Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-02-20 / 1. szám
1898. 1. sz. 0 R V OBI HE TILAP — SZE M ÉSZ E T. papillák is nyomulnak a szövetbe. A m. Riolani barázdáján túl (mely a felső szemhéj kifordításakor tűnik fel) a hám csak kétrétegű, belső köbalakú és külső hengeralakú sejtekkel. De a fornixon az epithel megint többrétegű lesz és ilyen marad a szem te kei kötőhártyán is és pedig többrétegű kövezetsejtes felhám, melynél a sejtek egymás mellé vannak rakva és kevés ragasztó anyaggal vannak egymáshoz fűzve; a sejtek nagyok, laposak, egynemű sejttestűek és egy vagy két maggal bírnak. A substantia propria conjunctivae kötőszövetből áll, melyben a kötőhártya edényei haladnak; feltűnik e szövet hálószerű szerkezete által. Most áttérünk esetünk 1 ismertetésére. Fénusz Lajos, 46 éves takács 1897. január 18-ikán jelentkezett az ált. munkás betegsegélyző pénztár kórházában, előadva, hogy bal szemén egy év óta képződik egy sajátságos állapot, melyet ő maga is képes megszüntetni az által, hogy a képződményt leemeli, de ez újra nő. A cornea felső széle fölött a kötőhártyát 1 Q-cm. nyi területen elborítja fehér, sajátságos merevségű vékony lemez, mely beszáradt szappanhabhoz hasonlít, redőbe nem emelhető, hanem a mely egész tömegében elsíklik a sclerán és keskeny ép rész által választatván el a szarúhártyától, erre részben reátolható. Kötőhártya egyébként ép, csekély fokban lnirutos. A szem átlátszó közegei tiszták, szemfenék ép, látó, . . 5 kepesseg = _ . Diagnosisunkat makro - skopice a kötőhártya felhámjának elszarúsodására tettük és „keratosis conjunctivae“ alatt vezettük be a protocollumba. Nagy részét kimetszve absolut alkoholban megkeményítettük, celloidinba ágyaz tűk, mikrotommal metszettük, azután haematoxyliunal vagy pikrokarmintimsóoldattal megfestettük. A vizsgált kóros kötőhártyarészlet hámrétegén | több stratum különböztethető meg, melyek közül Zeiss obj. E. oc. III. az alsó sokszögletű és hólyagcsás maggal ellátott tüskés sejtek 2—3 rétegéből áll, melyek legalsóbb sejtjeiben néhány magoszlás látható (1. ábra 4). E fölött egy egész határozottan kifejlődött szemcsés réteg (3) élénken látható keratohyalin szemcsékkel (2) következik, mely mindenütt egy sejtcsoportból áll. Ezt vékony szarúréteg fedi be (1). Tehát a mint a praeparatumon látni méltóztatnak, itt a kötőhártya elszarúsodásával van dolgunk. A kötőhártyán előfordul elszarúsodás azon kóralaknál, melyet xerosisnak hívunk és fontos feladatunk keresetünket éppen a xerosistól elkülöníteni. Xerosis alatt, a mint minden szemészeti tankönyvben olvasható, a kötőhártyának azon állapotát értjük, melyben a kötőhártya száraz. Felülete ezen helyeken zsirosau fénylő, fehéres és vagy epidermisszerű, vagy olyan, mintha beszáradt habbal volna fedve. A kötőhártya itt vastagabb, kevésbbé hajlékony és merev redőkbe rakódik. A köny ezen helyeken lefut, a nélkül, hogy megnedvesednének e helyek. Súlyos esetekben a könvelválasztás el is apad. A szarúhártyán is fellép-1 Az eset bemutattatott a budapesti kir. orvosegyesület 1897. nov. 13-dikán tartott XXII. rendes ülésén. A hozzáfűzött vitát lásd „Orvosi Hetilap” 1897. évi 47. számában. liet e folyamat, mikor is a szarúhártya felülete bágyadt, fénytelen, száraz, megrepedezik, szövete megzavarodik és átlátszóságát elveszti (xerosis corneae). Oka e bajnak vagy helybeli vagy általános. Helybeli ok: a) A kötöhártya heges elfajulása, a mi előfordul trachoma végkimenetelénél, pemphigusnál, diphtheritisnél, égetések, étetések, különösen edző szerek huzamos alkalmazása után. b) A