Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1898-05-01 / 2. szám

Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 18. számához. 2. szára. Budapest, 1898. évi május 1. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Grósz Emil dr. : Adatok a látóideg pathologiájához. — Leitner Vilmos dr.: Agyalapi bántalomból származó többszörös idegbénulás két esete. — Könyvismertetés. — Irodalom-szemle. — Vegyesek. Adatok a látóideg pathologiájához.1 Irta : Grósz Emil dr. egyetemi magántanár, a budapesti egyet, szem­klinika adjunctusa. Az utolsó években azon összefüggés tanulmányozását tűztem ki feladatomul, a melyben a látóideg elváltozásai álta­lános betegségekkel állanak. E kapcsolat felderítése theore­­tikus és praktikus szempontból egyaránt értékes és érdekes, mert egyrészről a látóideg finomabb szerkezetének és műkö­désének felismerésére vezet, másrészről súlyos alkati bántal­­mak és pedig első sorban a központi idegrendszer betegségei­nek korai diagnoskálását, sőt gyógyítását teszi lehetségessé. Épen előbbi szempont az, a mely igazolásomul szolgálhat, hogy a biológiai értekezleten pathologikus esetek tárgyalására bátorkodom időt igénybe venni. Hiszen ismeretes, hogy a látó­idegek részleges kereszteződésének, a keresztezett és keresz­­tezetlen rostok, valamint a papillo macularis köteg lefutásának ismeretét épen pathologikus eseteknek köszönhetjük. Azt sem szabad felednünk, hogy a hydrops vaginae nervi optici-t SteUwag már akkor felismerte, a mikor Schwalbe még nem közölte azon tapasztalatát, hogy az agyhártyák között levő spatium a látóideg intervaginalis űrével közvetlenül közlekedik. Szóval számosak az érintkezési pontok, melyek szorosabbá fűzése az orvosi tudománynak csak hasznára lehet. A jelzett irányban végzett vizsgálatok eredményéről utoljára a Szemészet 1896. és 1897-diki évfolyamaiban számoltam be és pedig első sorban a tabeses atrophiáról, másodsorban az agydaganatok kíséretében keletkező papillitisről. Az azóta folytatott vizs­gálatokról óhajtok ez alkalommal néhány adatot közölni. A klinikai észlelések folytatása mellett igyekeztem azokat kór­­szövettani vizsgálatokkal kiegészíteni, mert szilárd meggyőző­désem, hogy csakis a klinika és laboratórium szoros együtt­­müködése vezethet eredményre. A jelen iskolai év I. felében az egyetemi szemklinika laboratóriumában ilyen czélból 30 szemet, illetve látóideget vettem munkába, ezek között 2 diabetes mellitus, 9 tabes dorsalis, 12 agydaganat volt. Az anyagot Genersich és Pertik tanár uraknak, 5 esetben Schaffer Károly magántanár úrnak köszönhetem. 1. A diabetes mellitus a lencsén, a retinán és a szernizmokon kívül magát a látóideget is megtámadhatja. Hogy e baj ren­desen centrális, negativ színskotomával jár, azt 1875-ben Leber derítette ki. E skotoma hasonlónak bizonyult ahhoz, a milyent alkohol és nicotin intoxicatio eseteiben találunk. A mióta azután Samelsohn, Netteiship, Vossius, Bunge, üthoff és Thomsen ez utóbbi bajban szenvedett betegek opticusaiban a skotoma székhelyéül a papillo macularis kötegek atrophiáját anatómiai úton kimutatták, a diabeteses elváltozás székhelyét is analogia útján ide helyezték. Az analogia felállításának tényleg erős jogosultsága volt, mert az anatómiai vizsgálatok ritka egyértelműséget mutattak s az úgynevezett amblyopia toxica centralis skotomáinak teljesen megfeleltek. Közvetlen ana­tómiai bizonyíték azonban erre más, mint Edmunds és Lawford 3 1 A kir. magy. természettudományi társulat élettani szakosztálya 1898. márezius 1-i ülésén tartott előadás. 