Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1898-02-20 / 1. szám

6 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET 1898. 1. sz Ennélfogva úgy a klinikai, mint a mikroskopiai kép alap­ján mondhatjuk, hogy a keratosis conjunctivae önálló koraiak, mely eddig leírva nincs. Pathologiás folyamat, mely abban áll, hogy a kötőhártya elszarúsodott, mely folyamat a xerosisnál is előfordul, de a klinikai kép miatt attól határozottan elkülönítendő. A diagnosisra vonatkozó adatokat fennebb említettük. Prognosis kedvezőnek mondható annyiban, hogy a kiirtott része a keratosisos kötőbártyának nem szarúsodott el újból, hanem ott a kötőhártya hegesen regenerálódott. Therapia a kiirtásban áll, ha nem túlságos terjedelmű a folyamat. A górcsői készítmény rajzát dr. Vermes Lajos úr készí­tette, a miért is neki e helyen köszönetét mondunk. Irodalom: Graefe-Saemisch : Handbuch der gesanimten Augenheilkunde. IN'. kötet. Fuchs: Lehrbuch der Augenheilkunde. 1897. Stilling: Grundzüge der Augenheilkunde. 1897. Schmidt-Rimph r: Augenheilkunde. Zehender: Handbuch der ges. Augenhejlk. Goldzieher: A szemészet kézikönyve. W'dl und Bock : Pathologische Anatomie d-s Auges. 1886. Wedl: Atlas der pathologischen Histologie des Auges. 1861. Kuschbert und. Neisser: Breslauer ärztliche Zeitschrift. 1886. 4. Leber: Archiv f. Ophthalmologie. Bd XXIX. 3. Kuschbert: Deutsche med. Wochenschrift. 1884, 2. Cohn : (her xerosis conj. Inaug. Dissert. 1868. Bitot: Gazette medical. 1893. Thanhoffer: A szövetek szerkezete. 1895. Cataracta diabetica. Irta Leittier Vilmos dr.. szemklinikái gyakornok A szem diabeteses megbetegedéseinek nagy részét teszi ki a hályog. Gyakorisága egyes szerzők szerint különböző, középértékben azonban a diabetes betegek 5—10%-ában találjuk fel. Vannak, kik a cataractát a diabeteses szembajok közt általában a leggyakoribb bántalomnak állítják, míg mások egyéb eltéréseket említenek első helyen, ügy látszik, az alkalmazkodás zavarai és a retinitis diabetesnél nem sok­kal maradnak mögötte számbelileg a hályognak ; már a rit­kábban előforduló diabeteses betegségek közé tartozik a látó­ideg sorvadása, amblyopia, a külső szemizmok bénulása, neu­ritis retrobulbaris, a hemianopia. A corneán és conjunctiván található elváltozásokat nem ismeri el minden észlelő a diabe­­tessel összefüggőnek, az említett többi szembántalmakra nézve azonban az általános bajjal való összefüggés elismert tény. Csak a keletkezés módja lel különböző magyarázatot. A diabeteses hályogra vonatkozó kórszövettani, kórvegy­tani és kísérleti kutatások sem vezettek még megállapodott felfogásokhoz az aetiologiában. A búvárok egy része a lencsé­ben való czukorfelhalmozódást tartja a cataracta okának, mások az üveg-test és csarnokvíz czukortartalmát teszik fele­lőssé a hályogképződésben, mely e szerint a környezet részé­ről való vízelvonás folytán keletkeznék. Ismét mások sem a lencsében, sem az iivegtestben czukrot kimutatni nem tudtak. Kunde és Henkelnek1 sikerült békáknál cataractát létrehozni, ha bőrük alá konyhasó-oldatot fecskendeztek. Tehát elégséges volt egyszerűen a vér összetételét megváltoztatni, hogy a lencse elhomályosodjék. Miután pedig diabetesnél a vér a rendestől tényleg eltérő összetételű, s a szervezet minden része szenved a megváltozott anyagcsere miatt, nem lehetetlen, hogy a cataracta képződésének közvetlen oka a lencsetok epitheljének megbetegedése a szem megváltozott táplálkozási viszonyai folytán. így érthető volna, hogy miért keletkezik hályog a diabetesnek csak egy bizonyos, s rendesen több évi fennállása után, akkor t. i., midőn epithelnek említett elválto­zása már bekövetkezett. Hogy czukor-oldatba helyezett lencsék rövid idő alatt elho­mályosodnak, ez csak azt bizonyítja, hogy az elhalt lencsetok úgy viselkedik, mint az állati hártyák, azaz a czukor-oldatból 1 1 Schmidt-Rimpler. Lehrbuch ü. Augonhk. 355. 