropin codjunctivitisröl. (Vége.) — Leitner Vilmos dr.: A heidelbergi szemésztársaság ez évi tárgyalásaiból. —■ Irodalom-szemle. — Vegyesek. A protargolról. Irta: Prohászka László dr., szemklinikái gyakornok. A conjunctiva-bajok kezelésében az oki mozzanatok sokfélesége és a lefolyás változékonysága teszi érthetővé, hogy többféle gyógyszerrel kell rendelkeznünk. Általában adstringens, antiseptikns és caustikus szerek vannak alkalmazásban, melyek közül a szükség szerint majd ezt, majd amazt, majd a gyöngébbet, majd az erősebbet kell választanunk. Egyetlen gyógyszerrel minden indicatiónak nem felelhetünk meg. Hogy csak néhány példát említsünk:. az atropin becseppentésre vagy a jód és calomel együttes használatára fellépő kötőhártya-izgalom többnyire megszűnik már az oki mozzanat egyszerű távoltartására és ha a szem tisztántartása és megbékítése érdekében alkalmazunk is ellene valamely gyógyeljárást, az sohasem lesz oly erélyes, mint a melyet egy epidemiás jellegű, bár csak középsúlyos ophthalmia ellen szoktunk foganatosítani. Vagy pl. éjjel lámpa mellett sokat iró, olvasó egyének gyakran panaszkodnak viszketés, csípés és kellemetlen nehézség érzetéről a szemhéjakban, melyeket kifordítva azt látjuk, hogy a conjunctiva ugyan elégvörös, de különben sima, vékony és nedvszegény. Ezeknek bizonyára más gyógyszert fogunk ajánlani, mint a porral, füsttel szennyezett levegőjű gyárban dolgozó munkásnak, kinek coujunctivája fellazult, duzzadt és sok a váladéka; vagy talán ez utóbbi már el is apadt, de a kötőhártya-felület egyenetlen, érdes, bársonyszerű. Jelesen a conjunctiva hurutos-blenuorrhoeás kórcsoportjának therapiájában a sok gyógyszer között legnagyobb szerepet játszanak az ezüstvegyületek, melyek közül az évszázados próbát kiállott argentum nitricum mintegy specificum rangját vívta ki magának. Igen kellemetlen mellékhatása, az erős izgatás volt az, mely különösen az újabb időkben kiinduláspontját képezte ama törekvésnek, hogy az arg. nitr. lmsonértékű, de kevésbbé izgató ezüstvegyülettel helvettesíttessék. így keletkezett az argentamin, argonin, itrol, actol, melyek mindegyike fölött többékevéshbé vérmes dicséretek hangzottak el, fényes eredményekről is számoltak be, míg végre a sokoldalú kísérleti vizsgálódás megdöntötte a hozzájuk fűzött várakozást, helyreállítván az arg. nitr. superioritását. A legújabb ezüstvegyület, mely az összes eddigieknek jó tulajdonságait egyesítené, a Neisser által ajánlott protargol. Nevét onnan nyerte, mivel az ezüstnek vegyülete egy proteinanyaggal. Gyári alakjában egy finom, világossárga szinti port képez, mely 8‘3 °/o ezüstöt tartalmaz, ügy. hideg, mint meleg vízben zavarodás nélkül könnyen oldódik s csak hosszabb időn át hevítve lép fel benne némi zavarodás. Oldata sem alkaliákkal, sem hígított savakkal, sem pedig fehérjékkel nem képez csapadékot. A szernek Neisser és az urologok által földicsért kiváló tulajdonságai és a vele elért eredmények indították Darier-1 arra, hogy a protargolt a conjunctiva és könytömlő gyuladásos bántalmainál kipróbálja. Kezdetben 5°/0-os oldattal végezte az ecseteléseket, majd 10 s csakhamar 20°/o'OS, végre pedig 50%-os oldatra is áttért ; még pedig a baj súlyossága szerint másodnaponként, naponként egyszer vagy kétszer ecsetelt. E mellett a kezelést többnyire 5°/0-os oldatoknak napjában kétszer vagy háromszor való becseppentése által iparkodott támogatni. Blennorrlmea saccinál 