2 Examination of optic nerve from a case of amblyopia in dia­betes by Walter Edmunds and J. B. Lawford M. D. Transactions of the ophthalmological Society of the United Kingdom. Vol. III. 1882/83. 1883-ból és Schmidt-Rimpler-nek 1 1896-ból származó egy-egy esete nem volt. Előbbi 29 eves férfira vonatkozik, a kit 1881. deczember 16-dikán vettek fel a londoni St. Thomas Hospitalba s a ki ugyanott már öt nap múlva meghalt. Látása 4 hó óta romlott volt, a vizelet nagyon sok ezukrot tartalmazott, a szemfenék épnek látszott. Az anatómiai vizsgálat, mely csak a jobb látó­ideg szemgödri részére szorítkozott, kiderítette, hogy az ideg­­tengelyében a rostok tönkre mentek, helyüket szemcsés anyag foglalja el, a gerendezet vastagodott; adott esetben tehát már sorvadás következett be. Schmidt-Rimpler esetében a 29 éves férfi vizeletében 5% ezukor volt, látása a jobb szemén a rendes V4-e, a balon annak V6-a, mindkét oldalon centrális színskotoma; szem­fenekek elváltozást nem mutattak. Az anatómiai vizsgálat kiderítette, hogy a látóidegek intracranialis részei teljesen épek, az orbitalis részben közvetlenül a szem mögött alul kiviil, átmetszetben háromszögalakú, csúcsával a központ felé tekintő, sorvadt köteg van, mely hátrább az ideg tengelyében fut. A rostkötegek lényege­sen megkisebbedtek, a közti szövet helyen­­kint aprósejtes infiltra­­tiót mutat, de lényeges vastagodás vagy bur­jánzás tünetei hiányoz­nak. Feltűnő azonban az erek teltsége, s he­­lyenkint vérzések jelen­léte. A sorvadás tehát úgy látszik a megbete­gedett érrendszerrel van összefüggésben. E két esethez egy harmadikat csatolhatok, mely tulajdonképen az előbbieket kiegészíti; Edmunds és Lawford esetében az ideg intracranialis részét nem vizsgálták meg, a Schmidt- Rimpler-ében pedig e helyütt nem volt elváltozás; az általam vizsgált eset épen az intracranialis részre vonatkozik, a mennyi­ben csupán a látóideg keresztezés állott rendelkezésemre. A 63 éves férfibeteget 1897. augusztus 26-dikán kiterjedt láb­­gangraenával és l°/0 ezukortartalmú vizelettel vették fel Dulácska főorvos szent István-kórházi osztályára, hol 1897. október 7-dikén meghalt.2 A beteg életében, a mint László Adolf alorvos úr szívességéből utólag értesültem, látásromlásról nem panaszkodott, részletes szemvizsgálás nem történt. Az opticusokban ovalis centralis atrophiás terület van (1. ábra) a chiasmában piskótaalakú s a középpontban fekszik, 1 Ueber Maculare Sehnerven-Atrophie bei Diabetes. Bericht über die 25. Versammlung- der Ophth.-Gesellschaft Heidelberg. 1896, Wiesbaden. 3 Diabetes mellitus. Atrophia lipomatosa pancreatis. Bronchopneu­monia deglutatoria lobi superioris utriusque et dysenteria majoris gradus cum necrosi mucosae intest, crassi. Endart. chron. deform, cum petri­­ficatione maj. grad. praecip. arteriarum extremit. inf. sin, thrombosi vetust. art. tib. post. sin. et mumificatione podis sin. fere tot. Throm­bosis art. ves. sin. cum infarctibus haemorrhagicis vesicae urin. Atrophia sen. renum. Anaemia. Synech, púimon. 1. ábra. A látóideg intracranialis részének átmetszete.

Next

/
Thumbnails
Contents