Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1898-07-24 / 3. szám

28

ORVOSI IIE T I L A P

S Z E M E S Z E T

1898. 3. sz.

Az eljárás maga a következő: A szemhéjat vérzés megelőzése czéljából Knapp v. Snellen-féle blepharostatba fogjuk be; egy kétélű bistourival a pillaszörök mögött 1 mm.-re, 5 mm. mély bemetszést ejtünk, két lemezre hasítván ily módon a szemhéjat; a bemetszést két oldalt a pillaszörökön túl 2 mm.-rel ívesen meghosszabbítjuk (az ív a felső szemhéjon fel-, az alsón lefelé kanyarodik), áthatolván a bőrön s a bőr alatti kötőszöveten is.

Ez által a seb könnyen, egész 5 mm.-nyíre tántongóvá teltető ; az orbicularisból, a porczból darabokat ekkor kivághatunk. A seb fedésére az alsó ajak közepéről, a két ajak érintkezési vonalának megfelelő helyről a födendő anyaghiánynál nagyobb nyálkahártyarészletet veszünk, melyet 4—5 kis lebenyre felosztva ültetünk át (miután természetesen a vérzést gondosan csillapítottuk) a pillaszélre 10—15 perczig odanyomván azt, mig odatapad; ekkor kötjük a szemet, a kötést naponta változtatjuk, 4—5-dik napon a kötés levehető. Az így operált betegek több év után sem mutattak recidivát s állapotuk úgy cosmetikus szempontból, mint a szőröknek a corneától való távoltartását tekintve, mi kívánni valót sem hagyott hátra. (Archives d’Ophthalmologie 1898. ápril )

A vérnyomást vizsgálták meg 35 glaucomában szenvedő egyénen Terson és Campos, azt a Potain-féle sphygmomanometerrel az art. radiálison mérve; vizsgálataik eredménye az, hogy subacut glaucománál igen nagy, glaucoma haemorrhagicumnál mérsékelt vérnyomás-emelkedés szokott jelen lenni, míg glaucoma simplex és glaucoma acutumnál a vérnyomás normális; a szemgolyónak legnagyobb fokú hypertoniái tehát az általános vérnyomás emelkedése nélkül jönnek létre. Mindazonáltal ajánlják a szerzők, hogy a glaucoma lokális kezelése mellett a beteg általános állapotára is legyünk figyelemmel s az idegrendszert megnyugtató, a vérnyomást leszállító eljárások és gyógyszerekhez folyamodjunk, melyek alkalmazása különben az iridectomia feltalálása előtti időben a glaucoma egyedüli kezelése volt (diaeta, hashajtás, izzasztás, esetleg venaesectio; amylnitrit, veratrin adagolása.) (Archives d’Ophthalmologie 1898. ápril.) Pólya Jenő.

A rövidlátás operálásának indicatiója. Schreiber P. dr. (Festschrift zur Feier des 50 jähr. Bestehens der Medicinischen Gesellschaft zur Magdeburg) müvében arra a végeredményre jut, hogy először igen sok myopiát operáltak, másodszor szigorúabban kell megválogatni az eseteket és végre, hogy olyan műtéti módszert kell alkalmazni, a mely nem olyan veszélyes. Ezen utolsó feltétel fent említett munkában a legfontosabb momentum; mert ha tényleg a fertőzés myopiánál gyakoribb mint öregkori hályognál és ha a myopia gyógyítása műtéti úton az ideghártya leválását elősegítené, akkor valósággal vakmerőség volna a rövidlátónak az operatiót csak ajánlani is. A végeredmény elérése végett legalább háromszor operált szem inkább ki van téve a fertőzésnek, mint a szürke hályogos. Sattler eseteiben 25°/o üvegtest-elöesés volt. Otto a Graefe-Archivban 85 eset közül 23 tensio-emelkedésröl tesz említést. A szerző 14 esetben operált nagyfokú myopiás szemet és 4 esetben lépett fel csak tensio-emelkedés. Schreiber szerint 16'0 D. myopia az, a melyet lehet operálni. Ha azonban még munkaképes az egyén ezen fokú myopiával, úgy nem kell operálni. A nagyfokú myopiások (ÍÖ'O D. és ennél nagyobb) száma Schreibernél 1^ év alatt 80 volt 5094 myopiás között, tehát csak 1 V2 °/0. A 80 közül 44 eset nem volt alkalmas operatiora, mert 17 üveggel dolga után nézhetett, 27 pedig majdnem vak volt. Tehát 14 év alatt csak 36 eset volt olyan, a mely Schreiber szerint jogosan lett volna operálható. Két csoportra osztja az operálandó anyagot; a 14-dik évig és a felnőtteknél levőt, mindkét csoportra más-más műtéti módot ajánl. Gyermekeknél Hirschberghez csatlakozik, a ki csak egy középső metszést csinál a lencsetokon és a felületes rétegeken. Hippel és Vaclier azt ajánlják, hogy az egész átlátszó lencse távolíttassék el.

Volkers (Physiolog. Verein in Kiel, nov. 29. 1897.) 16'0 D. alul szintén nem operál. Az ö nézete szerint a discindált lencse felpuffad és átömlik a mellső csarnokba, a hol igen gyorsan felszívódik gyermekeknél; felnőtteknél azonban igen gyakran nagyobb izgalmak lépnek fel, a melyek azonban igen gyorsan elmúlnak. „Tehát az operatio veszély nélkül való és áldást hozó a rövidlátókra“. (Wochenschrift für Therapie und Hygiene des Auges. 1898. Nr. 36.)

