Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1898-07-24 / 3. szám

1898. 3. sz.

97

0 RV0S1 II E T 11, A P — SZEM E S Z E T.

szoba berendezésére. Glaucoma ellen 123 iridectomiát és 5 sclerotomiát végzett. A glaucoma simplex eseteiben az iridectomiától olykor látott rossz eredmények arra indították, bogy a műtétet csak ott ajánlja, a hol az egyszerű glaucoma objectiv képéhez időnkint a látás elsötétülése és a szivárványkoszorú tünete is hozzájárult. A pilocarpin kedvező hatását ö is tapasztalta s a tisztán gyógyszeres kezelés eshetőségével és sikereivel behatóan foglalkozik. A fénytörés és alkalmazkodás rendellenességeinek fejezetében a myopia keletkezéséről és operálásáról behatóbban nyilatkoznak, az idegen testek a szemben, czím alatt pedig különösen a Hirschberg-féle mágnessel tett tapasztalataikról számolnak be. Azon megjegyzésük azonban, hogy más budapesti kórházban végzett mágnes-operálásokról nem olvashatnak, még nem jogosít arra a feltevésre, hogy ezen bizonyos esetekben igen becses eljárást másutt nem is alkalmazzák. A szemmozgató szervek betegségeinek fejezetében a kancsalságról s a binocularis látásról számos értékes megjegyzést találunk, a melyek Szilinek a szemészet ezen ágával való beható foglalkozásáról tesznek tanúságot.

A jelentés arról tanúskodik, hogy a kórház a humanismus szolgálatában első rangú szerepet játszik s a szembeteg-osztály vezetője szívvel, lélekkel azon van, hogy annak tudományos színvonalát is emelje.

IRODALOM-SZEMLE.

A protargolról, mint a blennorrhoea egy kiváló gyógyszeréről értekezik Darier. A protargol az ezüstnek egy fehérjevegyülete, mely más, a praxisban ezideig használni szokott ezüstsók felett számos előnynyel bir. Ezek legfőbbike az, hogy a szóban forgó szer a szövetekre majdnem teljesen ártalmatlan s ezért alkalmazása csak csekély reactiót kelt, nem fájdalmas és még a legtöményebb oldatokban használva, sőt poralakban a conjunctivalis zsákba szórva sem válik veszedelmessé; ezenfelül behat a szövetek mélyébe s a conjunctivára vitt gyógyanyagból mi sem vész el, a mennyiben sem chlornatriummal, sem fehérjékkel a protargol — legalább rövid idő alatt — csapadékot nem képez s így pörk sem képződik. Bactericid hatása Neisser kísérletei szerint, ha a klinikailag használható töménységű oldatokat vesszük számba, jóval felülmúlja a lapis, argentamin és argoninét, a mennyiben V-ioo töménységű protargol solutio felel meg V4000 argentamin- vagy lapis-oldatnak ; a protargol concentratióját korlátlanul fokozhatván ez utóbbi szerek, antibacteriosus hatása könnyen túlszárnyalható lesz. A szert Darier conjunctivalis hurutoknál, trachománál, blennorrhoeánál, dacryocystitisnél próbálta ki, mindnél kitűnő sikerrel. A használat módja a következő : Enyhébb hurutoknál a protargol 5°/o oldatát szemcseppek alakjában rendeli (2—4-szer naponta 1—2 csepp). Erős hurutnál 20°/o oldattal ecsetel naponként vagy másodnaponként, közbe az 5°/o-os oldatot collyriumkép használtatja. Blennorrhoeánál frissebb és enyhébb esetekben 20°/o, régibb és súlyosabbakban 50°/o oldatot használ s ezzel naponta kétszer ecsetel, míg a genyes váladék bő s ennek csökkenése arányában nyújtja meg az ecsetelések közti időszakot; néha igen rövid idő alatt sikerült a váladékképzödésnek gátat vetni (újszülöttek blennorrkoeájánál 3—4 nap alatt). Cornealis fekélyek, ha még oly kiterjedtek is, nem eontraindicálják a protargol használatát, ép oly kevéssé croupos álhártyák. Trachománál a protargol hasonló jó szolgálatokat tesz, mint az argentum nitricum; hogy az argentamin azonban nem előnyösebb ezeknél, az iránt még nem nyilatkozhatik végérvényesen. Daeryocystitisnél 10°/o oldattal igen jó és gyors eredményeket ért el s a betegnek igen kevés fájdalmat okozott. Végül azt ajánlja Darier, hogy a blennorrhoea neonatorum ellen eddig prophilactice használni szokott 2°/o-os lapis-oldat 10—15°/o os protargollal helyettesíttessék. (La clinique ophthalmologique. 1898. márczius 25. sz.)

