Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-09-04 / 4. szám
32 1898. 4. sz. ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZE T tok felülettel párirányossá tegyük. Csakhogy a készítés teljes pontossága dolgában aggodalommal vagyok. Kárpótlás úgyis kínálkozik abban, hogy a fogót a csukás előtt a lencse melliilső tokjára, ezt lelapító módon, sőt talán egész 1/.i mm.-re a szövetekbe sülyesztőleg reányomjuk. Ezt könnyen tehetjük baj okozása nélkül, persze nem olyan mértékben, hogy a zonula szakadjon. A hályog kitolására a Daviel-kanalat használom. Mig a seblapát1 a környezetés sebszél esetleges támasztására, és a hályogkiszedő2 a zonula Zinnii megrepedésénél kitünően szolgálnak. A seblapát a régi alakban, de csak 4 mm. szélességre készítve, egyszerű vonalas hályogkivonásnál (pl. rövidlátó szemek már széthasított és most kieresztendő lencséinél) olyan simán működik, hogy a ki egyszer nézte, illetődve lehetett tőle. A külső sebszélre támasztjuk és a lencsepcpet Davielkanállal feléje toljuk. Ennek ellenében az az általánosan gyakorolt eljárás, hogy a Daviel-kanalat a sebbe beviszik és mind fokozódó erélylyel az üvegtest irányában nyomnak, éppenséggel nyers és kezdetleges jellemű művelet. A budapest-angyalföldi m. kir. állami elmegyógyintézetből. Az elmebajosok pupilláiról Irta : dr. Abel Albert ez idő szerint a budapesti egyetemi szemklinikára vezényolt cs. és kir. ezredorvos. A pupillák alakja, tágassága és reactiójának az ideg- és különösen elmebántalmak diagnostikájában már rég idő óta nagy jelentőséget tulajdonítottak, mégis nagyobb tudományos érdeket ezen exact megfigyelhető és mérhető jelenségek csak az utolsó évtizedekben nyertek, a mióta épen az agy élet- és kortana klinikai és kísérleti kutatások által oly hatalmas fejlődést mutatnak. A pupillajelenségek gyakorlati értékesítése két módon lehet eredményes, vagy hogy egyes kóros góezok localizálását engedik meg, vagy hogy empirikusan megállapítjuk egyes betegségekben való hiányukat, ritkább vagy gyakoribb előfordulásukat és így ezen elváltozások statistikája által a diagnosisra fontos útmutatást nyerünk. Bár utóbbi irányú munkákban nincs hiány s különösen Siemerlintj3 statistikája óriási anyagot ölel fel, mégis azt hiszem, hogy nem volt felesleges, egy hazai elmebajos intézet változatos anyagát a pupillák állapotára nézve rendszeresen megvizsgálni és az eredményeket összevonva közzétenni. Oláh Gusztáv dr. igazgató úr szíves engedélye és Epstein László dr. főorvos úr barátságos támogatásával az angyalföldi állami elmegyógyintézet összes beteganyaga rendelkezésemre állott és 362 beteg közül 336-on sikerült a vizsgálat kifogástalan megejtése, melynél következőképen jártam el: A látók alakjának és egymáshoz való viszonyának megfigyelését előbb diffus nappali fénynél, azután mérsékelt elsötétítés mellett végeztem; a reflexérzékenységet általában a conscnsualis reactio útján vizsgáltam, minthogy lefolyása az eredmény azonossága daczára pontosabban észlelhető. Kétes és negativ esetekben prolongált elsötétítést követő erős fényben directe is vizsgáltam meg a reactiót. Fényreactio hiányában az accomodatiót és convergentiát kisérő reflex megfigyelése történt. Az összes pupillák mérésére Ilaab scalaját használtam, mely 1/i mm.-nyi pontosságot enged meg s melynek alkalmazása még elmebajosoknál sem ütközik nehézségekbe. Jól lehet, az anisokoria magától érthetöleg involválja, hogy a látóknak egyike vagy a mydriasis vagy a miosis értelmében változott meg, mégis gyakran nem leszünk képesek eldönteni, melyik pupilla tekintendő patologikusnak; czélszerűnek találtam tehát azon leleteket, melyek a középmértéktől annyira eltérnek, hogy classifikatiójuk kétségtelenné válik, különösen kiemelni, hatá-1 és 2 Lásd idézett helyen a 6. és 7. alatt leírtakat, ábrával. 