Szemészet, 1898 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1898-05-01 / 2. szám
14 ORVOSI HETILAP — SZEMÉSZET. 1898. 2. sz. úgyszintén centrális marad a tractusokban is. Ez elrendezést Henschen schemájával 1 összehasonlítva, melyet a látóideg rostlefutásáról saját és mások vizsgálatai alapján szerkesztett, azonnal feltűnik, hogy a sorvadt részek a papillo macularis kötegnek teljesen megfelelnek. A localizálásnál nehezebb feladat arra felelni, hogy a diabetes mellitus miért hat épen ezen rostkötegekre ?! Erre csak feltevéssel felelhetünk. Hasonló effectust idéz elő a dohány, az alkohol, az ólom, a cannabis indica, a dinitrobenzol, a jodoform, a szénkéneg, a joduret, a thiuret, ilyen módon hat egyes esetekben a meghűlés, máskor pedig az öröklött látóideggyuladás eredményekép látjuk. Úgy látszik, hogy a mint ezt Samelsohn a toxikus neuritisre állította, valamennyi alaknál a foramen opticum szűk csontos csatornája, valamint a vérerek eloszlása által adott anatómiai viszonyok teremtik a gyuladást gerjesztő anyagok fennakadására és kifejlődésére a locus minoris resistentiaet. így válik érthetővé, hogy különböző anyagok és ártalmak hasonló eredményre vezetnek. A tales dorsalis-ban szenvedők opticusainak vizsgálata azon már 2 év előtt kifejezett nézetemben2 megerősített, hogy a látóideg elváltozása a tabes dorsalis egyik legkorábbi és legállandóbb tünetét képezi; fentartom azon felfogásomat, hogy a látóideg sorvadása coordinált, hogy a látászavar főszékhelye az’id eg szemgödrf része, úgyszintén szaporodtak azon adatok, melyek az atrophia ascendáló jellegét bizony ítj ák, sőt sok szól a mellett, hogy a kiindulás székhelye a retina dúczsejtrétegében van. A klinikus vizsgálatok, melyek részletezését ezúttal mellőzöm, újból azt mutatják, hogy legelőbb a papilla elváltozása objectiv úton ismerhető fel, ezt követi a látótér peripheriás szűkülése és végül a centrális látás csökkenése. Arról is meggyőződhettem, hogy olyan esetekben, a mikor első alkalommal minden functionalis eltérés nélkül csak decoloratiót constatáltam, hónapok múltán megjelent a látótérszűkület s még később a sorvadás kifejezett képe állt előttünk. A látóterek hemianopiás jelleget nem mutattak s a szűkület következetesen körzeti volt. Az elváltozás peripheriás jellegének bizonyítására egy a Wagenmannéhoz 3 hasonló esetet is hozhatok fel. G. L. 45 éves férfi első Ízben 1896. nov. 10-én jelentkezett az egyetemi szemklinikán. Látása mindkét szemén 5/isi színlátása jó, a jobb szem látótere szabad, a balé kis fokban peripheriásan szűkült. Anisocoria, Robertson-tünettel, mindkét papilla decolorált, a jobb szem papillájához velős hüvelyű idegrostok pamata csatlakozik. A tabes dorsalis diagnosisát Korányi Sándor tanár állapította meg. 1897. január 17-dikén a látás változatlan, de a velős hüvelyű idegrostok észrevehetően megfogytak, 1897. deczember 5-dikén területük nagy fokban meg1 Dr. Salomon Eberhard Henschen: Klinische und anatomische Beiträge zur Pathologie des Gehirnes. Upsala 1892. 2 A tabes dorsalis tünetei a szemen. Orvosi Hetilap. Szemészet 1896. 2—3. A tabeses látóidegsorvadás. Kórszövettani vizsgálatok eredménye. Orvosi Hetilap. Szemészet 1897. jubilaeumi szám. 3 Schwund markhaltiger Nervenfasern in der Retina in Folge von gemeiner Sehnervenatrophie bei Tabes dorsualis. V. Graefe’s Arch. f. Ophth. XL. 4. 256. kisebbedett, 1898. február 13-dikán már alig ismerhetők fel s a papillák az atrophia képét mutatták. A múlt évben az irodalomból összegyűjtött 8 (Leber, Poncet, Westphal, Jendrássik, Popow, Uthoff) és saját régebbi 4 anatómiai úton megvizsgált esetemen 1 kiviil Moxter 2 tanulságos vizsgálata jutott tudomásomra. E szerző azt találta, hogy a retina dúczsejtrétege ritkult, a rostréteg hiányzik, az opticusok sorvadtak, csak a tengelyben van néhány megtartott rost, épen ilyen rostszegény a chiasma, csak ja tractusokban jelentkeznek dúsakban kötegek, a corpus geniculatum és pulvinar sejtjei változatlanok. Újabban 8 eset anatómiai vizsgálatát fejeztem be. 1. K. 55 éves férfi (meghalt az Erzsébetszegényházban Schaffer Károly magántanár osztályán) a tabes dorsalis úgynevezett paralytikus stádiumában szenvedett. Látása a rendes V20 volt, látóidegfők élőben a sorvadás kifejezett képét mutatták. Az anatómiai vizsgálat a látóidegfők (2-dik ábra) nagyfokú sorvadását derítette ki, a megtartott rostok az átmetszet alig Ús-dát képezik. A sorvadás a chiasmán át a tractusokra is kiterjed, de a központ felé terjedelmében vészit. 2. Cs. nő (meghalt ugyanott). A sorvadás a látóideg széli rostjaira szorítkozik, kívül háromszögalakúra kiszélesedik, a chiasmában még felismerhető, de a tractusokra nem terjed ki. 3. N. Gy. 56 éves férfi (meghalt ugyanott) a tabes dorsalis paralytikus stádiumában szenvedett. Látása a rendes Vio'de, látóterek concentrikusan, de különösen felül-kivül szűkültek, szemfenéken atrophia nervi optici képe. A metszeteken a sorvadás a látóideg széli rostjaira szorítkozik, a tractusokra nem tér- .... •jed reá. 4. R. B. 55 éves nő (meghalt 1897. márczius 16-dikán Dulácska főorvos szent Istvánkórházi osztályán) szemfenéken 1896. február 15-dikén a sorvadás tünetei voltak jelen. A chiasma frontalis metszetén csak igen kevés rost ismerhető fel, a tractusok is szerfölött rostszegények, a látóidegben a szélen nehány jól festődő nyaláb ismerhető fel (3-dik ábra). A papilla a sorvadás kifejezett képét mutatja s úgy látszik, hogy a rostréteg és dúczsejtréteg is ritkult, e tény biztos megitélése azonban mint ismeretes, nagyon nehéz. 5. L. J. 61 éves nő (meghalt 1897. november 11-dikén Korányi Sándor tanár szent István-kórházi osztályán). Szemfenéken kezdődő sorvadás tünetei. A látóidegek medialis oldalán átmetszetben háromszögalakú, körülbelül 10 nyalábot elfoglaló sorvadás, mely területből kiindulva, a széli rostok ritkultak (4. ábra). A sorvadás centripetalisan fogy, de a chiasmában mint keresztezett rostok még felismerhetők. 4. ábra. A látóideg intracranialis részének átmetszete. 1 L. c. 2 Moxter : Atrophie des Opticus bei Tabes. Centralbl. fiir Augenh. 1895. 569. 3. ábra. A látóideg-fő átmetszete. 2. ábra. A látóideg intracranialis részének átmetszete.
