Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-05-01 / 2. szám
Melléklet az „Orvosi Hetilap“ 18. számához. 2. szára. Budapest, 1898. évi május 1. SZEMÉSZET. Szerkeszti SCHULEK VILMOS egyet, tanár. TARTALOM. Grósz Emil dr. : Adatok a látóideg pathologiájához. — Leitner Vilmos dr.: Agyalapi bántalomból származó többszörös idegbénulás két esete. — Könyvismertetés. — Irodalom-szemle. — Vegyesek. Adatok a látóideg pathologiájához.1 Irta : Grósz Emil dr. egyetemi magántanár, a budapesti egyet, szemklinika adjunctusa. Az utolsó években azon összefüggés tanulmányozását tűztem ki feladatomul, a melyben a látóideg elváltozásai általános betegségekkel állanak. E kapcsolat felderítése theoretikus és praktikus szempontból egyaránt értékes és érdekes, mert egyrészről a látóideg finomabb szerkezetének és működésének felismerésére vezet, másrészről súlyos alkati bántalmak és pedig első sorban a központi idegrendszer betegségeinek korai diagnoskálását, sőt gyógyítását teszi lehetségessé. Épen előbbi szempont az, a mely igazolásomul szolgálhat, hogy a biológiai értekezleten pathologikus esetek tárgyalására bátorkodom időt igénybe venni. Hiszen ismeretes, hogy a látóidegek részleges kereszteződésének, a keresztezett és keresztezetlen rostok, valamint a papillo macularis köteg lefutásának ismeretét épen pathologikus eseteknek köszönhetjük. Azt sem szabad felednünk, hogy a hydrops vaginae nervi optici-t SteUwag már akkor felismerte, a mikor Schwalbe még nem közölte azon tapasztalatát, hogy az agyhártyák között levő spatium a látóideg intervaginalis űrével közvetlenül közlekedik. Szóval számosak az érintkezési pontok, melyek szorosabbá fűzése az orvosi tudománynak csak hasznára lehet. A jelzett irányban végzett vizsgálatok eredményéről utoljára a Szemészet 1896. és 1897-diki évfolyamaiban számoltam be és pedig első sorban a tabeses atrophiáról, másodsorban az agydaganatok kíséretében keletkező papillitisről. Az azóta folytatott vizsgálatokról óhajtok ez alkalommal néhány adatot közölni. A klinikai észlelések folytatása mellett igyekeztem azokat kórszövettani vizsgálatokkal kiegészíteni, mert szilárd meggyőződésem, hogy csakis a klinika és laboratórium szoros együttmüködése vezethet eredményre. A jelen iskolai év I. felében az egyetemi szemklinika laboratóriumában ilyen czélból 30 szemet, illetve látóideget vettem munkába, ezek között 2 diabetes mellitus, 9 tabes dorsalis, 12 agydaganat volt. Az anyagot Genersich és Pertik tanár uraknak, 5 esetben Schaffer Károly magántanár úrnak köszönhetem. 1. A diabetes mellitus a lencsén, a retinán és a szernizmokon kívül magát a látóideget is megtámadhatja. Hogy e baj rendesen centrális, negativ színskotomával jár, azt 1875-ben Leber derítette ki. E skotoma hasonlónak bizonyult ahhoz, a milyent alkohol és nicotin intoxicatio eseteiben találunk. A mióta azután Samelsohn, Netteiship, Vossius, Bunge, üthoff és Thomsen ez utóbbi bajban szenvedett betegek opticusaiban a skotoma székhelyéül a papillo macularis kötegek atrophiáját anatómiai úton kimutatták, a diabeteses elváltozás székhelyét is analogia útján ide helyezték. Az analogia felállításának tényleg erős jogosultsága volt, mert az anatómiai vizsgálatok ritka egyértelműséget mutattak s az úgynevezett amblyopia toxica centralis skotomáinak teljesen megfeleltek. Közvetlen anatómiai bizonyíték azonban erre más, mint Edmunds és Lawford 3 1 A kir. magy. természettudományi társulat élettani szakosztálya 1898. márezius 1-i ülésén tartott előadás. 