Xeroform a szemgyógyászatban. Wicherkiewies dr. tanártól, Krakkó. A szemgyógyászatban a sok kitűnő gyógyszer mellett újabban a xeroform foglal helyet. A zürichi Heust ismertette a xeroformot, a melynek a neve Tribromphenolbismuth és sárga, közömbös, könnyű, fényálló és oldhatlan por, a mely 12° C.-nál még nem oldódik, miért is könnyen sterilizálható. Szerves folyadékkal érintkezve felbomlik alkotó részeire. Hueppé szerint, a ki 1893-ban cholera ellen használta jó eredménynyel, a xeroform tribromphenol és bismuthoxydra bomlik. A tribromphenol erélyes antibacterikus hatású, a szabad bismuth pedig a bacteriumok termékeivel, toxalbuminokkal és ptomainokkal oldatlan vegyületet képez, a mely fel nem szivódhatik. A xeroform nem minden pathologikus bacteriumra hat egyenlően, a mit Heust (Ther. Mon. Hefte. Nr. 4. 1896). kísérletei is bizonyítanak. A szerző a xeroformot mint port, vagy mint 6—10°/o kenőcsöt használta a következő esetekben : a kenőcs nedvezö szemhéjszéllob ellen igen jó, nehány nap alatt meggyógyul. Trachoma ellen nem mutat fel eredményt. Flictenás és follicularisos kötőhártyaloboknál igen jó hatással van. A nagyobb váladékkal biró kötöhártyaloboknál azonban a Bórtannin pornak határozottan előnye van. Öreg egyéneknél azonban, a kiknél az ilyen hurutok némelykor sokáig megakadályozzák az operatiót a xeroform rövid idő alatt megszüntette a váladékképzést úgy, hogy az extractio és utókezelése simán folyt le. Az új szer a conjunctivalis váladékot ugyan teljesen nem szünteti meg, de a benne levő pathogen organismusokat megöli vagy fejlődésükben hátráltatja. Ajánlatos extractio után a könypontokat és a szemrést xeroformmal behinteni. A szerző ezzel igen kedvező eredményeket ért el eddig és ha ezentúl is beválik, úgy a xeroformnak igen nagy jövője lesz a szemgyógyászatban, a melylyel esetleg sikerül igen sok esetben az operatio után fellépő ectogen fertőzést megakadályozni. Ott azonban a hol extractio után vehemensebb infectio lépett fel a xeroformnak nincsen semmi hatása. Keratomalacia eseteiben ellenben a xeroform napjában kétszer behintve igen üdvös hatással volt. Egy trauma után fellépő keratomalacia esetéről tesz említést a szerző, a melynél könytömlö genyedése is volt, az egész szaruhártya már genyesen szétesve minden pillanatban átszakadással fenyegetett, 3 napi xeroform por és kötés használata mellett az egész szaruhártya feltisztult. Gonj. membranaceánál a köthártyaredöbe tett xeroform-kenöcs igen előnyös, ugyancsak heveny blennorrhoeanál az első stádiumot igen megkönnyíti. Miután styptikus hatással is bir., tehát nagyobb vérzéssel járó operatiók után is lehet használni. (Wochenschrift für Therapie und Hygiene des Auges. 1898. Nr. 32.)

Rövidlátás operatiója. A rövidlátás operatióvali gyógyításának jelenlegi állása Fukala szerint. Magen O.-tól, főorvos (John II. tanár szemklinikáján Boroszlóban. (Wiener medicinische Presse. 1898. 1. w. ff.) A szerző bevezetésben előadja, hogy a rövidlátás operativ gyógyítása a XVIII. század közepén vette kezdetét. Eltekintve attól, hogy Fukala módszere különbözik Vache módszerétől, kétségkívül Fukaláé az elsőség ezen a téren. Szerző a legtöbb műtő technikáját a következőkben adja: A maximálisan kitágított pupillánál, cocainozás és fertőtlenítés után, discisiós tűvel a lencse tokját és állományát mélyen keresztmetszéssel átvágják. Erre a pupilla megszükiil. Ha erre atropint adagolnak, úgy a szem békés marad. Könnyű kötés és 24 órai ágyban fekvés. Ha a lencse fellágyult és felduzzadt, akkor linearis simplex műtét útján lesz az kieresztve. (John a sebet felül a cornea szélétől 1 Ve—2 mm. nyíre csinálja. A lencse tömege a mennyire csak lehetséges eltávolítandó, üvegtest-elöesés pedig kerülendő. Egynéhány napi ágybanfekvés és atropin-becsepegtetés szükséges. A még hátramaradt lencserészletek újbóli discissióját ajánlja a szerző. A lencse eldarabolását vagy a tiszta lencse eltávolítását nem ajánlja, hanem inkább pártolja ezek helyett Hirschberg módszerét, a felületes disciossióját a lencsének és a felszívódás bevárását. Ezen módszerrel a lencse lassan és egészen felpuhul, anélkül, hogy mint a mély bemetszéseknél egy-két nap múlva a felpuhult részek elválnak és ráesnek az irisre, midőn azt izgatják és így időnap előtt kell kiereszteni a lencserészleteket, a midőn a lencse zöme még benmarad. 11a számba vesszük, hogy az eddig operáltak ifjú egyének voltak — kiknél discissio után felszívódás történt — és Sattler és Hippel megfigyeléseik azt bizonyítják, hogy nagyfokban rövidlátók lencséje öregebb korban sem kemény magvú és ennélfogva discissióra épen úgy reagálnak, mint az ifjúkori hályogok, így tehát beláthatjuk, miszerint az egyszerű discissiót