10°/o-os oldattal fecskendezte ki a könyutakat. Darier valóságos elragadtatással számol be sikereiről s a protargol előnyeiről más ezüstsókkal szemben. Az oldatot igen állandónak mondja, melyben több nap alatt sem lép fel zavarodás. Cocainnal és egyéb anaestheticumokkal combinálható, a mi különben nem lényeges, miután ment minden caustikus hatástól s a conjunctiva reactio izgalmi állapota, fájás, csípés, erős könyezés még a legconcentráltabb oldataira sem észlelhető. A könyek chlornatriumával és a szövetfehérjével nem egyesül s igy egyfelől összes mennyisége érvényre jut, másfelől a nyákhártya felszínes rétegeit nem pörkösítvén el, mélyen behat a szövetekbe. A protargollal kezelt összes esetek eredmény szempontjából felülmúlták Darier várakozását, úgy hogy ő a gyógyulást gyors és radicalisnak s a protargolt összehasonlíthatlan értékű szernek mondja. Mindezen vérmes dicséretek bennünket is arra buzdítottak, hogy a protargolt tulajdonságaira és értékére nézve tanulmányozzuk. A mi a szer tulajdonságait illeti, mindenekelőtt Benarionak és másoknak amaz állításával szemben, hogy a protargol egy igen állandó vegyület, mely fény behatására nem változik, Kaufmann és Bloch 1 útmutatása nyomán eljárva mi is az ellenkezőről győződtünk meg. Ugyanis az egész frissen készült közömbös vegyhatású protargol-oldatból keveset óraüvegbe öntve s fény behatásának kitéve azt tapasztaltuk, hogy a szalmasárgaszinű oldat csakhamar észrevehetőleg megbámult, hosszabb idő múlva pedig csaknem megfeketedett. És pedig jóval rövidebb idő alatt következett be ez a szinbeli változás a direct napfénynek kitett oldatban, mint abban, a melyre csak reflektált fény hatott. Ugyancsak az oldat elbomlása mellett tanúskodik azon tapasztalatunk, hogy a fehérneműn eleinte barna, később pedig s különösen a fehérnemű mosása után az arg. nitr. -óhoz hasonló szürkésfekete foltot hagy vissza. Ha mindezek mellett tekintetbe vesszük azon tényt, mely szerint az eredetileg közömbös vegyhatású protargol-oldat fény behatása után határozottan kimutatható savanyú vegyhatást vesz fel, úgy méltán felvethetjük a kérdést, vájjon reactiónak ez a megváltozása nem-e határozott vegyi változás mellett szól? Egyébiránt úgy látszik, e körülménynyel nagyon is számot vetnek a szernek gyári előállítói, kik a világossárgaszínű port gondosan csomagolt sötét üvegekben szállítják. Úgy Seisser, valamint Benario a protargolt jóval nagyobb desinficiensnak mondja, mint az arg. nitr.-ot s a többi ezüst vegyületeket. Nem tartozik feladatunk körébe ezen kérdés objectiv tudományos kritikájába bocsátkozni; csupán annyit jegyzünk meg, hogy Benarionak csak 20 perez alatt sikerült a friss culturából vett staphylococcusokat elpusztítani, a lépfenesporákat pedig csak egy óra múlva, holott 2%-os, tehát magas concentratiójú oldatot használt vizsgálataihoz. Ily körülmények között teljesen indokolatlan, hogyan lehetett a protargol bactericid hatását annyira túlbecsülni. Legfeltűnőbb azonban az, hogy éppen a gonococcusra vonatkozólag, a melyre pedig állítólag meglepő baktériumölő hatást gyakorol a protargol, közelebbi vizsgálati és számadatokat még Neissernél is hiába keresünk s így meglepetésünk annál kevésbbé lehetett nagy, mivel tudjuk, hogy az összes vízben oldható ezüstvegyületek általában is hatalmas baktérium mérgek, de feltűnő módon deletaerhatásúak éppen a gonococcusokra. 1 Ueber Protargol. Deutsche Medic. Woch. 1898. 14.