2 Examination of optic nerve from a case of amblyopia in diabetes by Walter Edmunds and J. B. Lawford M. D. Transactions of the ophthalmological Society of the United Kingdom. Vol. III. 1882/83. 1883-ból és Schmidt-Rimpler-nek 1 1896-ból származó egy-egy esete nem volt. Előbbi 29 eves férfira vonatkozik, a kit 1881. deczember 16-dikán vettek fel a londoni St. Thomas Hospitalba s a ki ugyanott már öt nap múlva meghalt. Látása 4 hó óta romlott volt, a vizelet nagyon sok ezukrot tartalmazott, a szemfenék épnek látszott. Az anatómiai vizsgálat, mely csak a jobb látóideg szemgödri részére szorítkozott, kiderítette, hogy az idegtengelyében a rostok tönkre mentek, helyüket szemcsés anyag foglalja el, a gerendezet vastagodott; adott esetben tehát már sorvadás következett be. Schmidt-Rimpler esetében a 29 éves férfi vizeletében 5% ezukor volt, látása a jobb szemén a rendes V4-e, a balon annak V6-a, mindkét oldalon centrális színskotoma; szemfenekek elváltozást nem mutattak. Az anatómiai vizsgálat kiderítette, hogy a látóidegek intracranialis részei teljesen épek, az orbitalis részben közvetlenül a szem mögött alul kiviil, átmetszetben háromszögalakú, csúcsával a központ felé tekintő, sorvadt köteg van, mely hátrább az ideg tengelyében fut. A rostkötegek lényegesen megkisebbedtek, a közti szövet helyenkint aprósejtes infiltratiót mutat, de lényeges vastagodás vagy burjánzás tünetei hiányoznak. Feltűnő azonban az erek teltsége, s helyenkint vérzések jelenléte. A sorvadás tehát úgy látszik a megbetegedett érrendszerrel van összefüggésben. E két esethez egy harmadikat csatolhatok, mely tulajdonképen az előbbieket kiegészíti; Edmunds és Lawford esetében az ideg intracranialis részét nem vizsgálták meg, a Schmidt- Rimpler-ében pedig e helyütt nem volt elváltozás; az általam vizsgált eset épen az intracranialis részre vonatkozik, a mennyiben csupán a látóideg keresztezés állott rendelkezésemre. A 63 éves férfibeteget 1897. augusztus 26-dikán kiterjedt lábgangraenával és l°/0 ezukortartalmú vizelettel vették fel Dulácska főorvos szent István-kórházi osztályára, hol 1897. október 7-dikén meghalt.2 A beteg életében, a mint László Adolf alorvos úr szívességéből utólag értesültem, látásromlásról nem panaszkodott, részletes szemvizsgálás nem történt. Az opticusokban ovalis centralis atrophiás terület van (1. ábra) a chiasmában piskótaalakú s a középpontban fekszik, 1 Ueber Maculare Sehnerven-Atrophie bei Diabetes. Bericht über die 25. Versammlung- der Ophth.-Gesellschaft Heidelberg. 1896, Wiesbaden. 3 Diabetes mellitus. Atrophia lipomatosa pancreatis. Bronchopneumonia deglutatoria lobi superioris utriusque et dysenteria majoris gradus cum necrosi mucosae intest, crassi. Endart. chron. deform, cum petrificatione maj. grad. praecip. arteriarum extremit. inf. sin, thrombosi vetust. art. tib. post. sin. et mumificatione podis sin. fere tot. Thrombosis art. ves. sin. cum infarctibus haemorrhagicis vesicae urin. Atrophia sen. renum. Anaemia. Synech, púimon. 1. ábra. A látóideg intracranialis részének átmetszete.