3 Siemlering. Ueber die Veränderungen der Pupillenreaction bei Geisteskranken. Béri. kiin. Wochschft 1896. Nr. 44. rozott mydriasisként azon eseteket jelölvén meg, hol a pupilla átmérője 5'5 mm.-t meghalad, mint kifejezett miosist pedig a 2'5 mm.-t el nem érőket. Autosuggestiv csalódások elkerülése végett az összes vizsgálatokat az elmebajdiaguosis ismerete nélkül végeztem és ez utóbbit csak utólagosan vettem föl jegyzeteimbe. A paralysis progressivában szenvedő betegeket azután újólag vizsgáltam meg, de az eredmények nem mutattak számbavehető eltéréseket. A csoportosított adatokat a túloldalon levő táblázat tünteti fel. Az elmebajok sorrendje megfelel a Kräpelin schemájának, előbb a szerzett elmezavarok, azután a veleszületett vagy öröklött disposition alapuló bajok s végül mindkét faj végkimenetelekép a dementia terminalis. A szerzett elmebajok csoportját a paralysis progressiva uralja, melyből 63 esetet észleltem. Anisokoria összesen 52"/0- ban, egy- vagy kétoldali szabálytalan alakú pupilla 21°/0-ban fordult elő, a nők és férfiak e tekintetben különbséget nem mutattak. Szembeötlő azonban, hogy jelentékeny mydriasis vagy miosis a férfiaknál 41°/0-ban, a nőknél csak 7°/0-ban volt észlelhető. A mi a pupillák reactióját illeti, a 63 lelet a pupillomotorikus jelenségek majdnem minden lehetséges fokozatát mutatja. A fényreflex 25-ször rendes volt, kétszer igen élénk, 11-szer igen renyhe, 1-szer egyoldali reflectorikus merevség, 18-szor kétoldali volt jelen. 1-szer egyoldali reflectorikus merevség, a másik oldal teljes mozdulatlansága mellett, két Ízben reflectorikus merevség igen renyhe accomodatioreactio mellett, végül 3-szor mindkét oldali teljes mozdulatlanság volt constatálható. Összegezve: 43°/0 jó és igen jó reactióval 57°/0 kóros áll szemben. Siemerling a renyhe fényreactio hozzászámításával 68°/0-ot talált kórosan elváltozva, megjegyzem azonban, hogy a „nagyon renyhe“ jelzést csak igen kifejezett esetekben használtam. A férfiak és nők viszonyai között lényeges különbség nincs. A 36 kóros pupillareactio között kétszer egyoldali reflectoricus merevség fordul elő, oly lelet, melyről Heddaeus1 még 1893-ban azt állította, hogy csak 5 közelebbről leirt esetet ismer. Azóta azonban szaporodnak e leletek, így Grósz Emil2 103 tabeses beteg között 6 Ízben talált egyoldali Argyll- Robertson-tünetet. Két említett esetem részletei a következők: 1. 39 éves nő, előrement lues után paralysis progressiva, a külső szemizmok épek. Jobb szem v — 5/5, accomodatio teljes, pupilla fényre sem directe sem consensualisan nem reagál, accornodálás és convergáláskor gyorsan és kifejezetten összehúzódik (4'5 mm.-ről 3‘0-ra); bal szem visusa <j 5/50, accomodálás megvan, fényreactiója élénk, különösen a consensualis (valószínűleg, mert akitágult jobb látóba több fénysugár esik), accomodálásra jól reagál 3'75 mm.-ről 3-ra. 2. 38 éves férfi, előrement lues után paralysis progressiva, külső szemizmok épek. Jobb szem v=5/5, alkalmazkodás teljesen béna, 6 mm. tágasságú, teljesen merev pupilla. Bal szemén v = 5/5, accomodatio jó, pupilla fényre nem, alkalmazkodás és convergáláskor kifejezetten reágál; erős convergáláskor lassan 5 mm.-ről 4'25-re húzódik össze. Bár a dolog lényegére — az egyoldali Argyll-Robertsontünetre — nézve a két eset hasonló, sőt Heddaeus a másodikkal azonos esetet állítja fel az egyoldalú reflectorikus merevség paradigmájaként, mégis jellemzőnek az elsőt tartjuk, melyben a másik szemen a fényreactio érintetlenül maradimért ha az egyik pupilla egészen merev, közelfekvő a gon, dolat, hogy nemrég még ott is az Argyll-Robertson-tiinet volmeg s a sphiucter és alkalmazkodás magvainak bántalmat 1 Heddaeus. Einseitige refleetorische Pupillenstarre. Arch. f. Augenheilkunde XXVII. 1893. 2 Grósz Emil. A tabes dorsalis tünetei a szemen. Orvosi Hetilap Szemészet, 1896. 2.
