Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-09-04 / 4. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 36. számához. 4. szám. Budapest, 1898. évi szeptember 4. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Schuleh Vilmos tnr.: Műszerek és különösen tokfogó a Graefe szerint való hcályogkitoláshoz. — Abel Albert clr.: Az elmebajosok pupilláiról' — Schwitzer Hugó: A szürke hályog keletkezéséről. — Hauer Ferencz: Az atropin conjunctivitisröl. — Irodalom-szeyrde. Műszerek és különösen tokfogó a Graefe szerint való hályogkitoláshoz. — SckuleJc Vilmos tanártól. — Már előbb esetek szerint, és 3 év óta egészen visszatértem a Graefe-hályog operálására. Az annakelőtte gyakorolt „horpadtan csonkított lebenymetszéssel, kereken maradó pupilla érdekében“, nem tudtam 3% veszteségen alul jutni. Bár számos előnye volt ezen eljárásnak, mégis azon hátránynyal birt, hogy az elsődleges sebzáródás későn jött létre, és ezért a fertőzésre alkalom maradt. Ha a metszést úgy lehetne módosítani, hogy a seb gyors összetapadása biztosítva legyen, akkor ez az eljárás fölötte állana a többi eddig ismertté vált elbánásoknak. A műszerek, melyeket végrehajtására kigondoltam,1 különben minden más hályogoperálási módnál is egyes előnyöket nyújtanak, így a Graefe-félénél is. Ezen előnyök felhasználásával mostanában sikerül akár százakra menő sorát a hályogoknak (egy Ízben közel 000) veszteség nélkül, egészben is 1/2°lo veszteségen alul, megoperálni; kicsiny iriskimetszés mellett mégis a sebbe csipődéseket elkerülni; az utókezelést a betegnek könnyítésére egyszerűsíteni és kivált kifogástalanul fekete tiszta pupillákat nagy számban nyerni. A nélkül, hogy itt a műtéti módot magát birálgassam avagy eredményeit részletezzem, csak röviden a műszerekről némely megjegyzést tenni és egy az elülső tok kirántására készült fogót ismertetni kívánok. Ama szemhéj tartó, melyet az idézett helyen mint elméletileg legjobban megfelelőt leírtam, a gyakorlatban nem vált be és pedig azért, mert az irányadó boneztani méretek az embereken szerfölött különböznek. A műszer tehát túlságos fokbanegyénileg volt szerkesztve. Ellenben az a szemhéj tartó, melyet világszerte ismernek és mely eredetileg Snowdentől származik, általánosabban van alakítva. Ezért az egyes esetben nem teljesen, csakhogy az esetek valamennyiének mégis megközelítőleg felel meg. Reá vissza is tértem. Azonban műszerészem 1 2 a rögzítő csavart, melylyel tudtom szerint Graefe látta el, nem a szárakon belül, hanem kívül alkalmazta. Tehát most a keresztező rúd az egyik szártól mereven indul ki, a másik szárat a fúrt lyukon áthaladja és csak most következnek rajta a csavarmenetek a rögzítő csavarral. így a túlságos megnyílást akadályozzuk vele. A csukás magától is elmarad, mert a szárak olyan erősek, hogy emberi szemhéjizom nem nyomhatja őket össze, a műtő azonban igen, még pedig egy kézzel is elég könnyen. (1. ábra.) Ha a műszert a szemhéjakon beillesztettük, a csavarral a száraknak túlságos szétnyílását gátoljuk, azonban bármikor a csavarhoz nyúlás nélkül 1 Lásd „Math, és term, értesítő“ X. kötet 54. 1. és „Szemészet“ 1892. 2. sz. — Ungarische Beitr. z. Augénh. 1895. I. köt. 211. 1. 2 Tahy úr a Fischer czégnél, a ki sok évig külföldi híres műhelyekben dolgozott és most többek közt engemet is kitünően kiszolgál. sebtiben megint ki is vehetjük. Ennek, bármily kicsinyes látszólag a javítás, lényeges előnye van azon egyéb szemhéjtartók felett, melyek úgy vannak készítve, hogy a csavar a szétnyílást és összecsukást egyaránt gátolja, tehát az eltávolításnál a csavar megnyitásával járó feltartóztatást okoznak. A szemgolyó megállítására ama fogót használom, melyet az i. h. leírtam és melynek lényege az, hogy az egymás felé néző lapok függőlegesen rovatoltak, ezért kitünően fognak és nem sértenek. A szabad végnek azonban valamicskét behajoltnak okvetetlenül kell lennie, de csak annyira, hogy a végig csúsztatott ujjal még éppen észrevehessük. A metszésre késecskéket használok, melyek az eredeti Graefe félékhez mérten jóval kisebbek, bár hasonlókat, sőt teljesen egyezőket, mint műszer-árszabványokból tudom, sok más műtő is hozott ajánlatba. Mintegy 11/2 mm. szélesek, 20—25 mm. hosszúak és egészben karcsú alakúak, megnyujtott sarokkal. Sokkal finomabbat lehet velük metszeni, mint a régibbekkel, melvek a feladathoz aránylag tálerősekre voltak készítve. Még a kötőhártya-lebenyt is, melytől a gyors sebzáródás, tehát az utólagos sebfertőzés elkerülése és így ennek a műtétmódnak egyedül álló fényes eredményei függnek, a finom késekkel sokkal szabadabban alakíthatjuk. A szivárványhártyát Liebreich-csipővel a seb középhelyén fogom meg és egy olló-csapással kis darabot vágok ki belőle. A lencsetok megnyitására műszer szolgál, melyet előbb a kerek pupillás hályogoperáláshoz szerkesztettem volt,1 most azonban a Graefe-mód számára átalakítottam. A fogó közönséges nagyságú. 6 mrn.ben a vége előtt 30°-ra hajlik el, de nem ívesen, hanem hirtelen szögben. A szögelőtti szárrészek nem érintkeznek, hanem irisnek becsipése ellen megmaradó hézaggal védenek, mint az ábrán látszik. Az elhajlott vég egész hosszán fogas. A fogak a külső szélen ülnek, rézsűt kiáltanak, hogy a lencsetokba markoljanak; csukva pedig sima oromba záródnak, mint az ábrák mutatják (2. és 3. ábra). A fogakat jól kidolgozni (de nem túlkeresztezui, mint a Schweigger-Birk-féle tokkirántón) a műszerész különös feladata. Ha hosszúak és 2. és 3. ábra. jól kihegyezettek: ez előny. De záráskor sima legyen, be- és kivezetésnél ne sértsen, és kivált az irisbe vagy a sebszélbe ne akadjon, vagy rajtuk ránczigáljon az orom. így az iris alá is lehet vele nyúlni — mint legtöbbször teszem —■ csukva vagy megnyitottan, ahogy épen kell. A régibbtől abban különbözik ez a tokfogó, hogy az orrmánya 1. hosszabb, 2. lehetőleg karcsú, 3. és jóval laposabban hajlik : mindez a Graefe-mód követelményei értelmében könnyen megérthető. Ezen természetszerű követelések kielégítését még csak egyben lehetne megtetőzni, abban t. i., hogy az elhajlott szárvégeknek, melyek önmagukban egyenesen futnak ki, hátrafelé homorú (tehát a Förster-féle tokfogóéval ellenkező) hajlítást adnánk, a czélból, hogy a domború lencse-1 Lásd az i. h. 4. szám alatt, ábrával.