kötőhártgának hiányos befedetése esetében a kötőhártya kiszárad a levegőn ; ectropiumnál, lagophthalmusnál fordul elő. Amott a szemhéji kötőhártya, ernitt a szemtekei kötőhártya szárad ki, epidermisszerű rétegek képződnek, melyek a mélyebb rétegeket a további kiszáradástól megóvják. Általános megbetegedések közül a) a könnyű alak előfordul lesoványodott, rosszul táplált felnőtt egyéneknél (Bitot), rendesen hemeralopia kíséretében Apró, kása- egész keuderszemnvi háromszögletes, beszáradt szigetek képződnek a szemtekei kötőhártyán a szemrés irányában (Cohn). b) A súlyos alak gyermekeknél fordul elő, kik súlyos általános megbetegedésben pusztulnak el, rendesen keraiomalaciával kapcsolatban. A xerosis a szemrés irányában lép fel a bulbaris kötőhártyán, de átterjed a szarúhártyára is, mely genyesen szétesik. Táplálkozási zavarként fogandó fel e folyamat. Xerosis parenchymatosát is különböztetünk meg, a melyek helybeli folyamatokkal szövődnek, míg a x. epithelialis csak az epithelt éri általános megbetegedésnél. Némelyek x. part iá! ist (s. glabra) és x. totálist (s. quammosa) különböztetnek meg. A xerosisnál a szövettani elváltozás főként az epitheliumra vonatkozik. A legfelső sejtrétegek elszarúsodottak, az utánuk következő sejtek ela'ídincseppeket tartalmaznak. Ezért az epithelium megvastagodott, fehér, zavaros, epidermisszerű. Azonkívül a Meibom-rairigyek faggyúszerű váladéka is bevonja és ezért a köny nem tapad rajta és ez az oka a szárazságnak is, mely a beteget is kínozza. Leber szerint, ha szappannal e helyeket beecseteljük, akkor a zsírtól megszabadulva inegnedvesednek e helyek. A kötőhártya Bock és Wedl szerint atrophiás, az egyébként laza nyákhártya-alatti kötőszövet merev, rostos kötőszövet által van helyettesítve. Reyini nd, Colomiatti, Kuschbert, Neisser kimutattak itt egy bacillust, de az még bebizonyítva nincs, hogy ez volna a kór okozó. Bock és Wedl coccusokat találtak, de ezt Kuschbert tagadja. Utóbbi időben, bár kerestünk, sajnos, nem észleltünk xerosis conjunctivaet. ennek semmiféle alakját sem úgy, hogy legnagyobb sajnálatunkra ebből górcsövi készítményt nem készíthettünk, de az atlaszokban is alig találjuk nyomát. A Wedlféle „Atlas der pathologischen Histologie des Auges“ III. tábláján a 22. ábra atrophia tarsi in xerophthalmo és a 30. ábra atrophia strati muscularis canaliculi lacryrnalis in xerophthalmo és az V. tábláján á 43. ábra xerosis corneae mutatnak elszarúsodott hámsejteket. De ha e rajzokat megtekintjük, lehetetlen őket a mi praeparatumunkkal összetéveszteni. A míg a keratosis praeparatumában az elszarúsodott hámsejtek sűrűn és szorosan egymás felett fekvő rétegeket képeznek, addig xerosisnál, a mint a leírás is mondja, „Wulst“-okat képeznek, „igen merevek és szakadékonyak“. Kiemelik mindenütt az ela'ídincseppeket (Fuchs) és a zsircseppeket (Wedl), a melyeknek praeparatumainkban semmi nyomuk. Továbbá a Wedl-féle canaliculus lacryrnalis „mit verhornten, zusammengeballten Epithelzellen verstopft“. De a makruskopiás kórkép is elüt. A parenchymás vagyis a kötőhártya heges alakjainál fellépő xerosisnál az egész szem a trachoma, pemphigus, étető szerek stb. által zsugorodott. Esetünkben ennek semmi nyoma. Hasonlókép ki van zárva esetünkben a kötőhártyának kiszáradása hiányos befedetés miatt. Általános kór mellett fellépő könnyű Bitot-féle alak ellen szól először a helye t. i. nem a szemrés irányában foglal helyet és a characteristikus hemeralopia hiánya; a súlyos keratomalaciás alak ellen pedig az egyén kora és a szarúhártya ép j volta.