1. a lencsébe czukor, ez utóbbiból pedig víz megy át. Vagyis a lencse elhomályosodása tisztán diffusis eredménye. Elő lencse­­tok nem játszik azonban ily passiv szerepet, hanem a lencse táplálásában active is részt vesz. Egészséges lencsehám nor­malis táplálékot nyújthat a lencsének akkor is, ha az iiveg­­test vagy csarnokvíz czukortartalmú is; a mint azonban e természetes szabályzó készülék megromlik, a lencse elsziirkü­­lése is csakhamar bekövetkezik. Fiatalabb egyéneknél a dia­betes általában súlyosabb lefolyású lévén, tényleg azt tapasz­taljuk, hogy a cataractaképződés gyakoribb és gyorsabb menetben történik, mint előrehaladottabb korúaknái; a lencse gyorsan duzzad és nagy hajlandósága van regressiv folyamatokra. A hályogban szenvedő diabetikusoknál többnyire nagy a vizelet czukortartalraa, az egyén testileg rendszerint erősen megfogyott, bár nem tagadható, hogy aránylag még jó karban levőknél is található hályog, sőt olykor éppen a cataracta az egyedüli panasz, melylvel a diabetes-beteg az orvost felkeresi. Nem végzünk tehát fölösleges munkát, lm minden fiatal- és középkorú cataractás egyén vizeletét megvizsgáljuk. A felhozott összes diabeteses szem bánfai mák gyógyítása — a hályog kivételével — az alapbántalom kezelésében áll főkép. Nem hiányoznak ugyan észleletek az irányban sem (Seegen, Gerhardt),1 hogy karlsbadi kúra alatt a hályog vissza­fejlődött volna, ez azonban oly kivétel, mely mellett sza­bály marad, bogy a cataracta diabetica gyógyítása csak ope­rativ lebet-Az aggodalom, melyet a diabeteses hályog operatiója prognosis tekintetében, különösen régebben keltett, mai seb­kezelésünk mellett mondhatjuk, a minimumra csökkent. Bi­zonyos, hogy a közönséges hályoggal szemben a diabetikus hályog műtéténél igen jelentős súlyosbító tényező szerepel, az, hogy a műtétre kerülő betegek nagy része elgyengült, az alapbántalom folytán elsatnyult egyénekből áll, kiknél az operatio maga ugyan nem jár nagyobb nehézségekkel és veszélylyel, mint az egyszerű hályogoknál, de az utókezelés­ben mégis inkább fordulhatnak eíő kellemetlen, sőt végzetes szövődmények, mint egyébként egészségeseknél. így említ Jackson - egy esetet, melynél a diabetikus hályog operatiója simán, s a gyógyulás is egy ideig teljesen jól ment; az 5-dik napon azonban nagy izgalom, iritis keletkezett hypopyonnal, 1 héttel utóbb a karokban is fájdalmasság jelentkezett Nem­sokára az egyén cerebralis thrombosis következtében elhalt. Az agyi thrombosishoz hasonló folyamatnak tulajdonítja Jackson az uvea és a kar részéről észlelt tüneteket is. Máskor genyes gyuladások endittetnek az operált szem elpusztulásának okaiként. Ezeknél nyilván infectio következett be. Kérdés, tulajdonítható-e valami közvetlen befolyás a dia­betesnek ilv genyedéseknél ? Eddigi biztos ismereteink szerint annyit mondhatunk, hogy diabeteseseknél egyebütt a testen történt műtétek tény­leg rosszabb gyógyulási hajlamot mutatnak, s inkább állnak be genyedések, mint nem diabetikusoknál. A hályogműtétnél azonban mégis máskép állnak a viszonyok. Itt. csak kicsiny, s igen hamar záródó sebről van szó, melynél a szövetek zúzódást alig szenvedtek el. s a vérzés sem számbavehető. Ha tehát sebészileg tisztán jártunk el, s magunk nem fertőztük a sebet, nem következik be genvedés. A csira, mely a sohasem sterilizálható kötőhártya­zsákból kerülhet esetleg a sebhez, vagy a sebbe, azt ép oly ártalomnak kell tekintenünk, mint egyszerű hályog esetében. Mert az egyáltalán nincs bebizonyítva, hogy a diabetes bete­gek csarnokvize a fertőző csirok számára jobb tenyésző talaj volna, mint az egészségeseké. Hogy miért törekedjünk a cataracta diabetica operatió­­jánál mégis a lehető legtökéletesebb, ha szabad monda­nunk, fokozott asepsisre, ennek okául inkább azt a körül­ményt kell szem előtt tartanunk, hogy ily betegeknél az operatio után nem ritkán jóval nagyobb reactio szokott mutatkozni, mint egészséges egyéneknél, minek magyarázatát 1 Graefe-Saemisch : Handbuch d. gesammt. Augenhk. V. B. 2 Centralbl. f. Augenhk. 1896.

Next

/
Thumbnails
Contents