A csarnokvíz csökkent secretióját, mint a primaer glaucoma létrejöttének egyik tényezőjét méltatja Pristley Smith Czermak nyomán és igen érdekes klinikai tényeket hoz fel eme tétel igazolására. Ezek legfőbbike ama tapasztalat, hogy oly egyéneknél, kiknek egyik szemén glaucoma tört ki, míg a másik teljesen épnek látszó s csak kórodai ismereteink alapján vehető fel, hogy glaucomára praedisponált, hogy ily egyéneknél az ép szemen a csarnok sokkal sekélyebb,

mint a roham által megtámadott szemen; a csarnok sekélysége a glaucomára, a csarnokzug elzáródására praedisponáló momentum; de ha a csarnok zúg már elzáródott, az eme akadály miatt felgyülemlő csarnokvíznek mélyítenie kell a csarnokot s innen van a glaucomás szem csarnokának relative mélyebb volta. A csarnok sekélysége a csarnokvíz secretio megcsökkent volta miatti kisebb megteléséböl a csarnoknak magyarázható; e mellett szólnak ama histologiai leletek is, melyek a csarnokvizet elválasztó orgánumban, a processus ciliaresekben úgy glaucomás, mint üreg emberek szemein degenerativ folyamatokat, kötőszövet túltengést, edénymegbetegedéseket mutattak ki, e mellett látszik bizonyítani az is, hogy glaucomás szemeken végzett műtétek után a csarnok sokkal lassabban áll helyre, mint más szemeken végzett hasonló műtétek után ; sőt ha műtét után a csarnok helyre is áll és az iridectomia jól sikerült s glaucomás roham nem is következik be többé, előfordul, hogy a beteg látása lassanként mégis elvész s a csarnok lassanként teljesen eltűnik, a csarnokvizet secernáló orgánumnak lassú elpusztulása folytán. A körülményeknek ama sajátszerű lánczolata, hogy a secretio hiányossága hozza létre a csarnok sekélységét s a csarnok sekélysége megkönnyíti a csarnokzug elzáródását, idézi elő ama első pillanatra paradoxnak látszó tényt, hogy a csarnokvíz felhalmozódását, a tensioemelkedést a csarnokvíz csökkent elválasztása okozza. (The Ophthalmic Rewiev. 1897. julius.)

A congenitalis cataracta gyakori előfordulását egy család gyermekeinél írja le Westhof (hasonló eseteket írtak le újabban Purtscher és Hirschberg). A szóban forgó család 6 gyermeke közül 3 cataractávai született. A szülők és nagyszülők szeme teljesen ép volt, a szülök nem voltak vérrokonok. A nem cataractas gyermekek közül egy halva született, kettő (két leány) igen korán elhalt. A három cataractás mind fiú volt és pedig a két idősebbnek kétoldali cataractája volt, a legfiatalabbnak csak egyoldali; az utóbbi időnként görcsökben szenvedett, a két idősebb nem. (Annales d’oculistique 1898. ápril.)

A trachoma folyamán fellépő trichiasis és entropium operálásánál Skreiminshi a fősúlyt a pillaszél helyreállítására kívánja* fektetni. A trichiasis létrejöttének föfeltétele szerinte trachománál az, hogy a pillaszél hátsó ajka ulceratio és heges retractio folytán lezsugorodjék ; ennek következtében a pillaszél többi része elveszti támasztékát s ez okozza a pillaszöröknek a cornea felé való fordulását. Ez állapot entropium legcsekélyebb nyomának jelenléte nélkül is létrejöhet, fokozza azonban természetszerűen a pillaporcz zsugorodása s az orbicularis görcse folytán előálló entropium.

Tekintve a trichiasis és entropium eme genesisét trachománál a megszüntetésüket czélzó mütevésnek három szempontot keilend figyelembe vennie: 1. a pillaszél helyreállítását; 2. a pillaporcz begörbülésének megszüntetését; 3. az orbicularis görcsének ellenj súlyozását. A fonalas műtétek, a különféle szerzők által ajánlott porcz- és börkimetszések csak az utóbbi két pontot vették számba s csak eme műtétek gyakori eredménytelensége, az utánok rohamosan fellépő recidivák vezettek a pillaszél helyreállítására való törekvésre. A pillaszélt kezdetben a pilla bőréből vett nyeles, majd pedig nyeleden börlebenyekkel igyekeztek helyreállítani ama várakozásban, hogy a pillaszélre átültetett bördarab majd a pillaszél charakterét veszi fel. Azonban csalódtak, mert a transplantált bőr I eredeti sajátságait, mint azt Kamocki histologiailag is kimutatta, évekig megtartja s a zsugorodó conjunctiva által befelé vongáltatván lanugói, váladéka által ugyanazt a veszedelmet hozza a corneára, mit a pillaszőrök befordulása. Ezért a bőrt nyálkahártyával igyekeztek pótolni és pedig először állati nyálkahártyával, mely azonban igen gyorsan és nagy mértékben összezsugorodott s így teljes használhatlansága kitűnt. Van Millingen jött ama gondolatra, hogy a beteg alsó ajkáról vett nyálkahártyát ültesse át a pillaszélre, Benson ez eljárást annyiban módosította, hogy a könnyen leeső nyálkahártyalebenyt varratokkal fixálta, ez azonban technikailag nehéz s a lebenynek könnyen létrejövő összenyomatása miatt, annak vitalitására nem közömbös eljárás. Ezért Skrziminski, hogy a lebeny zúzatását elkerülje, elhagyja a varratokat s hogy a megtapadást mégis biztosítsa, nem egy nagy, hanem több kis lebenyt alkalmaz, melyek közül, ha egy kiesik is, mi különben az eseteknek csak kis számában történik meg, nem nagy baj, mert az így támadt hámhiány a szomszéd lebenyek részéről könnyen pótlódik.